Általános jelenség, hogy az ember nehezen tud több, egymástól független konfliktusra figyelni, mert túl sok az információ, túl gyorsan eszkalálódnak az események, túl sok szereplő nyilatkozik, ráadásul ha távoli vidéken történik a háború, ott a politikusok neve is furcsa és megjegyezhetetlen. Így aztán a sajtó is általában egy eseménysorozatra koncentrál, amelyet előtérbe helyez, eközben a többi viszály látszólag visszaszorul, elcsendesedik. A valóságban ez egy illúzió, a háborúk folynak, de persze az intenzitásuk se mindig ugyanolyan, és a média is becsapja az olvasót ezzel.

Egy nagy vagy több kicsi háború?

Az orosz–ukrán viszály és az iráni–amerikai egy időben zajlik a szemünk előtt, az ember pedig szereti összekötni a pontokat, hátha kiderül, itt egyetlen nagy háború alakul ki, mint a filmekben. Ez pedig kicsit igaz is. Irán ugyanis – mint az államok többsége – kapcsolatot tart fenn más országokkal, amelyek egy része politikai hasznosságon alapul, mások pedig kereskedelmileg fontosak, vagy esetleg úgy tudják mozgatni a szálakat a nagyvilág óriási játékában, hogy abból ők profitálnak. 

 Emellett az érdekeik is teljesen eltérők, ezért is zajlanak a háborúk. Ukrajna saját meglátása szerint igazságos háborút vív, mert megtámadta hatalmas és agresszív szomszédja, Oroszország. Ezért úgy látja, az erkölcs az ő oldalán áll, és minden lépés, amit megtesz, az hosszú távon a békét szolgálja, még azok a lépések is ilyenek, amelyek esetleg az adott pillanatban morálisan elfogadhatatlanok. Ilyen például egy iráni kereskedelmi hajó kilövése, amely tengerészek halálával jár. Ukrajna nem fogadja el, hogy ő tévedett vagy hibázott, hiszen a honvédő, igazságos háború elméletével ez nem fér össze. Azt pedig nem tudjuk, hogy szállított-e esetleg hadianyagot az említett iráni hajó a Kaszpi-tengeren.

Szövetségesem szövetségese

A háborúk nemcsak úgy véletlenül csúsznak össze, hanem teljesen tudatosan csúsztatják őket egymás mellé. Irán ugyanis átadta a saját Sahíd-rendszerű drónjainak licencét Oroszországnak, így évek óta iráni technológia keseríti meg az ukránok életét, erről pedig nyilván a teheráni vezetés is tud. Ukrajna célja pedig az, hogy a vele mindig ellenséges Iránról bebizonyítsa az amerikaiaknak, hogy az Oroszország stabil szövetségese, így nyilvánvalóvá tegye a két tömb létrejöttét. 

 – mutat rá kérdésünkre a kezdeti lépésekre Bendarzsevszkij Anton. A biztonságpolitikai szakértő szerint a képlet kiválóan működött, össze tudták kapcsolni a szereplőket, most pedig ugyanezt a módszert vették elő az iráni hajó kapcsán is. Lebegtetik, hogy az ukránok által elpusztított jármű fegyvereket vihetett Oroszországba, esetleg épphogy az oroszoktól hoztak maguknak fegyvereket, hogy azokat az amerikaiak ellen vessék be.

Legutóbb Washingtonban Trump arra szólította fel Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy fejezze be a háborút, ami azt jelzi: az amerikai elnöknek ez a konfliktus már nem vonzó, nem ér el vele semmit, elege van az egész háborúból. A harcok mégis folynak, bár Bendarzsevszkij Anton szerint sokat közeledtek az álláspontok. Úgy vélte, 2025 elejéig mind Ukrajnának, mind Oroszországnak a valóságtól elrugaszkodott tervei voltak, amelyekből nem volt hajlandó engedni. 

– állítja a szakértő, megjegyezve, ma már tárgyalnak egymással a felek, Oroszország már csak Donyecket és Luhanszkot emlegeti mindenképp megszerzendő területekként, Ukrajna pedig valószínűleg megelégedne azzal, ha a jelenlegi frontvonalak mentén fagyasztanák be a konfliktust. Csakhogy Ukrajna nem adhatja fel a Donbaszt, ahol kiválóan működő védelmi rendszert épített ki, mert politikai öngyilkossággal érne fel a lépés, hogy a háború végén önkéntesen kivonuljon arról a földről, amelyért vérüket hullajtották éveken át a katonái.

Az ördög maga

A háborúk összecsúsztatásának egy eleme lehet az a furcsa hír, amelyet Zelenszkij osztott meg a világgal, miszerint 30 ezer észak-koreai katona érkezhet az orosz–ukrán háborúba. Mivel az egyik érdekelt állam vezetője beszélt róla, mindig érdemes az ilyen hírt óvatosan kezelni. 

Zelenszkijnek viszont kapóra jön, ha a kriptokommunista zárvány Észak-Korea szerepet kaphat a harcok során, annyira rossz ugyanis az ­ázsiai ország imázsa, hogy velük tényleg senki sem akarhat szövetkezni. Ahogy az lenni szokott, a dél-koreai hírszerzés is megerősítette, hogy Phenjan küldi a katonáit nyugatra. 

Csakhogy Dél-Korea hadban áll Észak-Koreával, így Szöul sem fog feltétlenül igazat mondani, inkább azt, amit az érdekei diktálnak. Sem Dél-Korea, sem Ukrajna nem marad tétlen, amíg dörögnek a fegyverek. Ukrán szakértők számos látogatást tettek koreai cégeknél, hogy segítsenek fegyverek fejlesztésében, minthogy ha valaki, ők igazán értenek a drónokhoz. Dél-Korea pedig olcsó rakétarendszereket ajánl a világ konfliktusaihoz, amelyek jóval költséghatékonyabbak, mint az amerikai Patriotok. Márpedig most éppen azon folyik a vita, Ukrajna megkapja-e a Patriot licencét az Egyesült Államoktól. De ha nem, akkor Szöul feltehetően nyitott lesz a tárgyalásokra. 

Borítókép: Sahíd-drón modellje egy kiállításon (Fotó: MORTEZA NIKOUBAZL)