Fordulat látszik a költségvetésben, az azonban még kérdés, hogy mekkora, és főként az, hogy mennyire lesz tartós. Az év első hónapjai után mindenesetre aligha volt más lehetőség, az első negyedév eredményszemléletű hiánya a GDP 9 százalékára rúgott, ami rendkívül magas, hosszabb távon fenntarthatatlan. A háttérben jelentős részben a választásokat megelőző, rendkívül laza fiskális politika állt. Innen kellett visszahozni a költségvetést egy jóval szűkebb pályára, és az első jelek szerint ez a korrekció már megkezdődött – így értékelte az Indexnek Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza a Pénzügyminisztérium hétfőn közzétett, júniusi költségvetési adatait.

A tárca hétfőn közzétett adatait pedig így lehet összegezni:

• július végén az államháztartás központi alrendszerének mínusza 2857,9 milliárd forinttal zárt, ami az éves hiánycél 67,7 százalékának felel meg, emlékezetes, április végén ugyanez az arány még 91 százalékon állt.
• Az év eddig eltelt részében áprilisig magas hiány, azt követően többlet alakult ki az egyes hónapokban. Tehát most sorozatban a harmadik hónapban termelt többletet a magyar költségvetés.
• Az év első négy hónapjában – vagyis a választásokig tartó időszakban – az államháztartás hiánya 3849,8 milliárd forintra duzzadt. Ez önmagában is tetemes összeg, 919,3 milliárd forinttal nagyobb mínuszt jelentett, mint egy évvel korábban ugyanekkor. A választások után azonban látványosan megváltozott a kép, május és július között már nem újabb hiány halmozódott fel, a három hónap együttesen 991,9 milliárd forintos többletet hozott. Ez 847,8 milliárd forinttal kedvezőbb eredmény az előző év azonos időszakánál.
• Júliusban egyetlen hónap alatt 524,3 milliárd forintos többlet keletkezett. Ilyen erős júliusi pluszra korábban még nem volt példa, az egyenleg pedig 537,1 milliárd forinttal lett kedvezőbb, mint egy évvel korábban.

Nem a bevételek javították a költségvetést

„Nem szabad azt gondolnunk, hogy innentől a költségvetés minden problémája megoldódott és a hiány fogalmától búcsút vehetünk – nem lesz minden hónapban pluszos a költségvetés, a kérdés sokkal inkább az, hogy az év egészét tekintve mekkora lesz a deficit és hogy a kormányzat milyen ütemben kívánja lefaragni azt” – magyarázta az Indexnek Regős Gábor, aki szerint a hiány többletbe fordulása a választási lazítás lecsengése mellett alapvetően két tényezőnek köszönhető:

1. Az új kormányzati struktúra felállítása időt vesz igénybe. Amíg az apparátus nem működik teljes fordulatszámon, a döntéshozatal és vele együtt bizonyos kifizetések is lelassulhatnak, egyszerűen később születnek meg az aláírások, lassabban indulnak el a folyamatok. Ez azonban nem feltétlenül jelent valódi megtakarítást. Az így elhalasztott kiadások egy része később még megjelenhet.
2. Van ugyanakkor a javulásnak egy másik, tartósabbnak tekinthető forrása is: akadnak olyan kiadások, amelyeket vissza lehet vágni vagy akár teljesen el lehet hagyni. Regős szerint ennek egyik példája a kormányzati kommunikációban korábban megszokott „kék plakátok” eltűnése. Ha ezekre nem, vagy lényegesen kevesebbet költ az állam, az már ténylegesen javítja a költségvetést.

De miből áll össze ez a látványos, május óta bekövetkezett javulás? A számok alapján aligha a bevételi oldalon kell keresni a magyarázatot. Regős Gábor szerint az állam bevételeivel már az év elején sem volt különösebb probléma: a fogyasztás bővült, a bérek emelkedtek, vagyis a gazdasági folyamatok önmagukban is támaszt adtak az adóbevételeknek. Sőt, az első negyedévben a bevételek még 14,6 százalékkal meghaladták az egy évvel korábbi szintet. Az első fél év egészére azonban ez az előny már mindössze 4,7 százalékra olvadt.

Ez azt jelenti, hogy éppen akkor veszített lendületéből a bevételi oldal, amikor a költségvetés egyenlege látványosan javulni kezdett. A második negyedévben a bevételek már közel 4 százalékkal elmaradtak az előző év azonos időszakától. 

És itt válik érdekessé a pénzmozgások időzítése. Korábban láttuk, az új apparátus felállása miatt most egyes kifizetések későbbre csúszhatnak. A választások előtt viszont ennek éppen az ellenkezője történhet, bizonyos tételeket előrehozhattak, hogy még a régi kormány dönthessen róluk, és ne maradjon az új kabinetre annak eldöntése, hogy egyáltalán kifizeti-e őket. Ha valóban ez történt, akkor a választás előtti kiugró hiány és az azt követő látványos javulás részben ugyanannak a folyamatnak a két oldala is lehet.

Regős Gábor szerint ez azonban még nem jelenti azt, hogy máris kirajzolódott volna a költségvetés új, tartós egyensúlya. A mostani hónapok sokkal inkább egy átmeneti időszak lenyomatát mutathatják. Fontos az is, hogy a szigorítás ezúttal nem azon az úton történik, amelyre a kifejezés hallatán sokan elsőként gondolnának. Nincs szó általános adóemelési hullámról: tehát a korrekció súlypontja egyértelműen a kiadási oldalon van. Az állam nem több pénzt próbál beszedni, hanem kevesebbet költ. Az év eleji költségvetési pálya után erre szükség is volt.

Innen kellett visszahozni a költségvetést

Ahhoz azonban, hogy érthető legyen, mekkora korrekcióra volt szükség a választások után, érdemes közelebbről is megnézni, mi hajtotta fel az első négy hónap hiányát. A csaknem 3850 milliárd forintos mínusz ugyanis nem egyetlen kiugró tételből állt össze: egyszerre jelentek meg benne a lakosságnak adott pluszjuttatások, az állami intézményrendszer megugró kiadásai és egyes támogatási programok költségei.

A legfontosabb csoportot a háztartásokat érintő jóléti intézkedések jelentették. Ide tartozott a 13. és 14. havi nyugdíj első részének kifizetése, a családi adókedvezmény emelése, a többgyermekes édesanyák fokozatos szja-mentessége, és a fegyverpénz. Ezek megítélése politikai és társadalompolitikai kérdés; a költségvetés szempontjából azonban most az a lényeges, hogy valamennyi növelte az állam terheit, és érdemben hozzájárultak az év eleji hiányhoz. Ráadásul nem egyforma kiadásokról beszélünk: 

Nem csak a lakossági juttatások növelték azonban a számlát. A költségvetési szervek kiadásai az első négy hónapban közel 20 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Ennek hátterében többféle kifizetés állhatott, Regős Gábor szerint azonban ezek jelentős része aligha tekinthető tartós kiadási szintnek.

Közben az állam a lakástámogatásokra is érdemben többet fordított, elsősorban a vidéki otthonok felújítását segítő program miatt. Ennek hatása ugyanakkor kifutóban van, a program június végén lezárult, ez a tétel már nem terheli tartósan ugyanilyen formában a büdzsét. Ettől még a lakáspolitika nem tűnik el a kiadási oldalról, a bérlakásépítések például újabb költségeket hozhatnak. 

Mindezekből nem az következik, hogy a költségvetés problémái néhány hónap alatt eltűntek, a szerkezeti problémái megmaradtak. Az viszont már nem vitatható, hogy a választások után megváltozott az állam hozzáállása a saját kiadásaihoz. Az új kormány egy rendkívül laza, jelentős részben előrehozott és egyszeri tételekkel is megterhelt költségvetési időszak után húzta be a féket, ráadásul úgy, hogy közben nem egy megszorítási hullámmal próbálta helyreállítani az egyensúlyt. A javulást nem a megtáltosodó bevételi oldal hozta el, hanem minden jel szerint az, hogy az állam elkezdett szigorúbban bánni a kiadásokkal. 

(Borítókép: Magyar Péter az Országgyűlés ülésén 2026. augusztus 10-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)