GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 11. 5 percnyi olvasás
A kongói kormány vizsgálatot rendelt el azután, hogy a Wisconsin–Madison Egyetem és a Princeton Egyetem kutatói július végén a Nature Communications folyóiratban publikálták eredményeiket.
Több ezer tonna urán kerülhetett ki Kongóból kobaltszállítmányokkal egy oknyomozó együttműködésben feltártak szerint: 2000 és 2024 között akár 2–5 ezer tonna is kijuthatott a nevezett radioaktív nyersanyagból az országból, miközben Kongó hivatalosan egyetlen tonna urántermelést sem jelentett ebben az időszakban.
A Mining.com arról ír, hogy kongói kormány vizsgálatot rendelt el azután, hogy a Wisconsin–Madison Egyetem és a Princeton Egyetem kutatói július végén a Nature Communications folyóiratban publikálták eredményeiket. A feltárásban a Financial Times és a Lighthouse Reports munkatársai is részt vettek, az állításokról készült összefoglaló az utóbbi szervezet honlapján is megjelent.
Az oknyomozás eredményének fő állítása az, hogy 2000 és 2024 között 2000–5000 tonna természetes urán kerülhetett ki a Kongói Demokratikus Köztársaságból kobalt-hidroxid szállítmányokban.
A közzétett becslés ugyanakkor önmagában még nem bizonyítja, hogy ennyi uránt ténylegesen ki is vittek az országból bejelentés nélkül, a kongói kormány pedig kifejezetten vitatja a kutatás módszertanát, bár kifogásaik részletesen nem ismertek.
A felvetés azonban olyan súlyos, hogy
Kinshasa hivatalos vizsgálatot indított, és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) technikai segítségét is kérte abban.
Ugyanakkor azt a feltárásban részt vevők is hangsúlyozzák, hogy eredményeik önmagukban nem igazolják, hogy az uránt szándékosan vitték ki bejelentés nélkül az országból a kobalt exporláncát felhasználva, azaz illegális kivitelt valósítottak volna meg azzal. Ám az állításokat mindenképpen komolyan kell venni.
Az egyik dolog, ami aggaszt minket, az az, hogy az általunk számszerűsített, kivitt urán mennyisége meghaladja azt, amit a NAÜ-nek be kellene jelenteni
– fogalmazott Sébastien Philippe, nukleáris biztonsági szakértő, a Wisconsin-Madisoni Egyetem adjunktusa.
A kutatók országos ásványtani és geokémiai adatokat, bánya szintű kereskedelmi adatokat, valamint a kobalt feldolgozásának kémiai modelljét vették alapul. A közzétett, tudományos mószerekre alapozott becslés jelentőségét nemcsak a mennyiség adja. Philippe szerint a kutatók által becsült, be nem jelentett uránmennyiség elméletileg
600–1500 nukleáris fegyver előállításához szükséges hasadóanyag mennyiségének felelhet meg.
A tanulmány további 1000–4000 tonna urán sorsát is vizsgálja, amely a becslések szerint a kongói bányák meddőjében és zagytározóiban maradhatott. Ez
Mit jelent az, hogy az urán kijuthatott az országból, de nem szándékosan?
A probléma éppen az, hogy a kobalt- és rézércekben természetes módon jelen lévő urán a bányászat és az elsődleges feldolgozás során részben a kobalt-hidroxidban maradhatott.
Így a kobaltra koncentráló exportfolyamat egyben az urán nemzetközi szállításának csatornájává is válhatott. A kutatók szerint az általuk azonosított mennyiség jelentősen meghaladhatja azt a szintet, amelyet nemzetközi nukleáris biztosítéki rendszerben nyilvánosan követni kellene.
A kongói uránügy azért is válhat globális jelentőségűvé, mert közben a világ egyik legfontosabb stratégiai nyersanyagáról, a kobaltról van szó. A KDK a világ legnagyobb kobalttermelője, a kobalt pedig nélkülözhetetlen alapanyag az akkumulátorgyártásban.
A kongói termelés jelentős része Kínába kerül, miközben a világ kobaltfinomító kapacitásának mintegy 95 százaléka Kínában található.
A kobalt-hidroxid feldolgozása során az uránt el kell választani a kobalttól. Ez azt jelenti, hogy a Kongóból érkező nyersanyag nemcsak kobaltot, hanem potenciálisan visszanyerhető uránt is tartalmazhat. A kutatók szerint a kínai finomítókban így olyan urán is megjelenhetett, amelynek eredetét és mennyiségét korábban nem követték megfelelően.
Kongó ércbányászatának bástyája a nyersanyagokban gazdag Katanga-régió. A Katangában bányászott kobaltérceket tehát túlnyomórészt Kínába szállítják, hogy tiszta fémmé finomítsák, aminek eredménye tulajdonképpen az, hogy Kína saját igényeinek kiszolgálásán túlmenően a kobalt (és számos más nyersanyag) piacán megkerülhetetlen szereplővé vált. Történelmileg Katanga gazdag lelőhelyein az urán is megtalálható. A Manhattan Projekthez beszerzett urán nagy része a régió Shinkolobwe (Kasolo) bányájából származott. Az urán KDK-ból való exportja azonban elméletileg kormányzati tilalom alá esik.
A NAÜ ugyanakkor nem jelezte, hogy Kongó megsértette volna nemzetközi kötelezettségeit.
A nem nukleáris célra exportált, alacsony urántartalmú kobaltérc ugyanis eltérő szabályozás alá eshet, mint a kifejezetten nukleáris célú uránszállítmányok.
Ám a kutatók szerint a becsült mennyiség nagyságrendje önmagában is jelentős: az elméleti számítások alapján akár 600–1500 nukleáris fegyverhez elegendő hasadóanyag előállítására, illetve egy hagyományos könnyűvizes atomreaktor 10–25 éves üzemanyag-ellátására is alkalmas lehetne.
A téma kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt évtizedben Kína nukleáris fegyverkészlete megduplázódott, és jelenleg körülbelül 600 robbanófejet tesz ki. A Pentagon becslései szerint 2030-ra várhatóan 1 000 robbanófejre növekszik a mennyiség. Kína ismert uránimportja és hazai urántermelése messze nem fedezi ennek a bővülésnek a mértékét. A kínai Védelmi Minisztérium korábban kifogást emelt az Egyesült Államok jelentései ellen, amelyek Kína nukleáris arzenáljának méretéről és az átláthatatlan fegyverkezéséről szóltak.
A kongói kormány javára legyen mondva, hogy nem söpörte le az asztalról a kutatást, bár annak következtetéseit sem fogadta el bizonyított tényként.
Amellett, hogy mint a Világgazdaság oldalán megírtuk, Kinshasa látványos lépéseket tesz és üzeneteket fogalmaz meg a külföldi cégek felé, hogy azok befektetéseivel fejleszthesse bányaiparát, nem utasítja el csípőből a kritikákat sem, ami szintén tudatos stratégia lehet e cél érdekében. Ugyanakkor a kormány szerint
a kutatók nem közvetlenül az exportált szállítmányok urántartalmát mérték meg, hanem geológiai, kereskedelmi és kémiai adatokból, valamint modellezésből számolták ki a lehetséges mennyiséget.
A kormány ezért ellenőrző vizsgálatot tart szükségesnek.
A következő 60 napban felmérik az esetleges egészségügyi és környezeti kockázatokat, és munkacsoportot hoznak létre a tanulmány eredményeinek ellenőrzésére.
A vizsgálatban hazai és nemzetközi laboratóriumok, valamint a kongói nukleáris biztonsági és atomenergia-hatóságok is részt vesznek. A kormány emellett azt tervezi, hogy sugárzásmérő berendezéseket telepít az országból kilépő teherautók ellenőrzésére.
Kinshasa szerint az urán több mint száz éve természetes módon jelen van a kongói kobalt- és rézércekben, és az ország eddig is felelősen kezelte a problémát.
A Kongóban működő kínai bányavállalatok szerint nincs bizonyíték arra, hogy termékeik veszélyesen magas uránkoncentrációt tartalmaznának. A kínai bányavállalatok kongói szövetsége, az USMCC augusztus 5-én közölte, hogy saját ellenőrzései során nem talált a megengedett szintet meghaladó urántartalmat a tagvállalatok által kitermelt, feldolgozott vagy exportált kobaltban.
A szervezet szerint
valóban előfordulhatnak természetes eredetű uránnyomok a kobalt-hidroxidban, ám ezek olyan alacsony koncentrációjúak, hogy az urán kinyerése sem technológiai, sem gazdasági szempontból nem lenne kivitelezhető.
Az ügy akkor pattant ki, amikor a kongói kobaltágazat egyébként is komoly átalakulás előtt áll. Az ország igyekszik a nyersanyagok nagyobb részének hozzáadott értékét házon belül megtartani, ezért a réz- és kobaltkoncentrátumok exportját is korlátozta.
Az uránnal kapcsolatos vita ugyanakkor túlmutat a kongói bányászat problémáin. Ha a kutatók becslései akár részben is igazolódnak, az új kérdéseket vethet fel a globális kobalt- és akkumulátor-ellátási láncok átláthatóságával kapcsolatban. A következő hetekben ezért nemcsak az lehet a kérdés, hogy mennyi urán hagyhatta el Kongót, hanem az is, hogy mi történt vele a kínai feldolgozási láncban.
Napi