Felbukkant néhány gyors és álomszép japán kupé a hatvanas évek végén, melyek azt hirdették a nagyvilágnak, hogy a felkelő nap országának járműipara magas színvonalon áll, és készen áll arra, hogy (persze zömében hétköznapi modellekkel) elárassza a világ exportpiacait, Amerikát és Európát is beleértve. Ezek közül a legnagyobb sikert a Datsun 240Z érte el, de az apró méreteihez képest meglepően gyors Honda S800 mellett sem mehetünk el szó nélkül. 

Ebbe a sorba illeszkedett az 1967 és 1970 között mindössze 351 példányban gyártott Toyota 2000 GT is, melynek a versenypályákon és rekordöntéseknél is komoly szerepet szántak. Maga a karosszéria – kicsit a Jaguar E-Type vonásaiból is ihletet merítve – lenyűgöző arányokkal és olyan részletmegoldásokkal hódított, mint a magnézium felnik és a bukólámpák, a klasszikus iskolát követve pedig a vezető és utasa felett egy-egy púpot („double bubble) hordott a tetején.

Ám mindez állítólag nem volt elegendő ahhoz, hogy elférjen szűkös utasterében a mára legendás és Oscar-díjas skót színész, Sean Connery. Vagy, ha még görnyedten be is tudta préselni magát, a méltatlan póz aligha illett volna egy 007-es ügynök méltóságához, ezért a 1967-es Csak kétszer élsz című James Bond film forgatásához sürgős megoldást kellett kitalálni. Természetesen az autót biztosító gyártó, a Toyota térfelén pattogott a labda, ahol először targában gondolkodtak. 

Ezzel a megoldással az operatőrök nem voltak elégedettek, mert sokat takartak a szuperkémből (aki egyébként csak utas volt, és a japán titkosszolgálat ügynöknője, Aki vezetett). Végül a 2000 GT-ből épített kabrió lett a megoldás, mely valójában nem volt teljes értékű, hiszen az ülés mögött csak egy ál-takaróponyva díszelgett, alatta nem volt kialakítva felhajtható vászontető. Igaz, nem is akarta piacra dobni a Toyota, csak a forgatásra szánt két nyitott autót építették.

Különlegességük volt a kesztyűtartóba épített Sony videós kommunikációs rendszer, a hosszú gépháztető alatt pedig a szériakivitelű kupék kétliteres, 152 lóerős, három karburátoros DOHC motorja dolgozott. Utóbbi fejlesztésében oroszlánrésze volt a Yamahának, a több modern megoldás, például az ötfokozatú váltó, a független felfüggesztés és a négy tárcsafék pedig a Toyota saját munkája volt. Nem csoda, hogy a gyors (220 km/h-ra képes), formás és igen ritka 2000 GT kupé mára méregdrága, egymillió dolláros átlagáron eladásra kínált veteránná vált. 

Ennek az összegnek a többszörösét kóstálná a két filmes prototípus kabrió, ám esetükben nem lehet piaci, hanem csakis eszmei értékről beszélni. Az egyik példánynak ugyanis nem sokkal a James Bond film premierje után nyoma veszett, a másik pedig évekig promóciós célt szolgált az USA-ban, majd Hawaiin találtak rá. Ekkor már maga a Toyota vásárolta meg, restaurálta, azóta pedig a 007-es ügynök nyitott csodaautója a gyár múzeumának egyik legféltettebb kincse.