A nyári hőségben kulcsfontosságú a megfelelő hidratáció, mégis rengetegen esnek a dehidratáltság csapdájába. Dr. Rupy Aujla háziorvos, a The Doctor’s Kitchen alapítója eloszlatja a leggyakoribb tévhiteket, és elmagyarázza, miért nem szabad megvárni, amíg megszomjazunk. A vízfogyasztási szokásaink miatt az egészségünkkel játszhatunk.

A víz a test szinte minden folyamatában részt vesz: szabályozza a hőmérsékletet, szállítja a tápanyagokat, támogatja a vesét, az emésztést és az agyműködést. Ennek ellenére a statisztikák szerint a többségünk krónikusan kevés folyadékot iszik.

Mennyit kellene innunk?

Sokan ismerik a napi 8 pohár szabályát, ám az orvos szerint ez nem egy kőbe vésett előírás. A pontos szükséglet függ a testsúlytól, az aktivitástól, az éghajlattól és az étrendtől is.

Gyakori tévhitek és tények a vízfogyasztásról:

• A tea és a kávé is számít: Bár a koffeinnek van egy enyhe vizelethajtó hatása, mérsékelt fogyasztás esetén ezek az italok is pozitívan hozzájárulnak a napi folyadékbevitelhez.
• Nem kellenek a sportitalok: Átlagos mindennapi tevékenységek mellett a tiszta víz tökéletesen elegendő a szervezetnek.
• A szomjúság már késői jel: Amikor megszomjazunk, a testünk már enyhén dehidratált állapotban van. A legbiztosabb mutató a vizelet színe: a halványsárga a jó, a sötétsárga vagy borostyánszín figyelmeztető jel.
• Az ételek is hidratálnak: A magas víztartalmú zöldségek és gyümölcsök – mint az uborka, a saláta, a zeller, a paradicsom, a görögdinnye, az eper és a narancs (mind 90% feletti víztartalommal) –, valamint a levesek és turmixok mind segítenek.

A dehidratáció rejtett veszélyei

Az enyhe folyadékhiány rontja a koncentrációt, a hangulatot és a fizikai teljesítményt. Ahogy fokozódik, fejfájást, szédülést és hányingert okoz. Az első jelek (fáradtság, ingerlékenység) könnyen összetéveszthetők az éhséggel vagy a stresszel.

Hosszú távon a tartósan alacsony folyadékbevitel növeli a húgyúti fertőzések és a vesekő kockázatát, a legújabb kutatások szerint pedig az időskori kognitív funkciók romlásával is összefüggésbe hozható. Különösen figyelni kell repülés közben, mivel az utastér alacsony páratartalma (10-20%) drasztikusan felgyorsítja a folyadékvesztést.