Alcatraz a San Francisco-öböl egyik sziklás szigetén található. Az Egyesült Államok hadserege már az 1850-es években katonai célokra használta a területet, elsősorban a San Franciscó-i öböl védelmére. A szigeten világítótorony is működött, később pedig katonai börtönt alakítottak ki.

A hadsereg végül gazdasági okokból megvált a szigettől, amelyet 1933-ban az Igazságügyi Minisztérium vett át. A szövetségi börtönügyi hatóságok egy olyan maximális biztonságú intézményt hoztak létre, amelybe azokat a rabokat szánták, akiket más szövetségi börtönökben nehéz volt kordában tartani, erőszakosnak számítottak vagy szökésveszélyt jelentettek.

Az intézmény hivatalosan 1934-ben nyílt meg. A hatóságok igyekeztek titokban tartani az első rabok átszállítását, de a sajtó hamar kiderítette, hogy kik érkeznek az új börtönbe.

A legnagyobb szenzáció kétségtelenül Al Capone volt. A chicagói maffia egyik legismertebb vezetőjét 1934 augusztusában szállították a szigetre, ahol a 85-ös rab számot kapta.

Capone jelenléte jelentős reklámot jelentett az új intézmény számára. A hatóságok azt akarták demonstrálni, hogy Alcatraz valóban az egyik legszigorúbb szövetségi börtön. A maffiózó ugyanakkor nem kapott különleges bánásmódot: cellája és mindennapi élete semmiben nem hasonlított ahhoz a kivételezett helyzethez, amelyet korábbi börtönében élvezett.

Capone 1939-ig maradt Alcatrazban. Egészségi állapota ekkorra jelentősen leromlott a kezeletlen szifilisz következtében, ezért előbb egy Los Angeles-i, majd egy pennsylvaniai intézetbe szállították.