Ahogy arról beszámoltunk, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium 14 pontos szakmai javaslatcsomagja az alsó tagozatos gyermekek terhelésének csökkentését és az élményalapú, gyermekközpontú oktatás erősítését célozza. A javaslatok nagyobb hangsúlyt helyeznének a mozgásra, a kreativitásra, a művészetekre, a tapasztalati tanulásra és az egyéni fejlődésre. Az iskolák lehetőséget kaphatnak például rugalmasabb napkezdésre, 35 perces tanórákra, hosszabb szünetekre, összevont tanulási blokkokra és rendszeres komplex, projektalapú napokra. Emellett ösztönzik az iskolán kívüli tanulást, a könyvtári, múzeumi és természeti programokat, valamint azt, hogy az alsó tagozaton – különösen első osztályban és egész napos iskolában – csökkenjen az otthoni kötelező írásbeli feladatok mennyisége.

A csomag a tanítási módszerek és az iskolai mindennapok humanizálását is fontosnak tartja. Erősítenék a fejlesztő, személyre szabott értékelést, a tanulói önértékelést, a mesélést és felolvasást, valamint az énekkel, zenével, rajzzal, kézművességgel, tánccal és drámajátékkal kiegészített tanulást. A testnevelésben nagyobb szerepet kapna a szabadtéri mozgás, a játék és a természetjárás, a délutáni időszakban pedig a pihenés, a szabad játék, a művészeti és fejlesztő tevékenységek. Az intézményektől azt is kérik, hogy teremtsenek biztonságos, támogató környezetet: alakítsanak ki bántalmazásmegelőzési és -kezelési protokollt, szervezzenek beszélgetőköröket, és biztosítsanak módszertani támogatást a pedagógusoknak. A javaslatcsomag ugyanakkor nem egységesen kötelező változtatásokat ír elő, hanem arra ösztönzi az iskolákat, hogy saját lehetőségeikhez és közösségük igényeihez igazítva válasszák ki a bevezethető elemeket.

Kérdőjelek

Korábbi cikkünkből kiderült, hogy a frissen alakult Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium több érdekképviselettel is leült egyeztetni a reformokról, viszont a Szülői Hang abból a felsorolásból kimaradt. Pedig elvitathatatlan érdemeik vannak a témában, hiszen a szervezet 2016-os megalakulása óta azért dolgozik, hogy a szülők szempontjai és tapasztalatai is megjelenjenek az oktatáspolitikai döntésekben. A szervezet szerint fontos előrelépés, hogy Lannert Judit miniszter meghívására lehetőség nyílt érdemi és konstruktív párbeszédre a szülőket érintő problémákról. A Szülői Hang hangsúlyozta, hogy a gyermekek eredményes neveléséhez valódi partneri kapcsolat szükséges a szülők és a pedagógusok között.

A szervezet szerint a magyar közoktatás megújításához nemcsak jogszabályi változásokra, hanem hosszú távú szemléletváltásra is szükség lesz. A szülők és pedagógusok közötti együttműködés kialakítása fokozatos folyamat, amelyben mindkét félnek aktív szerepet kell vállalnia. A Szülői Hang ezért arra biztatja a szülőket, hogy saját részvételükkel és felelősségvállalásukkal segítsék a változást, és önkéntes munkával vagy rendszeres támogatással járuljanak hozzá ahhoz, hogy a szervezet továbbra is képviselhesse a gyermekek és a családok érdekeit.

Az új reformcsomag bejelentésére pedig egészen pozitív visszajelzések érkeztek a szülőktől, a legtöbben támogatásukról biztosítják a minisztériumot, hiszen „az iskolát a lehetőségekhez mérten a kötelező tanulás-nyűgből az élményteli tudásszerzés felé viszi”, ezt pedig évek óta szorgalmazzák a szakmai szervezetek és a szülők egyaránt. Viszont ezzel együtt egy kisebb bökkenő is áll a reform útjában, hiszen a kötelező tananyag mennyisége egyelőre nem csökkent, így pedig nehéz lesz ezeket a reformokat végrehajtani, többek szerint amíg ezzel nem kezd valamit az OGYM, addig „nem lesz érdemi változás”.

Több volt és jelenlegi oktató, tanító, tanár is kifejtette a véleményét a témával kapcsolatban, akik szinte egy emberként be tudnak állni a csomag mögé, viszont néhány „apróságra” felhívták a figyelmet. A fentebb már említett a tananyag sokasága mellett felhozták, hogy

• remélik, hogy ez a nagy szabadság nem ösztönzi arra a tanítókat, hogy a készségfejlesztő órák helyett például matematikát vagy magyart tartsanak, mert azt „fontosabbnak ítélik”,
• a felsősök terheit is csökkenteni kellene, nemcsak az alsósokét,
• ehhez vezetőváltásra van szükség sok helyen,
• az egyházi iskolák vajon részei lesznek-e a reformnak,
• a tanórák mennyiségét is lehetne mérsékelni, nemcsak a tananyag mennyiségét.

Többen pedig kifejezték abbéli sajnálatukat, hogy mire „végre elindult valami”, addigra ők már nincsenek a pályán. Viszont üdvözlik a kezdeményezést és úgy látják, hogy ez lehet a „jó út”.

Javaslat a javaslathoz

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) már készített is egy kiegészítő javaslatcsomagot a minisztérium javaslatcsomagjához, amelyből az derült ki, hogy alapvetően ők is támogatják a csomagot, viszont fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy „a gyermekközpontú iskola csak akkor valósítható meg, ha az új feladatokhoz megfelelő pedagógus- és NOKS-létszám (nevelést, oktatást közvetlenül segítő dolgozó), munkaidő, finanszírozás és intézményi autonómia is társul”. Tehát az irány jó, viszont

Hiszen az, hogy folyamatosan a pedagógusok terheit növelik, miközben nincs megfelelő létszám az oktatásügyben dolgozóknál, az nem valódi megoldás. Kellene hozzá „megfelelő létszám, szakember, finanszírozás és munkaidő”.

Kiállnak azon álláspontjuk mellett, hogy semmilyen új feladat nem lóghat ki a dolgozók munkaidejéből, ám ha ez mégis megtörténne, akkor megfelelő ellenszolgáltatást kell erre biztosítani, hiszen „nem lehet a pedagógusok szabadidejére, családjára és ingyen végzett munkájára építeni a reformot”. Meglátásuk szerint a pedagógusok, a NOKS-dolgozók, az iskolai pszichológusok és egyéb iskolai dolgozók létszámának biztosítása elengedhetetlen a reformhoz, plusz az ehhez szükséges „önállóan felhasználható pénzügyi források” megteremtése sem lehet vita tárgya. 

Gyermekközpontú iskola csak pedagógus-központú munkafeltételekkel teremthető. A pedagógusok munkája nem ingyenes tartalék: ami munka, az legyen benne a munkaidőben, és amit azon felül kell elvégezni, azt fizessék meg

– summázták. 

Jó ez, de…

Nézzük meg pontosan, hogy milyen javaslatokkal állt elő a PDSZ:

• „Gyermekközpontúság csak megfelelő pedagóguslétszámmal valósítható meg” – ezt fentebb kifejtettük bővebben.
• „A 35 perces tanóra lehetőségét nem szabad újabb központi előírássá tenni” – ez egyértelmű, az intézmények maguk dönthessék el, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel.
• „Az »intézményi teendők« között túl sok új dokumentációs feladat jelenik meg” – újabb adminisztratív terheket rónának a tanárokra, nem pedig tehermentesítenék őket, ezért „azt tartjuk szükségesnek, hogy a javaslatcsomagból minden olyan dokumentációs kötelezettség kerüljön ki, amelynek nincs közvetlen pedagógiai hozzáadott értéke”.
• „A fejlesztő értékelés támogatandó – de ne váljon újabb teljesítményértékelési rendszerré” – ez is egyértelmű, végre kivezették a teljesítményértékelést, nincs szükség újabb változatra a PDSZ szerint.
• „A házi feladat korlátozása kifejezetten támogatandó” – viszont egyértelműbb garanciákat várnának, országos érvényes minimumszabályokat a témában.
• „A délutáni időszak újragondolása csak megfelelő létszámmal lehetséges” – nem csinálhat egyszerre mindent a tanító, megfelelő mennyiségű személyzet kell a délután aktivitások levezényléséhez.
• „A külső programokhoz és projektekhez biztosítani kell a feltételeket” – ugyanaz, mint az előző pontnál, kiegészítve a megfelelő anyagi háttér biztosításával és a gyermekek biztonságának figyelembe vételével. 
• „A javaslatcsomagból hiányzik a pedagógusok és a szakszervezetek érdemi bevonása” – hiába kapják vissza az intézmények az intézkedés hatáskörét, ha elmarad a szakmai egyeztetés.

„A javaslatok közt megjelenő új szabályzók, protokollok kialakításához, külső továbbképzések biztosításához, új gyakorlatok kialakításához maguknak az intézményeknek is kell támogatást kapniuk. Ennek megszervezése a minisztérium feladata kell legyen. A PDSZ álláspontja szerint a pedagógusokat nem végrehajtóként kell kezelni egy központilag meghatározott reformban. A szakmai döntésekhez szükség van a gyakorló pedagógusok tapasztalatára és valódi intézményi autonómiára” – fogalmazott a szakszervezet.

Látható tehát, hogy a magyar oktatási rendszer reformja elkezdődött, a szakképzéssel kapcsolatos egyeztetések folyamatosak, az alsósok reformjával kapcsolatban pedig „az iskoláknak küldött levélben arra biztatjuk a vezetőket, pedagógusokat, hogy a most 2026. szeptember 1-jén induló tanév tervezésekor vizsgálják meg, mely javaslatokat tudják saját közösségük igényeihez igazítva bevezetni, mert nem minden gyermek egyforma, és nem minden iskola ugyanolyan” – fogalmazott Lannert Judit. 

(Borítókép: Tanóra a Dürer Albert Általános Iskolában 2018. november 10-én. Fotó: Rosta Tibor / MTI)