EgyébSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 10. 1 percnyi olvasás
Egy megsárgult, 19. századi dokumentum íratja át azt, amit a világ legnépszerűbb üdítőitalának eredetéről tudunk.
A kolostorokban évszázadok óta folyt gyógynövényes tinktúrák, tonikok és alkoholos elixírek készítése, ám arra a kutatók sem számítottak, hogy a firenzei San Marco egykori patikájának anyagai között a modern üdítőipar egyik legalapvetőbb prototípusára bukkannak.
A leletre Manuel Russo atya, a San Marco-kolostor rektora bukkant rá a gyógyszertár történelmi archívumának rendezése során. A megtalált irat egy „Elixir vinoso ricostituente” (helyreállító bor-elixír) névre hallgató ital leírása, amelyet a szerzetesek a testi-lelki kimerültség, az elme fáradtsága és a krónikus fejfájás ellen kínáltak a hozzájuk fordulóknak.
A megsárgult dokumentumon szereplő pontos adagolás szerint a szerzetesek a következőkből keverték a csodaszert:
A kokalevél és a kóladió párosítása pontosan az a kémiai és ízbeli kombináció, amelyre John Pemberton georgiai gyógyszerész 1886-ban felépítette saját készítményét, a Pemberton’s French Wine Coca-t. Amikor Atlanta városa alkoholtilalmat vezetett be, Pemberton kénytelen volt kihagyni a bort a képletből: az alkoholt tömény cukorszirupra és szénsavas vízre cserélte – ezzel megszületett a Coca-Cola.
A firenzei lelet dátuma egyértelműen bizonyítja, hogy az olasz szerzetesek receptje jóval megelőzte az amerikai változatot. Bár arra nincs közvetlen írásos bizonyíték, hogy Pemberton konkrétan erről a firenzei dokumentumról másolta volna az ötletet, a lelet kiválóan világít rá arra, hogy a 19. századi Európában a kóladióval dúsított kokaborok már a világcég megalapítása előtt valóságos reneszánszukat élték.
A Manuel Russo atya által megtalált irat nemcsak egy izgalmas orvostörténeti kuriózum, hanem újabb bizonyíték arra is, hogy a modern világ egyik legnagyobb „amerikai” ikonja valójában régi kolostori gyökerekből táplálkozik.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)
Napi