Augusztus 20-a minden magyar számára talán az egyik legemlékezetesebb ünnep. Tűzijáték, István a király rockopera, színes forgatag, kirakódóvásár, a nemzeti színű szalaggal átkötött ropogós kenyér. De vajon melyek az ünnep történelmi gyökerei?

I. István volt az első királyunk, akihez a keresztény magyar állam alapítása köthető, és akit 1083-ban szentté avattak. Augusztus 15-ét ő avatta Nagyboldogasszony ünnepévé, majd halála előtt, 1038-ban ezen a napon ajánlotta az országot Szűz Mária oltalmába. A katolikus egyház ezért hívja őt a Magyarok Nagyasszonyának (Patrona Hungariae), ünnepnapját október 8-án tartják.

A mai ünnep napját Szent László királyunk jelölte ki 1083-ban, amikor a pápa engedélyével ezen a napon emeltette oltárra Szent István relikviáit, köztük a csodával határos módon épen maradt Szent Jobbot. A történelem viharai – a török hódoltság vagy épp az 1848-as szabadságharc leverése – után ez a nap mindig a független magyar állam feltámadásának szimbólumaként élt tovább az emlékezetben.

Később augusztus 20-a lett az államalapítás és az új kenyér közös ünnepe, egyesítve a paraszti hagyományokat, a keresztény gyökereket és a történelmi emlékeket. A szimbolika mögött ráadásul ésszerű ok állt: a frissen learatott búzából ekkorra sült ki az első kenyér, jelezve az évi termés sikerét. A kenyér a magyar kultúrában jóval több egyszerű tápláléknál.

A hivatalos, államilag szorgalmazott kenyérünnepet az 1890-es években Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kezdeményezte, aki ezzel az akkoriban fellángoló aratósztrájkokat és a mélyülő társadalmi feszültségeket próbálta egy felülről szervezett, békéltető rítussal csillapítani.

A világháborúk után a kommunizmusban 1949-től tudatosan az „új kenyér”, majd a szocialista alkotmány ünnepévé kívánták formálni augusztus 20-át, hogy elhomályosítsák az államalapító szent király emlékét. Az 1989-es rendszerváltással azonban a hagyományok egybeforrtak: ma már az ezeréves államiságot és az életet, a megélhetést szimbolizáló új kenyeret egyszerre ünnepeljük.

Egy ókori csoda, amit majdnem elfelejtettünk

Ahhoz azonban, hogy megértsük, miért éppen a kovászos kenyér hordozza ezt a mély szimbolikát, érdemes visszatekinteni a történelemi múltra. Az emberiség már évezredekkel ezelőtt is készített kőre tapasztott gabonalepényeket, ám az igazi áttörést az ókori egyiptomiak hozták el a kovász felfedezésével. Évezredeken át ez a lassú, rendkívüli odafigyelést igénylő eljárás adta a pékáru lelkét.

A modern kor felgyorsult tempója viszont az iparosított pékélesztővel igyekezett leváltani a kovásszal való kelesztés hosszadalmas munkáját. Ezzel a lépéssel a kenyér ugyan könnyen gyártható tömegcikké vált, de elvesztette legfőbb értékeit: az egészséges tejsavakat, a lyukacsos, selymes állagot, és azt a páratlanul mély, enyhén savanykás zamatot, amit az őseink még mindennap érezhettek. Ráadásul a kovásszal készült kenyér könnyebben is emészthető.

A régi népi hiedelemvilág tele volt tisztelettel a mindennapi betevő iránt: a zsidó és keresztény hagyományokban a kést, mint az erőszak eszközét, sokáig távol tartották tőle, így a kenyeret ünnepek alkalmával csak kézzel volt szabad megtörni.

Wolf András megmutatja nekünk, hogyan készíti a kovászos kenyeret

Szerencsére ma a gasztronómiai reneszánsz korát éljük, amikor egyre többen jönnek rá, hogy az igazi minőséghez vissza kell kanyarodni a gyökerekhez. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy az ünnep alkalmából megmutatjuk, miként válik a liszt, a víz és a só egy ezeréves rituálé részévé.

Stábunkkal a Séf Asztala - Deli Cafe Bakery vendégeiként forgattunk, ahol Wolf András séf Viczián Viktóriát nemcsak abba avatta be, hogyan kell igazán finom, valódi kovászos kenyeret sütni, hanem abba is, miért éli megérdemelt aranykorát a kovászolás.

Nézze meg a videót, lesse el Wolf András tippjeit a legfinomabb kovászos kenyér elkészítéséhez!

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából jött létre, reklámcélokat nem szolgál, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.

BRAND & CONTENT