Vannak helyzetek, amikor fölösleges szaporítani a szót, egyrészt-másrésztekbe bocsátkozni, más és más aspektusokat nézni, narratívákon keresztül valóságot szűrni és mélyen keretezni: a Mi Hazánknak nincs helye a Parlamentben. Bár az úgynevezett választói akarat odaküldte a hatost – ezt el kell fogadni –, ugyanakkor nincs ok, amelynek nyomán erkölcsileg, morálisan elfogadható lenne a párt honanyai, honatyai képviselete.

Ez a formáció, mondjuk ki, szélsőjobboldali alakulatként azonosítható, ebbéli tevékenységében pedig – alighanem letűnt eszmék foglyaként – rendre tanúbizonyságot tesz saját méltatlanságáról.

Mindenekelőtt azzal, hogy elutasítja honfitársaink egyes, származásilag beazonosítható csoportját.

Ha a cigányozás és a zsidózás hivatalosan elfogadott lenne Magyarországon, akkor a Mi Hazánk képviselőivel aligha lenne probléma. Nem, azt még csak véletlenül sem állítom, hogy a párt tagjainak alapvetése, víziója, küldetése megfeleltethető lenne letűnt korok bizonyos szerveződéseivel, így, mondjuk, boldogan ülnének az 1930-as, 1940-es évek önkéntes zsidótörvényeket gyártó Parlamentjében, még akkor sem, ha ez a gondolat kétségkívül megfordult már a fejemben.

Ám az, hogy a párt képviselői kivonultak a parlament alakuló üléséről az erős jelképet, egyben magasztos ideát kínáló Sükösdi Danubia Tamburazenekar, azaz hát: nehéz sorsú, tehetséges, többségében cigány gyerekek által alkotott együttes előadásáról, részint ráerősített erre az érzetre, részint szimbolikusan kiléptette a mozgalmat a Parlamentből. Aki ilyenkor kimegy, méltatlan képviseletre, politizálásra, bármire, ami a közzel kapcsolatos. Kiváltképp, hogy – a vonatkozó össznépi harag nyomán – bátran úgy indokoltak: csak az EU-himnuszt akarták bojkottálni. (Ugyanitt: azt miért is?)

A Polgár Judit lehetséges államfőjelölése nyomán megejtett más állampolgárságot lehet hasznos tanácsként is, lehet szalonzsidózásként is értelmezni, mindenesetre utóbbit, bizonyíthatóság hiányában, fel se vetem; ellenben az, hogy a hatos ülve maradt, amikor a Parlamentben mindenki tisztelettel állt a roma holokausztra emlékezve, maga a beismerés. Ha úgy tetszik: ez a cselekedet volt a sükösdi kisgyerekekkel kapcsolatos intermezzo valódi okának megerősítése.

Ha ezek a képviselők 2030-ig ott is ülnek a Parlamentben, legkésőbb augusztus 10-én kijöttek onnan.

Mondjuk, nálam bent se voltak.

(Borítókép: A Sükösdi Sugo Tamburazenekar az Országházban 2026. május 9-én. Fotó: Németh Kata / Index)