A Pókember: vadonatúj nap ott veszi fel a fonalat, ahol a Nincs hazaút drámai fináléja elvágta a történetet. Peter Parker magára maradt New York sűrűjében. A mindent elsöprő varázslat következtében a világ, beleértve élete szerelmét, MJ-t és legjobb barátját, Nedet is, elfelejtette, hogy egyáltalán létezett. Tom Holland karaktere így szövetségesek, háttértámogatás és a Stark-technológia luxusa nélkül kénytelen szembenézni a rideg valósággal. A magánéletét teljesen háttérbe szorító, főállású bűnüldözővé váló Peter vállára nehezedő mentális nyomás ráadásul váratlan, organikus testi mutációt indít el benne. Ez a fizikai átalakulás nemcsak a képességeit formálja át gyökeresen, de az önmagával való viaskodását is új, húsba vágó szintre emeli.

Kedvcsinálónak itt a mozielőzetes:

Az igazi bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a metropolisz utcáin új, rejtélyes és könyörtelen fenyegetés tűnik fel. Peter gyorsan rádöbben, hogy a puszta fizikai erő édeskevés a titokzatos és félelmetes Jean Grey ellen, hogy a magány és az önkéntes elszigeteltség is fenntarthatatlan stratégia: ezt a háborút nem vívhatja meg egyedül az új veszély ellen. A sorsdöntő összecsapások sodrában a hálószövő útjai így olyan ikonikus ismerősökkel keresztezik egymást, mint a hihetetlen Hulk (Mark Ruffalo) vagy Frank Castle, a kíméletlen Megtorló (Jon Bernthal). A történet rendkívül érzelmes, keserédes fináléba torkollik, amely amellett, hogy újra közelebb hozza őt a múltjához, előrevetíti a mutánsok fejezetének újabb irányát is. (Itt a nyár másik nagy kasszasikeréről, az Odüsszeiáról tudhat meg érdekességeket: Kész átverés az év moziélménye, az Odüsszeiá?)

A produkció körüli kulisszatitkok legalább annyira izgalmasak, mint maga a kész film. Kevesen tudják, de New York komor világát valójában nagyrészt a skóciai Glasgow utcáin, valamint a Pinewood Studios gigantikus műtermeiben keltették életre, ahol a díszlettervezők három teljes manhattani utcatömböt építettek fel a semmiből. A projekt megvalósulása ráadásul magának Tom Hollandnak a határozott művészi vízióját dicséri. A stúdió eredetileg újabb, multiverzumos gigashow-t tervezett Tobey Maguire és Andrew Garfield visszatérésével, Holland azonban földhözragadtabb, hagyományosabb Pókember-drámát akart letenni az asztalra.

A színész olyannyira szívén viselte a projektet, hogy producerként hónapokon át bújta a Reddit fórumait és a rajongói podcastokat, hogy a nézők valós elvárásait és elméleteit beépítse az a cselekménybe. Ugyancsak Tom Holland kérésére Destin Daniel Cretton rendező szakított a Marvelnél megszokott utólagos digitális ruhákkal, és visszatért a hagyományos, praktikus kosztümökhöz és a hús-vér kaszkadőrmutatványokhoz. A titoktartás pedig olyan professzionális volt, hogy Sadie Sink kulcsszerepét az utolsó pillanatig sikerült elrejteni a nyilvánosság elől.

Berobbant a mozikban

A Pókember: vadonatúj nap mindössze hat nap alatt lépte át a bűvös milliárdos bevételi határt, amivel a filmtörténet második leggyorsabban teljesítő alkotása lett. Észak-Amerikában elképesztő, 360 millió dolláros nyitóhétvégét produkált, amivel letaszította a trónról a Bosszúállók: Végjáték megdönthetetlennek hitt rekordját. A szakma és a piac reakciója minden előzetes várakozást felülmúlt, valóságos sokkhullámot indítva el Hollywoodban. A box office elemzői hitetlenkedve figyelték a film szárnyalását, és a moziipar megmentőjeként ünneplik, ami visszaállította a képregényfilmes műfaj igencsak megtépázott renoméját, és bizonyította, hogy a nézők nem fásultak el a szuperhősöktől. (A sereg légi fenegyerekei is szuperhősök: Negyven éves a Top Gun! Még mindig hódítanak az amerikai haditengerészet légi fenegyerekei – elmondjuk a jelenség titkát)

Ebben nagy szerepe volt a látványvilágnak, különösen, hogy háttérbe szorították a digitális trükköket, a praktikus effektek használata végre kézzelfogható, valóságos akciókat eredményezett. Brett Pawlak operatőr sötét, a képregényhez hű, az Amazing Fantasy klasszikus paneljeit idéző képei, valamint a maszkon belüli belső nézetes kamerabeállítások csak tovább fokozzák a hangulatot. Bár sokak szerint a finálé a sok karakter miatt picit zsúfolttá vált, egyértelműen korszakalkotó, érett és hiánypótló mesterműt láthatunk a vásznon. Úgyhogy várjuk az újabb napfelkeltét!