Benjamin Netanjahu vasárnap jelentette be, hogy Izrael elutasítja a gázai béketervet, és a Hamász teljes lefegyverzését szabja feltételül ahhoz, hogy kivonja az izraeli csapatokat a Gázai övezetből. Donald Trump még július végén beszélt arról, hogy a Béketanács egy 15 pontos tervet tett közzé, amelyet a Hamász elfogadott.

Az izraeli miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az izraeli hadsereg „nem hajt végre semmilyen kivonulást, amíg a Hamász valódi leszerelése meg nem történik, és továbbra is elhárítja a csapatainkat és polgárainkat fenyegető veszélyeket”. Valódi lefegyverzést vár a palesztin szervezettől, tehát a nehézfegyverek átadását is, emellett közölte azt is, hogy amíg ő a kormányfő, „nem jön létre palesztin állam − sem Gázában, sem Ciszjordániában”.

Donald Trump július 30-án jelentette be, hogy történelmi lépést tettek „a tartós béke és biztonság felé”, amikor a Hamász elfogadta a gázai leszerelési tervet. A 15 pontból álló megállapodás szerint a Hamász átadná nehézfegyvereit egy új palesztin bizottságnak, amely a Béketanács felügyelete alatt átvenné a gázai közigazgatás irányítását. Ezzel párhuzamosan pedig megkezdődne az izraeli csapatok fokozatosan kivonulása a térségből. Tizennégy napon belül ennek meg kellene történnie, de Benjamin Netanjahu bejelentése után erre egyre kisebb esély mutatkozik.

A megállapodást már rögzítésekor fenntartásokkal kezelte az izraeli miniszterelnöki hivatal, és azt állították, hogy a keretrendszer „nem tükrözi Izrael álláspontját”, de azonnal nem utasította el a tervezetet. Nickolay Mladenov, a Béketanács gázai főképviselője korábban úgy fogalmazott, a lefegyverzésnek „lépésről lépésre” kell haladnia az izraeli kivonulással párhuzamosan. Vasárnap este viszont már arról beszélt, hogy a kezdeményezés a Hamászon múlik.

Senkinek sem kell semmit tennie, legkevésbé Izraelnek, amíg nincsenek ellenőrzött lépések a helyszínen. Ha igazolt fegyverleszerelés történik – vagyis a fegyvereket elveszik a frakcióktól, tárolják és végül használhatatlanná teszik –, Izrael akkor kivonul Gázából

− fogalmazott a főképviselő. Egy másik tisztviselő viszont azt mondta, hogy együttműködést tapasztalnak a zsidó állam részéről, amely az elmúlt időszakban kevesebb támadást hajtott végre.

A szélsőjobboldal támogatja, a Hamász meglepődve vette tudomásul

Ezzel szemben a Hamász óvatosan fogalmazott, Bászem Naim közösségi oldalán megosztott bejegyzésében arról írt, hogy a szervezet továbbra is elkötelezett a megállapodásban meghatározott ütemterv mellett, és elvárja, hogy a közvetítők és az amerikaiak nyomást gyakoroljanak az izraeli kormányfőre, hogy ne akadályozza a folyamatot a közelgő választás miatt.

Huszám Badran, a szervezet egyik tisztviselője szerint a zsidó állam elutasítása azt bizonyítja, hogy a fő akadályt nem a Hamász, hanem Izrael jelenti a terv végrehajtásában. Badr Abdel-Aati egyiptomi külügyminiszter, miután egyeztetett Nickolay Mladenovval, azt hangsúlyozta, minden félnek „teljesítenie kell kötelezettségvállalásait, és tartózkodnia kell minden olyan lépéstől, amely akadályozná a végrehajtási folyamatot vagy aláásná az eddig elért eredményeket”.

Fontos megjegyezni, hogy Izrael jelenleg a Gázai övezet több mint felét tartja megszállva a terület keleti és déli részén, ráadásul több kormánytag jelezte, hogy bővíteni kívánják az ellenőrzés alatt tartott terület méretét. Az izraeli szélsőjobboldal tagjai üdvözölték Benjamin Netanjahu vasárnapi közlését, Bezalel Szmotrics pénzügyminiszter szerint „a hadsereg egy milliméternyit sem vonulhat vissza a Gázai övezetből”.

Két régi szövetséges egymás ellen fordulhat

Az izraeli kormányfő lépése konfrontációhoz vezethet Donald Trumppal, bár a két vezető kapcsolata az elmúlt időszakban egyébként is hullámzó volt. Bár együtt indították a háborút Irán ellen február utolsó napján, azóta viszont nagy vitákat folytattak arról, hogy miként zárják le a konfliktust, továbbá mi történjen a libanoni és a gázai hadműveletekkel.

Benjamin Netanjahu tavaly még a legjobb barátjának nevezte az amerikai elnököt, Donald Trump pedig Jichák Hercog izraeli államfőt kérte, hogy adjon kegyelmet a miniszterelnöknek az ellene felhozott korrupciós vádak alól, amelyet azzal indokolt, hogy „nem akarom, hogy bármi más nyomassza Bibit az Irán elleni háborún kívül”.

A kapcsolatot ennek ellenére tovább bonyolították a Libanon ellen indított légicsapások, valamint az áprilisi, Iránnal kötött tűzszünetet is csak vonakodva fogadta el az izraeli kormány. A Fehér Ház nem reagált közvetlenül Benjamin Netanjahu vasárnapi nyilatkozatára.

Kockázatos, de kiszámított lépés − Benjamin Netanjahu már a választásra készül

Az izraeli miniszterelnök általában szereti halogatni döntéseit, ezért meglepő volt, hogy a gázai béketervvel kapcsolatban ennyire egyértelműen fogalmazott, illetve kockázatot vállalt azzal, hogy nyilvánosan szembement Donald Trump kezdeményezésével. Ugyanakkor nem elhanyagolható tényező, hogy október végén jön az izraeli választás, és az előrejelzések szerint egyáltalán nem biztos, hogy ismét Benjamin Netanjahura szavaznak az izraeliek. 

A többséghez és a kormányalakításhoz várhatóan ismét szüksége lesz a szélsőjobboldalra, ezért nem hagyhatta figyelmen kívül utóbbiak béketervvel kapcsolatos éles kritikáját. A lépés viszont feltételezhetően nem csupán a szélsőjobbnak szól, ugyanis az izraeli belpolitika más szereplői sem értenek egyet a gázai béketervvel és nem gondolják, hogy az garantálná a 2023-as Hamász-akcióhoz hasonló esemény megakadályozását. Ezért elemzők úgy vélik, hogy mindkét fél inkább a másikra mutogat, miközben a gázai lakosság továbbra is kiszolgáltatott helyzetben tengődik.

Forrong a Közel-Kelet, de nem várható eszkaláció

Friss elemzések szerint Benjamin Netanjahu döntése nem feltétlenül jelent valódi szakítást Washingtonnal, hanem inkább patthelyzetet eredményez. Mivel a Hamász Irán kiemelt regionális szövetségese, ezért egy meg nem valósuló gázai béketerv lehetőséget ad Teheránnak arra, hogy minden fronton keményítsen álláspontján. Ebből adódóan a piacok szorosan követik, hogy megindul-e az izraeli csapatkivonás és a Hamász lefegyverzése. Amennyiben elmarad, az komoly következményekkel járhat a Hormuzi-szorosnál.

Emellett az elutasítás a legrosszabb időpontban érkezett, hiszen már részletek szivárogtak ki egy Irán és Omán közötti egyezségről a Hormuzi-szoros ügyében. Utóbbinál Teherán kitiltaná az „ellenséges országokhoz” köthető hajókat, ráadásul leváltották az egyik legfontosabb biztonsági tisztségviselőjüket. A jemeni húszik pedig ismét támadásba lendültek a Vörös-tenger partján, amellyel tovább fokozták a stratégiai hajózási útvonallal kapcsolatos félelmeket.

Benjamin Netanjahu bejelentését követően Nickolay Mladenov „az egyetlen előremutató útnak” nevezte a béketervet, de közben az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda közölte, a Hormuzi-szoros addig nem nyílik meg újra, amíg az Egyesült Államok el nem fogadja Teherán feltételeit. Viszont a térségben Szíria és Oroszország megállapodást kötött a Hmeimim légibázisról és a tartúszi kikötőről, ami jelzi, hogy a régió még mindig forrong.

Ezekből a nemzetközi reakciókból érzékelhető, hogy az izraeli kormányfő nyilatkozatát nem lehet egy elszigetelt kijelentésként értelmezni, hanem egy tágabb kontextusban kell elhelyezni, amely könnyedén döntheti a dominókat a Közel-Keleten. Az Izrael és a Hamász közötti konfliktus kihat az iráni háború helyzetére, és fordítva, valamint közvetett módon az Egyesült Államok és a térségben lévő országok kapcsolatára is. Végszóként azonban megjegyezhetjük, hogy Benjamin Netanjahu elutasítása nem feltétlenül jelenti az automatikus eszkalációt a régióban.

(Borítókép: A palesztinok embertelen körülmények között, rögtönzött sátrakban élnek Gáza város tengerpartján, és a túlélésért küzdenek a Gáza elleni folyamatos izraeli támadások közepette 2026. augusztus 7-én. Fotó: Ali Jadallah / Anadolu / Getty Images)