GazdaságSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 12. 3 percnyi olvasás
A miniszterelnök – a fideszes Takács Pétert is belekeverve – a meglévő és a majdani paksi erőmű hűtése kapcsán említett meg egy számítási feladatot.
„Azt a matematikapéldát pedig el se kezdjük Takács Péter (a Fidesz országgyűlési képviselője – a szerk.) érdekében, hogy a két erőmű együttes működtetése esetén milyen vízszintekre lenne szükség a hűtéshez és az erőművek zavartalan működéséhez. Ne aggódjon, nemcsak ön nem végezte el ezt a matematika példát, hanem a tervezésben részt vevő, önök káderei sem.” – jelentette ki a miniszterelnök tegnapi országgyűlési vitaindítójában. Tegyük hozzá: bár tényként igyekezett beállítani az állítását, ez valójában vélemény. A Magyar Péter által kádereknek nevezett szakértők közül pedig érdemes kiemelni Aszódi Attilát, aki korábban kormánybiztosként felelt a beruházás előkészítéséért, nemrég pedig a Paks II Zrt. igazgatósági tanácsában kapott megbízást.
A parlament vita további ismertetése helyett inkább atomenergetikai mérnököt kerestük meg, hogy a segítségével tisztázzuk a helyzetet, vagyis azt: hogyan is áll a paksi atomerőmű és a leendő Paks II együttes hűtésének dolga? A politikai vélemények között ugyanis olyanok is elhangzottak a napokban, amelyek azt sugallják, hogy az alacsony dunai vízállás, a magas vízhőmérséklet vagy az ezek kezelésére szolgáló kiegészítő hűtési megoldások csak most kerültek a szakemberek és a hatóság figyelmének középpontjába.
Hárfás Zsolt lapunknak nyilatkozva elsőként azt emelte ki, hogy egy új atomerőmű tervezésekor vizsgálni kell a telephelyet érintő szélsőséges természeti körülményeket. Idetartozik többek között a lehetséges alacsony dunai vízállás és vízhozam, a magas vízhőmérséklet, valamint ezek különböző kombinációja is.
A Paks II atomerőmű tervezése során pedig nem csupán elemezték ezeket a körülményeket, hanem konkrét műszaki megoldásokkal is számoltak.
Ennek egyik fontos eleme maga a hűtőrendszer méretezése. A Paks II projekt környezeti hatástanulmánya szerint az új blokkok kondenzátorain áthaladó hűtővíz alapállapotban mintegy 8 Celsius-fokkal melegszik fel, ennek további lehűtésével terveztek. Ezzel érdemes összevetni, hogy a jelenleg működő blokkoknál alapesetben a szabályozás legfeljebb 11 Celsius-fokos hőmérséklet-különbséget enged meg a Duna és a visszavezetett hűtővíz között. Ha a Duna beáramló vize nem éri el a 4 Celsius-fokot, akkor 14 Celsius-fokkal melegebben léphet vissza a folyamba a hűtővíz – részletezte Hárfás Zsolt.
– A Paks II beruházás hűtési koncepciójának további fontos eleme, hogy a két új blokkhoz eleve kiegészítő csúcshűtő berendezéseket terveztek. Ezek éppen kedvezőtlen dunai és meteorológiai körülmények esetén kaphatnak szerepet:
szükség esetén a felmelegedett hűtővizet még azelőtt lehűtik, hogy visszakerülne a Dunába. Ezáltal mérsékelhető a folyó hőterhelése, és elősegíthető a környezetvédelmi korlátok betartása.
Legalább ilyen fontos a vízkivétel kérdése, és van is rá válasz a tervek között.
A Paks II vízkivételi szintje mintegy két méterrel alacsonyabban lesz, mint jelenleg, a paksi atomerőmű esetében.
Ez éppen a rendkívül alacsony dunai vízállások esetén biztosít lényegesen nagyobb műszaki tartalékot. Magyarán: az új blokkok tervezői már a konstrukció kialakításakor számoltak a szélsőségesen alacsony dunai vízállások lehetőségével – szögezte le az atomenergetikai mérnök.
Arról is beszélt, hogy mindezek mellett Paks II terveiben tartalék biztonsági hűtési és hőelvonási megoldások is szerepelnek. Fontos azonban három alapvetően különböző műszaki kérdést világosan elválasztani egymástól:
Ezek összemosása szakmailag téves következtetésekhez vezethet Hárfás szerint, aki hangsúlyozta:
nem helytálló azt a benyomást kelteni, hogy a szakemberek vagy az atomenergia-felügyelet csak most szembesült volna az alacsony vízállás, a magas vízhőmérséklet vagy a kiegészítő hűtési lehetőségek kérdésével.
– Természetesen helyes és szükséges szakmai feladat, hogy a két paksi kiépítés jövőbeni üzemére vonatkozóan minden elképzelhető szélsőséges dunai állapotot, valamint a két erőmű egyidejű üzemét is folyamatosan értékeljék. A klímaváltozás következtében változó környezeti feltételek miatt indokolt lehet további műszaki megoldások vizsgálata, és amennyiben szükséges, azok alkalmazása is – tette hozzá az atombiztos.org szakmai blog szerzője.
Hangsúlyozta, hogy ez a szemléletmód nem valamiféle korábbi tervezési hiba utólagos felismerését jelenti. Éppen ellenkezőleg: egy legalább hatvanéves üzemidőre tervezett nukleáris létesítménynél természetes mérnöki és nukleáris biztonsági követelmény, hogy a létesítmény teljes életciklusa alatt folyamatosan értékeljék a külső körülmények változását, és szükség esetén tovább növeljék annak ellenálló-képességét.
Ezek alapján, meg egyébként is, minimum érdekes felvetés, hogy ne gondoltak volna a Paks II atomerőművi projekt előkészítésénél és tervezésénél az alacsony vízállásra és a magas vízhőmérsékletre. Valódi szakmai felvetés ugyanakkor az, hogy az évtizedekre előretekintő klímaváltozási előrejelzések és az újabb tapasztalatok alapján szükséges-e a már betervezett megoldásokon túl további hűtési kapacitásokkal tovább növelni az erőmű alkalmazkodóképességét. A szakértő szerint csak ez utóbbiról érdemes vitázni.
Napi