Az elmúlt napokban közéleti vita bontakozott ki arról, hogy Baka András köztársaságielnök-jelölt strasbourgi bíróként miért állt ki 2008-ban a tatai sortűzper egyik elítéltje mellett. Az ügyet Deák Dániel politológus, a Megafon korábbi véleményvezére vette elő elsőként, akihez csatlakozott a Mandiner és a Magyar Nemzet is. Az ellenzéki politikusok és elemzők morálisan elfogadhatatlannak tartják Baka akkori döntését, arra hivatkozva, hogy az 1956-os szabadságharc 70. évfordulójának közeledtével nem vezetheti az országot olyan elnök, aki a forradalom leverőinek kedvező nemzetközi döntés részese volt. A Tisza-kormányhoz közel álló Kontroll úgy látja, hogy „csúsztat a sortűzügyben a Fidesz-propaganda, hogy támadhassa az államfőjelöltet”.

Az ügy dokumentumai alapján összeszedtük a főbb tényeket, a következtetések levonását az olvasókra bízzuk.

Mi történt 1956. október 26-án?

Azon a péntek reggelen a helyi felkelők lőni kezdték a tatai laktanyát. A lövészezred nagy részét korábban Budapestre vezényelték, a helyszínen csak az egység kisebb része maradt. A katonák a tüzet viszonozták, az incidensben halálos áldozatok is voltak. Délután érkezett a hír, hogy a felkelők elfoglalták a börtönt, és kiszabadították a foglyokat. Korbely Jánost, az akkor 27 éves századost egy különítménnyel kiküldték, hogy csináljon rendet. A géppisztollyal, golyószóróval, kézigránátokkal felfegyverkezett egység egyetlen lövés eldördülése nélkül lehűtötte a kedélyeket. 

A százados tizenöt tagú csapatával a helyszínre indult, útközben két, géppisztolyos 16 éves fiatalemberrel találkoztak. Noha statárium volt, csak a fegyvert vették el tőlük, majd szabadon engedték őket. Amikor a rendőrségi épülethez értek, a katonák egy része kint maradt, néhányan pedig bementek a belső udvarra. A felkelők többsége már eltávozott a helyszínről, csak négy civil és pár lefegyverzett rendőr maradt ott. Korbely megkérdezte, kinél van fegyver. Az egyik lefegyverzett rendőr azt mondta, hogy Kaszás Tamásnál van, és felszólította a férfit, hogy adja át pisztolyát. Ekkor heves vita tört ki Kaszás és Korbely között, és amikor Kaszás a nála lévő pisztolyért nyúlt, Korbely tüzet vezényelt, és maga is elkezdett lőni. A lövöldözésben ketten meghaltak, ketten megsebesültek. Két másik civil kimenekült a belső udvarból, de az épülettől néhány méterre őket is leterítették. Egyikük meghalt, társa súlyosan megsebesült.

Emberölés helyett emberiesség elleni bűntett

A tatai sortűzper többször is megjárta a magyar bírói fórumokat. 1998-ban több emberen elkövetett emberölésnek minősítették a történteket, de elévülés miatt jogerősen megszüntették a büntetőeljárást. 1999-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az 56-os sortüzek ügyében, mivel azok emberiesség elleni bűntettek, nincs helye elévülésnek.

Az akkor 74 éves elítélt 2003 márciusától 2005 júniusáig töltötte büntetését. Utána feltételes szabadságra bocsátották. Korbely 2011. szeptember 17-én, 82 éves korában hunyt el.

Mi volt a sortűzügy kulcskérdése?

Korbely János panasza 2002-ben érkezett meg az Emberi Jogok Európai Bíróságára, amely ítéletében emberölésnek minősítette a tettet, ezért annak büntethetősége már elévült, míg a Legfelsőbb Bíróság emberiesség elleni bűncselekménynek tekintette Korbely cselekményét, ami viszont így nem évült el. A strasbourgi ítélet szerint amikor Korbely megölte a forradalmárok vezetőjét, akkor az áldozat ismeretlen szándékkal nyúlt saját fegyveréhez, ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság bizonyítottnak látta, hogy az áldozat átadni készült a fegyverét. Vagyis a magyar bíróságok a szándékbeli különbség miatt minősítették Korbely tettét emberiesség elleni bűntettnek, és nem gyilkosságnak.

Baka András a strasbourgi ítéletről

A csaknem fél évszázada történtek kivételes bonyolultsága miatt hosszú ideig tárgyalta az Emberi Jogok Európai Bírósága az ügyet, amely először a héttagú kamarához, majd amikor az lemondott joghatóságáról, a tizenhét tagú nagykamarához került. Az ítéletet 2008. szeptember 19-én hirdették ki. A strasbourgi bírák 11:6 arányban úgy szavaztak, hogy a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkelyét, 12:5 arányban pedig úgy foglaltak állást, hogy e döntés fényében nem kell egyes eljárási kérdéseket vizsgálni. A 7. cikkely kimondja:

Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény.

Baka András a Magyar Nemzet 2008. október 8-i számában Torkos Matildnak arra a kérdésére, hogy Kaszás Tamás civil fegyveres felkelőnek számított-e, ezt válaszolta:

Ő a nagykamara szerint nem sorolható azok közé a civilek közé, akiket a genfi egyezmény a polgári lakossághoz tartozóként büntetőjogi védelemben részesít. Kaszás ugyanis a felkelők vezetőjeként fegyveresen részt vett a rendőrség elfoglalásában, a tanúk szerint személyesen akarta kivégezni a rendőrkapitányt, de erről a börtönből korábban kiszabadított társa rábeszélésére végül letett.

Baka szerint a sajátos körülmények miatt az ügy eltért azoktól az 1956-os súlyos esetektől, amikor a katonaság gátlástalanul a fegyvertelen tömegbe lőtt. Egy 1993-as kormányhatározat által létrehozott történész bizottság a következőképpen fogalmazta meg a sortűz definícióját: „sortűznek tekintjük azt az eseményt, amikor felfegyverzett egyenruhás reguláris alakulat vagy félreguláris csoportosulás tüzet ad lehatározott céllal csoportosuló, fegyvertelen, civil tömegre”. A tatai eset e meghatározás szerint nem minősül sortűznek. Ahogyan a strasbourgi bíróság is megállapította, a rendőrség udvarán a felkelők vezetőjénél fegyver volt.

Úgy gondolom, hogy Strasbourgban a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született, szavazatommal én is ezt támogattam

– jelentette ki a korábbi strasbourgi bíró, aki szerint az ítélet nem pusztán egy konkrét ügyben hozott egyedi döntés volt, hanem a magyar jogi gondolkodás és joggyakorlat elmúlt 15 évi bizonytalanságait lezáró elvi jellegű állásfoglalás is. Egyebek mellett annak kinyilvánítása, hogy a nemzetközi jog kötelező szabályai adott esetben az 1956-os forradalom eseményeire is alkalmazandók. Fontos emellett, hogy az Alkotmánybíróság 1993-ban, majd 1996-ban kifejtett, ide vonatkozó értelmezései jórészt helytállóak. Az ítélet iránymutatásul szolgál más országok strasbourgi eljárásaiban, és fontos a katonák által elkövetett cselekmények megítéléséhez is – fogalmazott 18 évvel ezelőtti interjújában Baka András.

(Borítókép: Baka András beszédet mond a Magyar Bírói Egyesület szervezésében, a bírók és az igazságszolgáltatás függetlenségéért rendezett demonstráción az Igazságügyi Minisztérium Nádor utcai épületénél 2025. február 22-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)