Nem lehet azt mondani, hogy Málta ne volna érintett a migrációs válságban, hiszen a városok utcáin rengeteg afrikai arcot látni, de zömük nem illegálisan érkezett, hanem a meglehetősen szigorú máltai bevándorlási rendszer buktatóin átverekedte magát és kapott egy ideiglenes tartózkodási engedélyt. Az Afrikából érkező migránshajók jó része azonban elkerüli a szigetet.

Máltai hatékonyság

A magyarázat erre többrétű. Málta egy nagyon apró sziget, ahol valóban nincs hely mindenkinek, már most is túlzsúfolt, a házak egymás tetejére épülnek, alig találni építési telket. Másrészt Málta jó előre látta, hogy a migránsválság milyen jövőt hozhat számára, ezért a menekültügyi eljárását nagyon gyorssá és hatékonnyá tette, ezzel elérve, hogy az esetlegesen hozzá érkező illegális migránsokat azonnal tovább tudja küldeni. 

Malcolm Cutajar ellátogatott a migránsok többségének származási országaiba és jelezte az ottani illetékeseknek, milyen esélyeik vannak azoknak, akik Máltára igyekeznek abban a reményben, hogy ott menedéket kapnak.

A letelepedésben bízó migránsok esélyei minimálisak. Az aprócska szigetet alaposan megfigyeli a parti őrség, messziről kiszúrják, ha hajó közeledik, folyamatosan egyeztetnek a Frontex-szel, az olasz parti őrséggel, az afrikai partnerekkel, a cél pedig az, hogy a hajó elkerülje Máltát. Mint a Tagesschau német lapnak nyilatkozó migránssegítő szervezet vezetője elmondta, Málta soha nem volt befogadó ország. 

– mondta Carla Camilleri ügyvéd. Rámutatott, az Olaszországhoz tartozó Lampedusán természetes, hogy a bajba jutott hajókat megsegítik, ez Máltán ismeretlen jelenség. Az évek múlásával pedig egyre szigorúbbá váltak a máltaiak, így sokszor megtörtént, hogy a segítséget kérő migránshajóknak a máltai parti őrség nem válaszol. 

 Ezek az „embermentők” Máltától semmiféle segítségre sem számíthatnak, tilos kikötniük a szigeten, a rossz tapasztalatok miatt ezt már meg se próbálják. Természetesen nem szabad naivnak lenni, az egész egy jól felépített, milliárd dolláros üzleti modell, amelyben részt vesznek az afrikai országok kormányai, Olaszország, Málta és Nagy-Britannia is, az embercsempészek és a civil szervezetek. Tunézia tud róla, hogy hol fogják a csempészek tengerre bocsátani a begyűjtött migránsokat, a civil hajók tudják, hol keressék az emberi rakományt, a máltaiak tudják, honnan jön a fenyegetés, a britek pedig azt akarják elérni, ne hozzájuk érkezzenek az afrikaiak, hanem valahol máshol érjenek partot. A végső céljuk nyilván Nagy-Britannia, de az is időbe telik, amíg délről északra eljut valaki. Feltehetően Málta megkímélése egy nagy nemzetközi együttműködés eredménye, amely során Málta ügyesen tudott tárgyalni partnereivel megvédve saját érdekeit.

A kicsiny szigetország jelentős szerepet játszott Líbia és Európa kapcsolataiban. A Nagy-Britanniától való elszakadást követően szívélyes viszonyt épített ki Líbiával, majd a Kadhafi-rendszer bukását követően segítséget nyújtott az észak-afrikai országban rekedt külföldiek kimentésében. Máig több líbiai frakciónak van állandó képviselete Máltán, ahogy az egykori gyarmattartó számára is kényelmes, hogy a sziget segít a többek között brit haderő segítségével végrehajtott rezsimváltás utáni rendezésben.

Máltán minden menedékkérelmet egyedileg bírálnak el, és abban az esetben, ha a sziget úgy dönt, az igyekezet valós, a kérelmező őszinte, és megkapja az ideiglenes státust, akkor se nyílik ki Európa kapuja. A gyerekek ugyanis ahogy elérik a 18 éves korhatárt, mennek is azonnal a gyűjtőbe, hiszen felnőttekként nekik is át kell jutniuk a menekültügyi vizsgálaton.

Borítókép: La Guardiola megerősített városa Máltán. (Fotó: ALBERTO PIZZOLI)