A Magyar Nemzeti Bank fontolóra veheti jelenlegi, 3 százalékos inflációs céljának felülvizsgálatát. Banai Péter Benő, a jegybank alelnöke szerint a cél magasabb a legtöbb európai országénál, valamint az euró bevezetéséhez jelenleg irányadó 2,7 százalékos referenciaszintnél is. A kormány euróbevezetési szándékát figyelembe véve ezért indokolt lehet annak csökkentése.

Banai az MNB Podcast legutóbbi adásában azt is elmondta, hogy az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítése önmagában is előnyös lenne a magyar gazdaságnak. Az eurózóna-tagság ugyanakkor szerinte nem gyorsítja automatikusan a gazdasági felzárkózást, annak ütemét hosszabb távon elsősorban a gazdaságpolitika minősége határozza meg.

Az inflációs cél módosítása csak akkor kerülhet komolyan napirendre, ha a kormány konkrét euróbevezetési stratégiával áll elő – mondta az Economxnak Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője. Szerinte a 2 százalékos cél technikailag akár már most is teljesíthető lenne, hosszabb távon azonban ennél jóval összetettebb feladat tartósan ezen a szinten tartani a magyarországi áremelkedést.

Az euróhoz igazodhat az inflációs cél

Trippon Mariann szerint az inflációs cél csökkentése azért került többször is szóba az elmúlt hónapokban, mert amennyiben Magyarország belátható időn belül be akarja vezetni az eurót, a hazai célt összhangba kell hozni az Európai Központi Bank 2 százalékos inflációs céljával.

„Az inflációs cél módosítása szerintem akkor kerülhet komolyan napirendre, ha a kormány előáll egy euróbevezetési stratégiával vagy tervvel.”

Amennyiben Magyarország a 2030-as évek első felében szeretné bevezetni a közös európai fizetőeszközt, a következő években technikailag is lejjebb kell vinni az inflációs célt. Ennek pontos időzítését és módját azonban a kormánynak és a jegybanknak közösen kellene meghatároznia. Az elemző szerint a cél módosítása rövid távon nem okozna különösebb nehézséget. Az idei éves átlagos infláció várhatóan 2 százalék közelében alakul, és jövőre is beleférhetne egy 2 százalékos célhoz tartozó, plusz-mínusz 1 százalékpontos toleranciasávba. Ez azonban még nem jelentené azt, hogy a magyar gazdaság tartósan képessé vált a 2 százalékos infláció fenntartására.

„A magyar gazdaságban az egyensúlyi infláció szerintem jelenleg magasabban van 2 százaléknál” – fogalmazott az elemző.

Magasabb kamat és erősebb forint kellhet

A legnagyobb problémát a szolgáltatások áremelkedése jelentheti, amely szorosan összefügg a bérek növekedési ütemével. Amíg a bérek évente 5–10 százalékkal emelkednek, addig a szolgáltatások inflációja sem tud tartósan 2 százalékra lassulni.

A teljes fogyasztói árindex 2 százalék közelében tartásához ezért a fogyasztói kosár más elemeinél kellene ellensúlyozni a szolgáltatások ennél magasabb áremelkedését. Ehhez Trippon Mariann szerint egyebek mellett erősebb forintárfolyamra lehet szükség, amely mérsékelné az importált termékek, valamint részben az üzemanyagok drágulását.

Az MNB-nek ehhez olyan kamatkörnyezetet kellene fenntartania, amely

• megfelelően magas pozitív reálkamatot biztosít;
• támogatja a forint árfolyamát;
• mérsékli az importált inflációt;
• és tartósan lehorgonyozza az inflációs várakozásokat.

A szigorúbb monetáris kondíciók elméletileg magasabb kamatokat és gyengébb növekedést eredményezhetnek. Az elemző szerint ugyanakkor ez nem szükségszerűen jelentene jelentős növekedési áldozatot, különösen akkor, ha Magyarország valóban az eurózóna felé halad, hiszen ebben az esetben idővel a hazai rövid kamatoknak is közelíteniük kellene az euróövezeti szintekhez.

„Az lenne az optimális, ha organikusan érnénk el a 2 százalékos inflációt, nem egyszeri adminisztratív beavatkozásokkal, mert akkor az áremelkedés később úgyis visszaúszik.”

Az euró bevezetését megelőzően több ország is átmeneti intézkedésekkel – például áfacsökkentéssel – szorította le az inflációt arra az időszakra, amikor a maastrichti kritériumok teljesítését vizsgálták. Ha azonban az áremelkedés mérséklődése nem fenntartható gazdasági folyamatokból ered, az infláció az intézkedések kifutása után ismét felgyorsulhat.

Nem az infláció lehet a legnagyobb akadály

Az euró bevezetéséhez Magyarországnak több konvergenciakritériumot is teljesítenie kell. Ezek közé tartozik

• az árstabilitás;
• a rendezett és fenntartható költségvetési helyzet;
• az államadósság megfelelő alakulása;
• a hosszú lejáratú állampapírhozamok konvergenciája;
• valamint az árfolyam stabilitása.

Trippon Mariann szerint a piaci változók – így a hosszú hozamok és az árfolyam – megfelelő gazdasági konvergencia esetén nagyrészt maguktól is alkalmazkodhatnak. Az infláció teljesítése szintén nehézséget jelenthet, a legnagyobb kihívás azonban egyértelműen a költségvetés rendbetétele lenne.

„A maastrichti kritériumok közül jelenleg a költségvetés teljesítésétől vagyunk a legmesszebb”

– hangsúlyozta a CIB vezető elemzője. Az idei költségvetési hiány várhatóan a GDP 7,5 százaléka körül alakulhat, ezt kellene néhány év alatt a maastrichti kritériumban meghatározott 3 százalék alá csökkenteni. Ezzel párhuzamosan az államadósságot is fenntarthatóan mérséklődő pályára kellene állítani.

Az uniós szabályok alapján a GDP 60 százalékát meghaladó államadósság önmagában nem zárja ki az euró bevezetését, ha annak aránya megfelelő ütemben csökken. Ehhez azonban hiteles költségvetési konszolidációs tervre és tartós kiigazításra van szükség.

A túl gyors kiigazítás visszaüthet

A költségvetés rendbetételét nehezíti, hogy a magyar gazdaságban a magas hiány mellett számos olyan terület van, amely jelentős fejlesztési forrásokat igényel. Trippon Mariann példaként említette az elektromos hálózatot és a víziközmű-rendszert, de számos további infrastrukturális területre is jelentős összegeket kellene fordítani.

A kiigazítást az elemző szerint ezért úgy kellene megtervezni, hogy a hiány fokozatosan csökkenjen, miközben a szükséges fejlesztések nem maradnak el.

A helyzetet tovább nehezíti a GDP mintegy 75 százalékára rúgó államadósság és az ahhoz kapcsolódó magas kamatteher. A hozamok csökkenése ugyan néhány év alatt megtakarítást hozhat a költségvetésnek, ez önmagában nem lenne elég a hiány megfelelő mértékű leszorításához. Ehhez az elsődleges – vagyis a kamatkiadások nélkül számított – költségvetési egyenleget is jelentősen javítani kellene.

Érdemi gazdasági növekedés nélkül mindez makrogazdasági és politikai szempontból is különösen nehéz feladat. Egy rövid idő alatt végrehajtott, nagymértékű költségvetési kiigazítás komoly növekedési és társadalmi áldozatokkal járhatna.

Az euró nem oldana meg automatikusan mindent

Trippon Mariann szerint az euró bevezetését nem önmagában vett célként, hanem a gazdaságpolitika egyik eszközeként kell kezelni. Az euróövezeti tagság csökkentheti az árfolyamkockázatot és a finanszírozási költségeket, valamint erősítheti a gazdasági integrációt, önmagában azonban nem garantál gyorsabb növekedést vagy sikeresebb felzárkózást.

„Az euró nem cél, hanem eszköz – annak bevezetésétől önmagában nem lesz jobb a gazdaság.”

Az euróövezeten belül is lehet rossz gazdaságpolitikát folytatni, ahogy az eurózónán kívül is lehet növekedést és felzárkózást támogató gazdaságpolitikát működtetni. A közös fizetőeszköz akkor jelenthet valódi előnyt Magyarország számára, ha az ország felkészülten, fenntartható költségvetéssel és kiegyensúlyozott gazdasági szerkezettel csatlakozik.

Az elemző szerint a kormány ősszel nyilvánosságra kerülő középtávú költségvetési terveiből már következtetni lehet majd arra, mennyire tekinti komolyan a korábban említett, 2030–2031 körüli euróbevezetési céldátumot. Ha ugyanis valóban ez a terv, annak hamarosan az inflációs célban, a hiánypályában és a teljes gazdaságpolitikai stratégiában is meg kell jelennie.