A Budapesten előkerült Wehrmacht motorról készült fotó bejárja a világot: a "Times of India"-tól és a "Vietnam.VN"-től a brit médián, például a "Daily Mirror"-on keresztül az amerikai platformokig, mint a Yahoo Autos, a média beszámol a látványos leletről.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum szerint a visszaszerzett motor egy DKW NZ 350-1.

A motorosok körében akkoriban a DKW NZ 250 és NZ 350 modelleket különösen szívósnak és megbízhatónak tartották. 1944-ben ezért bemutatták az NZ 350-1-et, mint kifejezetten háborús használatra kifejlesztett változatot.

A magyar múzeum augusztus 2-án a Parlamenttel szembeni Batthyány téren találta vissza a gépet. A motor szinte teljesen megkímélt. Felemeléskor vízzel és sárral telítve több mint 200 kilogrammot nyomott. Jelenleg a múzeum budapesti hangárjában takarítják és konzerválják.

A DKW NZ 350-1-et 1944 és 1945 között gyártották, a háború végéig alig 12 000 darab készült belőle.

Az egyik érdekes tulajdonság egy apró részlet, amelyről ma már könnyen el lehet nézni: a hátsó vázon volt egyfajta uszony vagy sár- és hókaparó. Úgy tervezték, hogy megakadályozza, hogy a latyak és hó rátapadjon az abroncsra, majd bejusson a lánchajtásba. Ez a módosítás nyilvánvalóan az orosz tél tapasztalataira támaszkodott.

Szintén szembetűnő volt a szürkeöntvényből, magas grafittartalmú vasöntvény ötvözetből készült motorblokk. Ennek egyik oka a háborús alumíniumhiány volt. Az eddig megjelent információk alapján azonban ez a konkrét lelet még mindig nem datálható a gyártás egy adott napjára vagy hónapjára.

A DKW, az NZ 350-1 gyártója

A DKW cég eredete Jørgen Skafte Rasmussen dán mérnökig vezeti vissza. 1907-ben először a szászországi Zschopauban alapított gépészeti és gőztechnikai céget. A DKW márkanevet később találták ki, és eredetileg a „Dampfkraftwagen”-t jelentette, szó szerint „gőzhajtású járművet”. 1922-ben Zschopauban gyártották az első DKW kétütemű motort. A következő években a cég Németország egyik legjelentősebb motorkerékpár-gyártójává fejlődött.

1932-ben a DKW egyesült az Audival, a Horch-al és a Wandererrel, és megalakult az Auto Union AG. Az új csoporton belül a DKW Zschopau-i üzeme maradt a motorkerékpár- és motorgyártás központja.

Az 1930-as években a DKW-t egyre inkább bevonták Németország újrafegyverkezésébe. Az NZ 350-est is nagy számban gyártották a Wehrmacht számára.

A zschopaui gyár jelentőségét a termelési adatok is tükrözik: már 1934-ben legördült a gyártósorról a 350.000. DKW motorkerékpár, majd 1939-ben az 500.000. következett. A második világháború kitörésével a polgári motorkerékpár-gyártás fokozatosan visszaszorult, és a gyártás egyre inkább a katonai szükségletek felé tolódott el.

ADKW NZ 350-1, immár a Dunából előkerült, a háború e késői szakaszából származik.

A második világháború befejezése után a Zschopau DKW üzemet a szovjet megszálló csapatok felszámolták. Gépeket és berendezéseket szállítottak a Szovjetunióba, és a zschopaui DKW mérnökeit is Izsevszkbe vitték, hogy segítsenek az ottani motorkerékpár-gyártás újjáépítésében. Az NZ 350 története ezzel még nem ért véget: 1946-tól a Szovjetunióban gyártották az IZh-350-et, amely műszakilag nagyrészt a DKW NZ 350-re épült. 1951-ig több mint 127 000 egység épült.

A napokban a Wehrmacht motor mellett az eredeti felszerelés részeit is megtalálták a Duna kiszáradt medrében, köztük benzinkannát, Y-szíjat és bajonettbékát.

Az Y-szíj a vállakon hordott bőrheveder volt, amely elöl és hátul további hevederekhez csatlakozik. Arra szolgált, hogy felszerelést rögzítsenek a testhez, például kenyérzsákokat, lőszertasakokat vagy vizespalackokat. Az „Y” jelölés a vállpántok formájából származik.

A bajonettbéka a bajonett tartója, amely az övhöz vagy más felszereléshez van rögzítve. Hordja a bajonettet, ha nincs rögzítve a puskához.

A motor alatt két német katona maradványait fedezték fel. Teljesen megőrzött személyazonossági címkéik több mint 80 év után most először adhatnak információt arról, hogy kik ők és mi történt velük. Találtak egy úgynevezett „Kuban” ujjvédőt is.

Ez a jelvény azt jelezheti, hogy viselője korábban a kaukázusi Kuban hídfőnél szolgált.

Jelenleg azt feltételezik, hogy a két férfi maradványai a motorkerékpár vezetőjének és utasának maradványai. Van azonban egy lehetséges alternatív magyarázat: a Magyar Hadtörténeti Intézet(forrás németül) (magyar forrás)úgy véli, hogy ez a hely egy háborús törmeléknek vagy hulladéknak használt gödör lehet, amely az ostrom befejezése után keletkezett. Nyilvánvalóan lőszerek és felszerelési tárgyak voltak az ott eldobott dolgok között.

A leletek tehát önmagukban még nem tesznek lehetővé végleges következtetést arra vonatkozóan, hogy a két férfi a DKW-n tartózkodott-e halálukkor.