ÉletmódSzerző: origo 2026. 08. 10. 1 percnyi olvasás
Bemutatjuk a szigetet, ahova senki sem meri betenni a lábát.
Egykor virágzó közösség élt ott, később azonban Velence egyik legrettegettebb helyszínévé vált: Poveglia szigete volt már menedékhely, karanténállomás, és olyan elzárt terület is, ahova hosszú időn keresztül senki sem akart önként belépni.
Ide még véletlenül sem viszik a turistákat nézelődni. Az elhagyatott területet hosszú ideje lezárták és a velenceiek is mélyen hallgatnak róla. A mindössze néhány száz méter széles szigetet először egy Kr. u. 5. századból származó szöveg említi. A legenda szerint Padova és Este lakói itt kerestek menedéket a támadó seregek elől. Az ezt követő évszázadokban Poveglia fokozatosan fejlődött: halászatból, kereskedelemből és mezőgazdaságból élő közösség népesítette be, épületeket húztak fel és rendezett infrastruktúrát alakítottak ki.
A sziget békés időszaka nem tartott örökké. A 14. század végén a Velence és Genova között kirobbant konfliktus során a terület stratégiai szerepet kapott.
A velencei vezetés a lakosság kitelepítéséről döntött, hogy katonai célokra használhassa a szigetet, ám a terv kudarcba fulladt. A genovai csapatok támadása súlyos pusztítást okozott, amelyet követően a hely több mint száz évig szinte teljesen elnéptelenedett. A későbbi betelepítési kísérletek sem jártak sikerrel.
A helyiek körében egyre erősebbé vált az a hiedelem, hogy a harcokban meghalt katonák nyugtalan lelke továbbra is ott kísért.
Velencét több alkalommal is pusztító pestisjárványok sújtották. A fertőzötteket elkülönítés céljából a szigetre szállították, hogy megakadályozzák a betegség további terjedését. Sok beteg számára azonban ez az út egyet jelentett a halállal.
A becslések szerint legalább 200 ezer ember lelte halálát Poveglia szigetén, a régészek szerint pedig a talaj több mint fele elporladt emberi csontvázakból áll.
A környéken élők közül többen azt vallották, hogy éjszakánként különös hangokat, sikolyokat lehet hallani.
Napi