GazdaságSzerző: index 2026. 08. 11. 8 percnyi olvasás
Egy magyar közgazdász szerint viszont valami nagyon hiányzik a képletből.
Elon Musk, a Tesla, a SpaceX és a mesterséges intelligenciával foglalkozó xAI vezetője közel másfél órás interjút adott a brit The Economist című gazdasági-politikai hetilapnak.
A beszélgetést György László egyetemi docens, a Harmonikus Növekedésért Alapítvány vezetője tizennégy pontban foglalta össze a Facebook-oldalán, majd megtoldotta egy tizenötödikkel – azzal, amivel szerinte Musk nem foglalkozik.
A docens értelmezésében a milliárdos világképe belsőleg egységes rendszert alkot: a mesterséges intelligencia létrehozza az emberfeletti intelligenciát, a robotok ezt átültetik a fizikai gazdaságba, a bőséges energia és számítási kapacitás pedig lehetővé teszi a civilizáció növekedését – a SpaceX pedig kiterjeszti mindezt a Földön túlra. A cég nemrég egymillió műhold pályára állítására jelentkezett be éppen a mesterséges intelligencia működtetése érdekében.
Musk jóslata szerint az AI öt éven belül intelligensebb lehet az egész emberiségnél, tíz éven belül pedig alapjaiban változtathatja meg a civilizációt.
Ezt a pontot nevezik technológiai szingularitásnak: amikor a fejlődés olyan gyorssá válik, hogy a korábbi tapasztalatainkból már nem tudjuk érdemben előre jelezni, hogyan működik majd az utána következő világ.
Ilyen helyzetben Musk szerint az is kérdésessé válik, hogy az ember képes-e egyáltalán irányítani egy nála sokkal intelligensebb rendszert. A különbséget ahhoz hasonlítja, amekkora ma az ember és egy csimpánz intelligenciája között van.
Mindezek ellenére optimista. Alapforgatókönyve szerint – ha nem következik be valamilyen civilizációs katasztrófa – az AI és a robotika nem összeomláshoz, hanem soha nem látott bőséghez vezet.
György László a posztban rámutatott, hogy a mai közgazdaságtan alapja a szűkösség: az emberi igények nagyobbak, mint a rendelkezésre álló erőforrások. Musk szerint éppen ez az alaphelyzet változhat meg.
Ha a mesterséges intelligencia meg tudja tervezni, a robotok pedig szinte korlátlan mennyiségben elő tudják állítani mindazt, amire szükségünk van, akkor sok területen maga a szűkösség szűnik meg.
Innen ered a milliárdos egyik legradikálisabb jóslata: szerinte 2036 körül a pénz is elveszítheti jelenlegi jelentőségét, hiszen a pénz végső soron a szűkös javak elosztására szolgál.
Musk ezt az állapotot „kvázi végtelen gazdaságnak” nevezi.
Ehhez azonban önmagában kevés a mesterséges intelligencia. Az AI digitális intelligencia: képes programot írni, tervezni vagy elemezni, de nem tud házat építeni, autót összeszerelni vagy időseket gondozni.
Ehhez kezekre van szükség, vagyis robotokra. Musk ezért tekinti kulcsfontosságúnak a humanoid robotikát – az emberi formájú, általános célú gépeket, amelyek ugyanazokat a szerszámokat, épületeket és infrastruktúrát tudják használni, amelyeket eredetileg emberekre terveztünk. A magyar munkavállalók egyébként már most naponta dolgoznak együtt az AI-jal, a robottest pedig a következő lépés lehet.
A munka világáról Musk jóslata jóval radikálisabb annál, mint hogy az AI „elvesz néhány állást”.
Azt állítja, hogy minden olyan feladatot, amelyet számítógépen vagy telefonon el lehet végezni, hamarosan jobban végez majd a gép, mint az ember.
Példaként a programozást hozza: szerinte a mai rendszerek már most jobbak lehetnek a hivatásos programozók mintegy 90 százalékánál, hamarosan 99 százalékukat is felülmúlhatják, később pedig akkora fölénybe kerülhetnek, mint amekkorában ma a legjobb sakkprogramok vannak a világ legerősebb sakkozóival szemben.
A fizikai munkák valamivel tovább maradnak meg, de a humanoid robotok elterjedésével ez az utolsó korlát is leomolhat.
Musk következtetése ezért egyszerű: a munka opcionálissá válik, és úgy dolgozunk majd, ahogyan ma valaki kertészkedik – nem kényszerből, hanem örömből. A hazai sajtóban is régóta téma, hogy mely szakmákat fenyegeti leginkább az automatizáció.
Ha az emberek munkájára egyre kevésbé lesz szükség, adódik a kérdés: miből lesz jövedelmük?
Musk nem a ma ismert UBI-ról, vagyis a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, hanem saját fogalmat használ: Universal High Income, azaz egyetemes magas jövedelem.
A mögöttes logika az, hogy egy AI- és robotvezérelt gazdaságban a termelés olyan gyorsan növekedhet, hogy nem az infláció, hanem éppen a defláció – az árak általános csökkenése – válik problémává.
Ha a termékek mennyisége tízszeresére nő, miközben a pénzmennyiség csak kétszeresére, a pénz vásárlóereje emelkedik, az árak pedig zuhannak.
Musk szerint ezért az állam úgy is oszthat több pénzt, hogy az nem feltétlenül okoz inflációt – feltéve, hogy a termelés ennél is gyorsabban bővül.
Ez egészen más gondolkodás, mint a mai jóléti államé, amely azt kérdezi: kitől szedjük be azt a pénzt, amit másoknak kiosztunk.
A milliárdos maga is elismeri ugyanakkor, hogy nem a bőség világa lesz a legveszélyesebb időszak, hanem az odavezető átmenet. Az állások ugyanis hamarabb tűnhetnek el, mint ahogy a bőség társadalmi intézményei kiépülnek: lehet olyan szakasz, amikor az AI már rengeteg ember munkáját helyettesíti, de a robotok még nem termelnek korlátlanul, az új jövedelemelosztási rendszer pedig még nem áll készen. Musk szerint ez az átmenet „rázós” lehet.
Musk szerint komoly esély van rá, hogy végül Kína válik a világ vezető mesterségesintelligencia-hatalmává – és ennek oka nem elsősorban az, hogy jobb algoritmusokat írnak.
Az AI fejlődésének négy fizikai alapfeltétele van: chip, számítási kapacitás, villamos energia és hűtés. Ha pedig a technológiát a fizikai gazdaságba is át akarjuk ültetni, ötödikként hozzáadódik a robotika.
Musk állítása szerint Kína már ma is több villamos energiát termel, mint az Egyesült Államok, Európa és India együttvéve, és ez az előny tovább nőhet.
Ez azért döntő, mert a nagy AI-adatközpontok energiaigénye óriási – erről szól az amerikai energia-infrastruktúra körüli vita is. Kína legnagyobb szűk keresztmetszetét jelenleg a legfejlettebb chipek jelentik az amerikai exportkorlátozások miatt, Musk szerint azonban idővel saját technológiával ezt az akadályt is meg lehet kerülni.
A kockázatokra a milliárdos meglepően gyakorlatias választ ad. Úgy véli, reálisan már nincs „stop gomb”: ha az egyik ország vagy vállalat leáll, a többiek továbbmennek, ezért nem a fejlődés megállítása, hanem a rossz kimenetel valószínűségének csökkentése a feladat.
Javaslata szerint a néhány vezető fejlesztőnek – amerikaiaknak és kínaiaknak egyaránt – hetente vagy kéthetente egyeztetnie kellene a biztonsági kockázatokról, egy erősebb új modellt pedig kibocsátás előtt egy-két hétig tesztelhetnének a versenytársak, akik a leginkább értenek hozzá, és a leginkább érdekeltek egymás hibáinak megtalálásában. Ha ez sem elég, Musk szerint két kormány rendelkezik elegendő erővel egy valóban veszélyes rendszer megállításához: az amerikai és a kínai.
Az interjúban a saját politikai szerepvállalásáról is beszélt: elismerte, hogy túlzottan belemerült a politikába, és több időt kellett volna a vállalataira fordítania, bár a kormányzati kiadások átvilágításáról szóló DOGE-kezdeményezés alapgondolatát ma is helyesnek tartja.
Magát nem szélsőjobboldalinak, hanem klasszikus liberálisnak és centristának határozza meg, az ukrajnai háborúról pedig azt mondta, a tárgyalásos rendezést és a területi kompromisszumot tartja reálisnak. A politikát ugyanakkor nem tekinti a jövő legfontosabb kérdésének: szerinte a technológiai fordulat mellett a mai viták jelentős része eltörpülhet.
Itt lép be a képbe György László saját gondolatmenete. A közgazdász szerint Musk víziójából éppen az hiányzik, ami a hétköznapjainkat meghatározza: az ember helye és méltósága ebben az új rendszerben.
Érvelése szerint az élet értelmének köze van az emberi hasznossághoz – ahhoz, hogy gondoskodásunk révén a családunk, a lakóközösségünk vagy a nemzetünk tagjai biztonságban tudhassák a jövőjüket.
„Ott ér véget az emberhez méltó élet, amikor elkezdjük haszontalannak érezni magunkat”
– vallja. A docens szerint jól ismert minta, hogy aki elveszíti a munkáját vagy a családi kapcsolatait, gyakran összeomlik: az űr helyébe függőségek, betegségek és leépülés költöznek. Példaként Nauru munkájukat vesztett közösségeit és a rendszerváltás után talajt vesztett magyar családok százezreit említi.
Ezért gondolják a Harmonikus Növekedésért Alapítványnál, hogy sem a feltétel nélküli alapjövedelem, sem Musk egyetemes magas jövedelme nem elegendő önmagában.
Javaslatuk a COBI, vagyis a Contribution-oriented Basic Income – hozzájárulás-orientált alapjövedelem. A lényege, hogy ha a technológiai fejlődés miatt tényleg eltűnik a munkahelyek jelentős része, akkor a munkajövedelmet helyettesítő állami juttatásokat – az önmaguk ellátására képtelenek kivételével – valamilyen társadalmi hozzájáruláshoz kellene kötni.
A hozzájárulás nem feltétlenül hagyományos fizetett munkát jelentene: lehetne gyermeknevelés, idősgondozás, tanulás, mentorálás, közösségi munka, önkéntesség vagy alkotás is.
A cél a docens szerint nem az, hogy az állam munkára kényszerítse az embert, hanem éppen az ellenkezője: hogy egy olyan világban, ahol a gazdaságnak esetleg már nincs szüksége mindannyiunk munkájára, a társadalom teremtsen lehetőséget arra, hogy továbbra is szükség legyen mindannyiunkra.
„Lehet, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok egyszer valóban felszabadítanak bennünket a munka kényszere alól, de attól még nem szabad felszabadítaniuk bennünket a hasznosság, a felelősség és a másokról való gondoskodás alól”.
(Borítókép: Elon Musk 2025. május 21-én. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images)
Napi