Olyat fed fel a mai napfogyatkozás, amit korábban soha nem láttunk

Napfogyatkozáskor olyan jelenségeket is megfigyelhetünk, amiket hétköznapi esetben nem láthatunk.

Nincs két egyforma napfogyatkozás, minden ilyen jelenség teljesen egyedi. Amikor a Hold eltakarja a Nap fényes felszínét, a fotoszférát, teljes pompájában előtűnik a napkorona. Mivel a Nap mágneses tere nem állandó, hanem folyamatosan változik, a korona szerkezete évről évre, hónapról hónapra, sőt napról napra is módosul. Éppen ezért ugyanazt az alakzatot később már sosem láthatjuk pontosan ugyanúgy.

Teljes napfogyatkozás és fénylő napkorona, amelyhez hasonló látvány várható 2026. augusztus 12-én a Föld több pontján — A napkorona 2026. augusztus 12-én hasonló lehet ahhoz, amilyet a 2023. április 20-i teljes napfogyatkozáskor figyeltek meg
Fotó: NASA/ESA (SOHO), P. Horálek/Institute of Physics in Opava; Josef Kujal (of the Astronomy Society of Hradec Kŕlové) and Milan Hlaváč

Amitől minden napfogyatkozás egyedi: feltárul a Nap rejtett légköre

Normális körülmények között a napkorona láthatatlan. A Nap külső légköre ugyan sok millió kilométerre nyúlik be a Naprendszerbe, de halvány fényét elnyomja a fotoszféra ragyogása. A teljes fázisban azonban a Hold kitakarja ezt az erős fényforrást, így szabad szemmel is láthatóvá válnak a korona fehér nyúlványai. Ezzel egy időben a holdkorong peremén rózsaszín hurkok és protuberanciák – a napkoronában lebegő vagy mozgó, környezetüknél sokkal sűrűbb és hűvösebb plazmafelhők – is megjelenhetnek.

A laikusok számára talán a korona mérete a legmeglepőbb.

A Nap külső légköre ugyanis több napátmérőnyire is kiterjedhet az eltakart napkorong körül.

A rögzített felvételek ennek az összetett szerkezetnek csupán egy részét tudják visszaadni, mivel az emberi szem sokkal nagyobb fényességtartományt képes egyidejűleg érzékelni, mint a legmodernebb fényképezőgépek.

A mágneses tér formálja a napkoronát

A koronát rendkívül forró plazma, azaz nagy energiájú, ionizált gáz alkotja, amelyet a Nap mágneses tere formál és tart fogva. Mivel a mágneses tér folyamatosan változik, vele együtt a korona megjelenése is állandóan átalakul.

A Nap aktivitása egy természetes, körülbelül 11 éves ciklust követ. A naptevékenységi maximum idején rengeteg napfolt jelenik meg; ezek a mágnesesen aktív területek napkitöréseket és koronakidobódásokat is előidézhetnek. A naptevékenységi minimum idején ezzel szemben kevés napfolt található a Napon, ezért a korona ilyenkor általában egyenletesebb és szimmetrikusabb. Hosszú nyúlványai gyakran a Nap két ellentétes oldalán jelennek meg, jellegzetes, szárnyszerű alakot kölcsönözve neki. A maximum közelében viszont több, különböző irányba mutató nyaláb és tüskeszerű képződmény alakulhat ki.