A Szociális és Családügyi Minisztérium Dísz téri épületére nemrég kihelyezett emléktábla szövege szerint korábban innen irányították az „orbáni gyűlöletpropagandát”. A táblát felavató Kátai-Németh Vilmos tárcája azonban az ellenzék írásbeli kérdésére sem tudta bemutatni azt a hatósági engedélyt, amely alapján kitehették volna a táblát. Vagyis az ütősre celebrált csinnadratta jogsértő. Ráadásul a táblán szereplő szöveg célja nem egyéb, mint a megbélyegzés és a lejáratás – jóllehet pár hete a Tisza-többségű parlament törvényt fogadott el a gyűlöletkeltő plakátok betiltásáról. A törvényességre fölesküdött miniszter uram nemes egyszerűséggel megszegte a jogszabályt.

Szűk pátriámban, Maglódon is történt emléktáblacirkusz. Pár éve a város szülöttének, Bajusz Rezsőnek állítottak táblát a helyi vasútállomás falán. Annak az embernek, akit az 1956-os forradalom kitörésekor a kommunista belügy beépített az erzsébetvárosi felkelők csoportjába. Népiesen: tégla volt. Nem véletlen, hogy a szabadságharc leverése után a Kádár-rendszer MÁV-vezérigazgatót faragott Bajuszból, míg az általa lebuktatott forradalmárok közül négyen a 301-esben végezték. Utóbbi adat nem szerepel az emléktáblán. Kiötlőiket minősítik az efféle emléktáblák.

Én a Mindszenty-szülőház egyik márványtábláját ajánlom a tisztelt olvasó figyelmébe, amely a bíboros-hercegprímás üzenetéből idéz: