A napokban a Pest Vármegyei Főügyészség vádat emelt azzal a férfival szemben, aki a vád szerint brutálisan, kalapáccsal verte agyon apja élettársának idős édesanyját. Az ügyészség kényszergyógykezelést indítványoz, annak ellenére, hogy a férfi a vádirat szerint rendszeres pszichiátriai kezelés alatt áll – olvasható az MTI Nemzeti Közleménytárában az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Közép-Európa Alapítvány kommünikéje. 

Felidézték, hogy a kialakult konfliktus a vádlott szavai szerint oda vezetett, hogy

Egyszer csak elpattant nálam valami. Megvártam, hogy kijöjjön a mosdóból, majd lesújtottam rá hétszer a kalapáccsal

A gyilkosság után a férfi elrejtette a kalapácsot, majd saját magát is megszurkálta egy késsel, hogy külső támadásnak állítsa be a történteket. A kihallgatás során azonban beismerte a bűntettet.

Hangsúlyozták, hogy a magyar jogrendben szokásos, hogy a beszámíthatatlannak ítélt elkövetőt pszichiátriai kényszergyógykezelésre ítélik, ám ebben az esetben az ügyészség indítványa különösen bizarrnak tűnik, hiszen a férfit eddig is pszichiáterek kezelték. Az eset azonban ráirányítja a figyelmet egy sokkal aggasztóbb jelenségre.

Rámutatnak, hogy ilyesmi nem csak az USA-ban fordul elő: Magyarországon is újra meg újra beszámol a média olyan ámokfutókról, akik előzőleg pszichiátriai kezelést kaptak. 2014-ben például a combinós gyilkos néven elhíresült A. Áron a villamos alá rúgott egy 74 éves nőt a Margit híd budai hídfőjénél, egy nappal azután, hogy „gyógyultan” kiengedték egy budapesti pszichiátriai osztályról.

A közlemény kiemeli, hogy a Magyarországon használt pszichiátriai szerek mellékhatásai között szerepelnek a rémálmok, idegesség, hallucináció, zavartság, agresszív viselkedés, pszichotikus zavar, öngyilkossági gondolatok és viselkedés. Szerintük a most vád alá helyezett férfi esetében megérne egy vizsgálatot, hogy az általa szedett szerek mellékhatásai milyen szerepet játszottak tettében, és hogy ezért milyen felelősség terhelheti a kezelő pszichiátert.