• Gyilkos kórokozó: a Yersinia pestis által okozott betegség a történelem során tízmilliók életét követelte, és társadalmi rendszereket rengetett meg.
• Modern orvoslás: a fertőzés ma is létezik, de korai stádiumban antibiotikumokkal hatékonyan gyógyítható.
• Permafroszt kockázata: bár a felolvadó talaj tartogat biológiai veszélyeket, a kór visszatérését inkább a ma is élő rágcsálópopulációk jelentik.

A Yersinia pestis nevű baktérium által okozott pestis évszázadokon át egész civilizációkat tizedelt meg, és alapjaiban változtatta meg a társadalmi rendet. A fertőzés – és nem csak a pestis – elsősorban a rágcsálók körében van jelen, amelyeket a rajtuk élő bolhák terjesztenek. Amikor a beteg rágcsálók elpusztulnak, a bolhák új gazdatestet keresve az emberre csípéssel viszik át a kórokozót. A betegségnek három fő formája létezik: a nyirokcsomók fájdalmas duzzanatával járó bubópestis, a tüdőt megtámadó és cseppfertőzéssel terjedő tüdőpestis, valamint a véráramot elárasztó szeptikus forma.

Mi az a pestis, és hogy pusztított a történelem során a járvány?

Az emberiség történelmében három nagy pestisjárványt tartanak számon. Az első dokumentált hullám a VI. században tört ki a Kelet-római Birodalomban. A bizánci császárról elnevezett jusztinianuszi pestis becslések szerint több mint 25 millió áldozatot követelt, és súlyosan megingatta a korabeli Európa és Közel-Kelet gazdaságát. A császár egyébként a járvány csúcspontján szintén elkapta a betegséget, de sikerült felépülnie belőle.

A leghírhedtebb pusztítás a második pandémia idején, a XIV. század közepén következett be. 

A „fekete halál” Ázsiából kiindulva érte el Európát, ahol mintegy 50 millió ember életét követelte – ezzel a kontinenst lakosságának 25–60 százalékától fosztotta meg, a halálozási arány pedig a 70-80 %.-ot is elérte. A hatalmas demográfiai zuhanás nyomán munkaerőhiány alakult ki, ami emelte a munkabéreket, és sok történész szerint ez a gazdasági átalakulás döntő fordulópontot jelentett a hűbéri rendszer felbomlásában.

A harmadik hullám a XIX. század közepén indult Kínából, és a tengeri kereskedelmi utak révén világszerte szétterjedt, több mint tízmillió ember halálát okozva. Ebben az időszakban az orvostudomány már áttörést ért el: felismerték a baktériumot és a bolhák közvetítő szerepét, 1897-ben pedig kifejlesztették az első oltóanyagot is írja a – National Library of Medicine.