Egy nemrégiben megjelent kutatásban 411, 1974 óta megjelent tanulmány adatait foglalták össze, hogy megtudják, mi a helyzet ma a világban homokügyben. Mint kiderült, semmi jó: a nyersanyag iránti igény folyamatosan növekszik, ennek megfelelően a folyókból kitermelt homok mennyisége is, de ennek nem a megrendelő fizeti meg az árát, hanem az ökoszisztéma és a part mentén élő emberek.

A folyókból kitermelt homok jellemzően nem sós, durva szemcséjű, ezért kiválóan alkalmas rá, hogy betont készítsenek belőle – erre a sivatagi homok, amiből rengeteg van, nem jó, mert ennek a szemcséi simák, a tengeri homok pedig sós. És ez még csak a jéghegy csúcsa: Vince Beiser amerikai-kanadai újságíró a nagy homoktörténeti munkájában, a The World in Grain-ben egyenesen azt állítja, hogy az egész emberi civilizáció homokra épült, nélküle nem lenne űrtávcső, se szilikon mellimplantátum, de még fogkrém sem.

A homok márpedig el fog fogyni: a mostani kutatás szerint minden jel arra mutat, hogy a mostani kitermelés fenntarthatatlan, és beláthatatlan környezeti károkat okoz, mégsem tesz senki semmit azért, hogy ezeket mérsékelje. Pascal Peduzzi, az ENSZ környezetvédelmi programjának homokügyi szakértője szerint a Mekongnál különösen súlyos a helyzet: a folyó deltájában zajló kitermelés miatt visszaáramlik a sós víz, a partfalak stabilitása csökken, ezek pedig együtt hosszabb távon mintegy 800 faj fennmaradását veszélyeztetik. A folyómeder mélyülése miatt a parton élők, de még a parttól távolabb élők megélhetése is veszélybe kerül, ez ugyanis veszélyezteti a folyó melletti rizsföldek vízellátását is.

Összeomló házak, összeomló folyók

Dung Duc Tran, a Nanyang Műszaki Egyetem (NTU) hidrológusa, a tanulmány egyik szerzője szerint a mederből 2015 és 2022 között 366 millió köbméter homokot termeltek ki, amitől a vietnámi szakaszon átlagosan 0,48 méterrel mélyült a folyómeder. Ennek meg is lett az eredménye: 2018 és 2020 között az erózió miatt 1800 ház omlott össze a folyóparton, a vietnámi kormányzat pedig 2023-ban 585 olyan partszakaszt azonosított, ahol különösen nagy gondot okoz az erózió.

Míg egyes becslések szerint 50 év múlva teljesen elfogyhat a Földről a felhasználható homok, ez Vietnámban már 2035-re bekövetkezhet, és nem sokkal jobb a helyzet a többi nagy homokexportőr országban sem: az indiai, kínai és brazil folyókban okozott kár már az űrből is látható.

Tran szerint a megoldás az átláthatóság lenne, de a legtöbb olyan ország, ahol nagymértékű kitermelés folyik, nem éppen erről híres. Edward Park, a tanulmány vezető szerzője szerint alig foglalkoznak a kitermelés által okozott károkkal, virágzik az illegális bányászat, gyakran pedig még csak azt sem vizsgálják, hogy mikor és honnan lehetne fenntartható módon kitermelni a homokot – ez pedig így fenntarthatatlan, ezért azt javasolja, hogy korlátozzák a kitermelést, és szabályozzák szigorúbban, hogy hol és mikor lehet homokot bányászni.