BelföldSzerző: index 2026. 07. 14. 5 percnyi olvasás
Egy elfeledett márciusi ifjú, aki a forradalom egyik fő szervezője és legjobb szónoka volt.
A márciusi ifjak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc radikális szellemű, többnyire 30 év alatti értelmiségi vezetői és résztvevői voltak. Közéjük tartozott Petőfi Sándor, a forradalom költője, Irinyi József, a 12 pont első megfogalmazója, és Jókai Mór, aki véglegesítette a szöveget. Míg Petőfi vagy Jókai mindenki számára ismerős, Irinyi a gyufa feltalálójaként maradt meg a nemzet emlékezetében, sok-sok márciusi ifjú neve már rég feledésbe merült. Pedig ott volt a legeslegifjabb, a 12 éves Ágai Adolf (később író és orvos) és a 16 éves Hatala Péter (később teológus), de a 19 éves Korányi Frigyest is inkább a későbbi orvosi munkásságáért becsüljük. Aztán ott ült a Pilvaxban a 19 éves Bozzai Pál, aki végigharcolta a szabadságharcot, amiért büntetésül besorozták az osztrák seregbe, ahonnan betegen tért haza, és 23 éves korában hunyt el, vagy a 18 esztendős Koplánszki Károly, a jogászok egyik vezetője, aki ugyancsak fegyvert fogott a hazáért, és fiatalon, 23 évesen érte a halál.
És méltatlanul kerül egyre inkább a feledés homályába Vasvári Pál neve, aki nélkül a március 15-i pesti forradalom nem az lett volna, mint amivé vált a történelmünkben.
A 22 éves történész a forradalom egyik fő szervezője és lánglelkű szónoka volt.
A hatalmas küldetéstudatú fiatalember a párizsi és bécsi események után kulcsszerepet játszott a revolúció előkészítésében és levezetésében is. Részt vett a 12 pont véglegesítésében, tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak, valamint a Helytartótanácshoz induló küldöttségnek. Március 15-én lelkesítő beszédeket mondott az egyetemi ifjúság és a pesti nép előtt. Kortársai kimagasló képességű szónoknak tartották; Széchenyi István is elismerően „elbűvölő kölyöknek” nevezte a naplójában.
Nem fukarkodott a jelzőkkel barátja, Jókai Mór sem, aki így jellemezte:
Ifjú, atlétai termet, szép római arcéllel, erős vonásokkal, merész orral és szelíd kék szemekkel. De mikor beszélt, arca lángra gyulladt, s szónoklatát kezdték Kossuth ékesszólásához mérni. […] Bálványa volt a fiatalságnak, vezére, lelke a néptömegnek, mely tartalomdús, csengő szózatára ment utána, amerre hívta, s megállt, ahol megállítá.
Vasvári nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a polgárság megőrizte higgadtságát, és a forradalom vértelenül és erőszakmentesen zajlott le.
Először is nem Vasvárinak született, hanem Fejér Pál néven látta meg a napvilágot a szabolcsi Tiszabűdön, amelyet ma Tiszavasvárinak hívnak. Apja görögkatolikus lelkész volt. Elemi iskolai tanulmányait Hajdúböszörményben végezte, majd a nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult.
1843 szeptemberében érkezett Pestre, ahol bölcsészetet, történelmet és természettant hallgatott. Horvát István professzor hatására kötelezte el magát a történelemkutatás mellett.
Ifjú koromat a tanulásra szentelém, biztos alapot vetendő jövő állásomnak. A rendes tanfolyam ki nem elégíti e tudásszomjas kebel vágyait. Rendes tanulmányaimon kívül a történelemtudomány segédeszközeit tanultam, az oklevél-, címer- és pecséttan, a nemágazat stb. fürkészetem tárgyai lőnek. S az egyetemi könyvtárban magyar, latin, német s francia történetírókból szerzék adatokat honunk jeles családjai multjának történetéhez.
Írt balladát, ódát, történeti beszélyt, filozófiai értekezéseket. Élénken érdeklődött a napi politika iránt, eljárt a nyilvános megyegyűlésekre, sőt, egy választójogi kérdésben beadvánnyal fordult Nyáry Pál alispánhoz.
Horvát István fia, Szendrey Júlia későbbi férje, Horvát Árpád révén került kapcsolatba gróf Teleki Blanka leánynevelő intézetével. 1846 novemberében foglalta el a magyar irodalom és történelem szakos tanári állást az intézetben. A szegény fiatalembernek kecsegtető volt az akkori viszonyokhoz képest jól díjazott munkakör.
A történelmet a történelmi személyiségek történelemformáló cselekedetein keresztül mutatta be. Ezeket a cselekedeteket kívánta megörökíteni a Történeti névtár című vállalkozásában, és ezeknek a történeti hősöknek a sorsát akarta bemutatni a 8–12 éves leányoknak.
Csak Teleki Blanka halála (1862) után, az első leánynevelő intézettel kapcsolatos szépirodalmi művekben jelentek meg utalások arról, hogy Vasvárit meghitt viszony fűzte a grófnőhöz.
Monográfusok kiderítették, hogy Blanka első szerelme egy, a grófi család társadalmi állásánál jóval alacsonyabb rangú, szegény tanár volt.
A nála csaknem húsz évvel idősebb, felvilágosult nevelőnővel folytatott románca inkább plátói, titkolt szerelem lehetett. Bár ennek a megállapításnak ellentmond, hogy amikor szerelme 1849 júliusában a Rákóczi-szabadcsapat élén hősi halált halt, Teleki Blanka elutazott a mai Románia területén található Havasnagyfalu melletti hadszíntérre, hogy megkeresse a holttestét. Az akció azonban eredménytelenül zárult.
A márciusi forradalom után arculcsapásként érte, hogy Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter korábbi ígérete ellenére elutasította a kinevezését a pesti egyetem történelem tanszékére. Ezután a Belügyminisztériumban, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszternél vállalt titkári állást, nyugalmas munkáját azonban otthagyta, amikor Jellasics horvát bán támadást indított Magyarország ellen.
Az elsők között követelte a nemzeti honvédsereg megszervezését, majd részt vett a pákozdi csatában, ahol a magyarok legyőzték Jellasics túlerőben lévő seregét.
Hamarosan ismét a harctérre ment. Nagyvárad és Nagyszalonta környékén fogott toborzásba, majd a II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapata élén a román felkelők ellen fordult. 1849 júliusában a Havasalföldön vívott csatában, 22 évesen vesztette életét. Halálának pontos napjáról a történeti források eltérnek (július 6. vagy július 13.), sírhelye pedig máig ismeretlen.
A márciusi ifjak közül egyedül ő nem érhette meg a 23. születésnapját. Korai halála miatt nem hagyott hátra nagy életművet, történészként és szervezőként végzett munkája kevésbé volt látványos, mint például Petőfi költészete, noha a forradalom sikeréhez nélkülözhetetlen volt.
(Borítókép: Vasvári Pál. Fotó: Wikipédia)
Napi