KultúraSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 11. 5 percnyi olvasás
Vizi Katalin újabb öt évig folytathatja azt a munkát, amit az idén húszéves MODEM-ben elkezdett.
Amikor Vizi Katalin nekilátott megírni a következő öt évre szóló pályázatát, először azt vette számba, hogy milyen folyamatok indultak el az elmúlt időszakban. Nem akart teljesen új irányokat kijelölni, hanem az eddigi eredményeket szerette volna egy átgondolt rendszerbe foglalni, amely világosan megmutatja, hogyan fejlődhet tovább az intézmény. Az újraválasztás egyértelmű visszaigazolása az elmúlt öt év munkájának, ez idő alatt a látogatószám 20-25 százalékkal nőtt, a kiállításokat szakmai díjakkal ismerték el (ICOM különdíj 2023-ban, Múzeumpedagógiai nívódíj és számos más elismerés 2024-ben, az Év múzeuma 2025, stb.), vagyis a tartalmak iránt van érdeklődés.
– Ugyanakkor itt vannak ezek az óriási terek, amiket csak átmenő forgalomra használunk, nincs megtartó erejük, nincs bennük hosszas időzésre alkalmas funkció. Mit lehetne ezzel kezdeni? – tette fel magának a kérdést az ügyvezető igazgató, és a MODEM fogadóterének valóban kiváló adottságai vannak: a hatalmas üvegfelületek, a Déri Múzeum közelsége, a felújított Lycium Hotel és a park különleges környezetet teremtenek.
„Múzeumban vagyunk, nagy a csönd. Adja magát, hogy olyan funkciót válasszunk hozzá, amelyik a csöndet szereti és fontosnak is tartja, így ez egyszerre lehet olvasókönyvtár, közösségi tér és coworking iroda is, ahol a látogatók nem csupán megérkeznek egy kiállításra, hanem hosszabb időt is eltöltenek benne“ – teszi hozzá.
A társadalmasítás azonban jóval többet jelent az épület újragondolásánál. Az elmúlt években már több olyan fejlesztés is megvalósult, ami az inkluzív működést szolgálja: megjelentek például a tájékozódást segítő érintőfelületek, vezetősávok kerültek az épületbe, a digitális felületeket pedig úgy alakították át, hogy az értelmi fogyatékossággal élő látogatóknak is könnyen használhatók legyenek. Ez azonban még csak a kezdet: a következő években az érintett munkatársak is részt vennének a fejlesztésekben, és saját tapasztalataik alapján segítenék a kiállítások, illetve az épület további akadálymentesítését.
Vizi Katalin legalább ennyire fontosnak tartja a vizuális nevelést is. – Az alaptantervből hiányzik az önálló művészettörténet-oktatás, ezért sok fiatal úgy válik felnőtté, hogy alig találkozik képzőművészettel. Ha nem hallanak eleget képzőművészekről, művészeti irányzatokról, akkor végképp elveszítjük a társadalmi bázisunk egy jelentős százalékát – világít rá a feladat jelentőségére, de ennek az ellensúlyozására is vannak már kész tervek. Például egy ötrészes edukációs kiállítássorozat, amely digitális és interaktív eszközökkel segítené a művészettörténet megismerését.
A kiállítások alapját az Antal–Lusztig-gyűjtemény műtárgyai adják majd, a koncepción pedig kurátorok, pedagógusok, művészetpedagógusok és digitális tartalomfejlesztők dolgoznak együtt – az első tárlatot várhatóan jövő szeptemberben mutatják be.
A legkisebbeket viszont már most is várja a Ringató program, a családokat feladatlapok és játékok segítik a kiállítások felfedezésében, a Debreceni Egyetemen pedig 2022 óta szabadon választható kurzuson ismertetik meg a hallgatókkal a kortárs művészetet. Az új edukációs kiállítássorozat is ezekre a kezdeményezésekre épül majd tovább. A beszélgetés során szóba került a kortárs művészet befogadásának nehézsége is: Vizi Katalin szerint a klasszikus mesterekhez azért könnyebb kapcsolódni, mert a legtöbb ember már találkozott velük történelem- vagy irodalomórán. – Egy Munkácsy-festmény láttán sokaknak ismerős élményük támad, míg a kortárs művészet esetében ezek a kapaszkodók hiányoznak – jegyzi meg az igazgató. A klaszikusok ismerete pedig nyilvánvaló előny a kortársak értelmezésében is.
A digitális kultúrafogyasztás térnyerése ugyanakkor új feladatokat is ad a múzeumoknak, és az igazgató szerint ma már elengedhetetlen, hogy egy intézmény ne csupán a fizikai térben legyen jelen. – Egy kicsit elszakadtunk a fizikai terektől, vagy legalábbis megváltozott a vele való viszonyunk. Erre muszáj reagálni. Az embereknek ma a telefonjukkal van a legszorosabb kapcsolatuk, így ott is jelen kell lennünk.
Nemcsak hirdetések vagy programajánlók tekintetében, hanem egyszerűen ott is kell tudni tartalmat, információt, valamilyen ingert adni – mondja.
A pandémia után az újranyitott kiállításokat, a zárásukhoz közeledve pedig virtuálisan bejárhatóvá tették, hogy az online térben is megmaradjon az örökkévalóságnak, és bár szerinte semmi sem pótolja az eredeti műtárgyakkal való személyes találkozást, a digitális jelenlétet ma már nem lehet megkerülni.
A következő öt év viszont nemcsak szakmai, hanem gazdasági kihívásokat is tartogat. Bár a látogatószám és a jegybevétel is emelkedett, Vizi Katalin szerint ez még mindig messze elmarad az intézmény működtetésének költségeitől. Ezért szeretnék létrehozni a MODEM Kört, egy olyan támogatói és baráti közösséget, amely nemcsak a művészet finanszírozását segítheti, hanem találkozási pontot is jelenthet a Debrecenben működő vállalkozásoknak.
Az elképzelés szerint a MODEM kulturális hubként is működhetne, ahol a cégek kapcsolatokat építhetnek egymással és a város kulturális életével – és itt ismét oda lyukadunk ki, hogy a MODEM nemcsak egy kiállítótér, hanem közösségi tér és impozáns találkozási pont is.
Amikor 2021-ben átvette az MODEM vezetését, Vizi Katalin elsősorban kiállításokban gondolkodott: abban, hogy milyen típusú tárlatokkal lehetne új közönségeket megszólítani, és hogyan lehetne láthatóbbá tenni a kortárs művészet. Akkoriban azt tapasztalta, hogy az intézmény nincs jelen eléggé a kulturális fogyasztók mindennapjaiban, ezen pedig mindenképpen változtatni szeretett volna. – Új online felületeket indítottunk, felpörgettük az Instagramot, elkezdtünk dolgozni egy új, informatív és felhasználóbarát honlapon, nagyságrendekkel több pénzt fordítottunk a kommunikációra. Nagyon sok teendőnk volt ezzel – sorolja a fejlesztéseket az igazgató, akinek akkoriban nemcsak az intézmény működését és a munkatársakat kellett megismernie, hanem Debrecent, a város kulturális rendszerét és annak kapcsolódásait is. – Igazság szerint azt hiszem, hogy azért is nagyon más típusú ez a pályázat, amivel most indultam, mert már sokkal jobban látom, hogy mi az én feladatom, mik a hiányosságaink és mik a lehetőségek, mint öt évvel ezelőtt.
Vizi Katalin művészettörténész végzettségű, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult, mesterszakos diplomáját pedig az ELTE-n szerezte. Már egyetemi évei alatt is világos volt számára, hogy nem a klasszikus kutatói pálya vonzza, hanem inkább a művészeti intézmények működtetése, a szervezés és a közönségkapcsolatok világa. Pályája elején galériákban dolgozott, ahol megtapasztalta a kiállításszervezés, a kiadványkészítés és a műkereskedelem működését. Külföldi vásárokon is részt vett, amelyek szerinte különösen sokat tanítottak neki arról, hogyan lehet gyorsan felismerni egy-egy látogató érdeklődését és igényeit. Ezt követően a Várkert Bazár és a Duna között található, Ybl Miklós tervei alapján készült egykori vízházból kialakított kiállítótér művészeti vezetője lett. Később a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményének létrehozásában is részt vett koordinátorként, öt évvel ezelőtt innen kereste meg a debreceni városvezetés, amikor a MODEM élén vezetőváltás előtt álltak.
A MODEM húszéves jubileumához kapcsolódó kiállításról szólva Vizi Katalin még elárulja, hogy ezúttal is a közösségi bevonás elvét akarták érvényesíteni. – A jubileumi tárlat különlegessége, hogy nem egyetlen kurátor válogatja össze az anyagot, hanem azok a partnerek kapnak kurátori szerepet, akik az elmúlt két évtizedben fontos szereplői voltak a MODEM történetének. Kiválasztottunk húsz olyan partnert, intézményt és személyt, akikkel az elmúlt két évtizedben emlékezetes projekteket valósítottunk meg. Ők kiválasztottak a MODEM gyűjteményéből egy számukra fontos műtárgyat, és rövid személyes szövegben mesélik el, hogy miért éppen arra az alkotásra esett a választásuk – világosít fel az újraválasztott intézményvezető, hozzátéve, hogy a magánszemélyek között megtaláljuk a MODEM bérleteseit is. – Éppen ettől lesz különleges a tárlat: a kiválasztott művekhez nem pusztán szakmai, hanem személyes történetek és meglátások társulnak. – A projekt egy korábbi közösségi kezdeményezés tapasztalataira épül, amikor a MODEM a szentendrei Ferenczy Múzeum Centrummal közös pedagógiai programban civileket vont be: arra kérték őket, hogy hozzák el kedvenc tárgyaikat, amelyeket aztán kiállítási helyzetben mutattak be. A résztvevők munkáját ugyanúgy kísérte kurátori koncepció, látványterv és kiállítási kommunikáció, mintha egy professzionális tárlatról lett volna szó. Vizi Katalin szerint ez a bevonódásra építő struktúra jelenik meg most a jubileumi kiállításban is. A cél nem az, hogy a MODEM munkatársai mondják meg, mit kell látni egy tárlaton, hanem hogy a különböző közösségek partnerek a saját nézőpontjukon keresztül kapcsolódjanak az intézmény gyűjteményéhez.
Napi