
A gyakorlatokon bevetették az iráni Majid rendszert, amelyet helyben Karich néven ismernek, valamint az indiai Akash rendszert, amely az örmény erőknél a Lusan nevet kapta
Az Örmény Fegyveres Erők újabb kiképzéseket hajtottak végre a közelmúltban rendszeresített légvédelmi rendszerekkel, köztük iráni és indiai eredetű eszközökkel. A tevékenység jól mutatja Jereván azon stratégiáját, hogy bővítse és diverzifikálja a légterének védelmére alkalmazott képességeket.

A gyakorlatok során a légvédelmi csapatok katonái az iráni Majid rendszert használták, amelyhez a AD-08 rakéta is kapcsolódik, és az örmény szolgálatban „Karich” néven ismert, valamint az indiai Akash rendszert, amely a helyi „Lusan” elnevezést kapta.
A Majid egy Irán által kifejlesztett mobil, rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer, amelyet elsősorban alacsony magasságban működő légi fenyegetések elleni védelemre terveztek. A platform elektrooptikai érzékelőket használ a célok felderítésének és követésének támogatására, és katonai létesítmények, illetve egységek egyik legközelebbi védelmi rétegeként alkalmazható. A rendszer különféle légi fenyegetések, köztük pilóta nélküli repülőeszközök és más kis méretű célok ellen is bevethető.

Az AD-08 a Majid rendszerhez kapcsolódó elfogórakéta. Az iráni rendszerarchitektúra egyik sajátossága az optikai és hőérzékelők alkalmazása, ami a célkövetés bizonyos szakaszaiban csökkenti a saját radaroktól való függőséget. Örményország számára ez egy elsősorban rövid hatótávolságú védelemre szánt mobil lehetőséget jelent.
Az Akash ezzel szemben egy Indiában, a Defence Research and Development Organisation (DRDO) által kifejlesztett légvédelmi rendszer. Mobil platformokra telepítve különböző légi fenyegetések ellen, területek és stratégiai pontok védelmére tervezték. A DRDO szerint a rendszer több célt is képes követni és leküzdeni, valamint olyan képességekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik működésének fenntartását elektronikai ellenintézkedésekkel terhelt környezetben is.
+ Kattintson ide a videó megtekintéséhez

A légvédelmi hálózaton belüli szerepüket tekintve a két rendszer kiegészíti egymást. Míg a Majid a rövid hatótávolságú és alacsony magasságú védelemhez kapcsolódik, az Akash a védelmi struktúra szélesebb rétegét fedi le, lehetővé téve a különböző rendszerek elosztását a védendő terület típusának megfelelően.
Ez a kombináció segít megérteni Örményország többrétegű légvédelmi architektúra kiépítésére irányuló stratégiáját. Ebben a modellben az érzékelők, a vezetési rendszerek és a különböző platformok összehangoltan működnek, ahelyett hogy egyetlen rendszerre támaszkodnának minden fenyegetéstípus lefedésére.

Az Iránból és Indiából származó rendszerek jelenléte azért is figyelemre méltó, mert változást jelez Örményország katonai beszerzéseinek összetételében. Az ország igyekszik bővíteni a modernizációs folyamatban részt vevő beszállítók körét, és csökkenteni történelmi függőségét attól, hogy legfontosabb eszközei egyetlen forrásból származzanak.
A különböző gyártóktól származó platformok integrációja azonban jóval többet jelent maguknak az eszközöknek az átvételénél. A fegyveres erőknek hozzá kell igazítaniuk a kiképzést, a karbantartást, a logisztikát és a vezetési struktúrákat ahhoz, hogy az eltérő szabványok szerint fejlesztett rendszerek ugyanazon védelmi hálózat részévé válhassanak.
A Karich és a Lusan rendszerekkel végrehajtott gyakorlatok éppen ezt a felkészülési szakaszt jelzik az örmény egységek számára. Jereván nem csupán új rendszerekkel bővíti készleteit, hanem egy diverzifikáltabb légvédelmi struktúra kialakítására törekszik, amelyben különböző eredetű platformok egymást kiegészítő feladatokat látnak el.
Forrás és képek: Örmény Fegyveres Erők / Örmény Hadsereg. Ez a tartalom mesterséges intelligencia segítségével készült, és a szerkesztőség ellenőrizte.
Külföld