BulvárSzerző: index 2026. 08. 10. 11 percnyi olvasás
Szörényi Levente a Ne gondold című dalt küldte a Bródy Dalok Napján a Szigetre.
Egy ország vizsgázott jelesre a Sziget Fesztivál nagyszínpada előtt. Aki idén jegyet váltott a mínusz egyedik nap Bródy Dalok Napja koncertre, az valamit megérezhetett abból, ahogyan a világnak, és egy országnak működnie kellene.
Mert valahogyan így kellene bánni minden alkotóval, színésszel és zeneszerzővel, íróval, szobrásszal és bárkivel, akinek művészete, hagyatéka generációkon átível, örömöt szerez, megríkat, elgondolkoztat, és nem csak azt idézi fel, hogy milyenek voltunk és vagyunk, hanem azt is megmutatja, amit elveszítettünk. Merthogy
A magyar társadalom valamit Már nagyon régen elveszített.
Az egymásra figyelés képességét; egymás meghallgatásának, a másik megértésnek és elfogadásának képességét. Pedig az 1946. április 5-én, Budapesten született Bródy János dalai, dalszövegei 1965 óta – amikor a nógrádverőcei ifjúsági táborban Szörényi Leventével közösen Óh, mondd címmel megírta az első magyar nyelvű beatdalt – folyton ezek fontosságáról szóltak, és szólnak ma is. Legyenek azok együtteseknek írt dalok (Illés, Fonográf), önállóak (11 stúdió- és koncertalbum), musicalek vagy színpadi művek (Kőműves Kelemen, István, a király), és számos, mások előadóknak, együtteseknek írt zeneszámok.
Bródy János dalai egyediek, azonosíthatóan bródysak. Pedig változatosak, a beat zenétől a countryn át, de lehet az pop, rock and roll, musical és opera is, amitől azonban igazán bródyssá válnak, az a dalszövegekkel együtt teljesedik ki. Bródy János a dalait sokféle szóval írta, keserűvel, édessel, tele fájdalommal, melankóliával, de gyakran humorral és iróniával is. Ám fő jellemzőjük az, hogy
ezek a dalszövegek igényesek, gyakran önállóan is működnek, poetikusak.
S bár Bródy János személye – örökérvényű dalainak mondanivalója ellenére vagy talán épp ezért – pályafutása alatt gyakran megosztó volt, és még jelenkori megszólalásaival is képes még tovább osztani a magyar zenerajongók táborát, az mégis kimondható, sőt leírható, hogy az a 800-nál is több dal, aminek zenéjét Bródy János szerezte vagy a szövegét írta, sosem üt öv alá, nem karcol véresre, semmit nem akar széttépni, sem elaszakítani, és ha a Földet nem is, de szükség esetén bármit kifordít a sarkából, ami csálén áll, oda nem illő, embertelen vagy gerinctelen.
Ahogyan az est végén fellépő Koncz Zsuzsa megfogalmazta:
Bródy János dalainak énekléséhez nem annyira énektudásra van szükség, mint inkább szívre és észre, és nem utolsó sorban egyenes gerincre.
A Bródy-dalok ezért működtek már a Kádár-korszakban is, és ezért olyanok ma is, amelyekre azt mondják – társadalmi berendezkedésektől, kormányoktól függetlenül –, hogy ezek a dalok megkerülhetetlenek. Ugyanakkor, elnézve azoknak az előadóknak a névsorát, akik már egy hónapja a Bródy-dalok előadására készültek – lásd a cikk végi listát –, azt is ki kell mondani, hogy úgy tűnik, hogy a Tiszán is sok víznek le kell folynia ahhoz, a Dunába meg vissza kell térnie a víznek, hogy a két folyó ne csupán Belgrádnál, vagyis Nándorfehérvárnál találkozzon, hanem – szimbolikusan, persze – az országhatáron belül. Egyszer talán oda is eljut Magyarország, hogy minden énekes fenntartás és hovatartozás nélkül énekli egymás, a másik dalait – bár erre azért már ezen a koncerten is láthattunk jó példát.
Azt előre sejteni lehetett, hogy a maratoni hosszúságúra tervezett, a 17 órától 23 óráig tartó Bródy Dalok Napját csak a legfanatikusabb Bródy János rajongók állják végig a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján. Pedig ezúttal is érvényesnek bizonyultak bizonyos fizikai fogalmak – a tér, a tömeg és az idő – egymásra gyakorolt hatásai és összefüggései:
jó időben a tömeg kimegy a térre.
Az Óbudai szigeten a Bródy Dalok Napján szépen gyűlt a tömeg, csak a hőség miatt eleinte nem a Nagyszínpad előtt, ha attól – rendezői – jobbra, az árnyékban. Aztán, ahogyan a napkorong a horizont felé ereszkedett, és a küzdőtér árnyékot kapott, az emberek elkezdtek oda áttelepülni, s mire az est leszállt, és már addig is több órán át keresztül szóltak a több generáción átívelő dalok, megtelt a Nagyszínpad előtti tér.
Talán nem meglepő, hogy a közönség soraiban az X és a Y generáció felé billent a korosztályos összetétetel. Azonban sokan gyermekkel érkeztek, s mivel a fellépők között is sok fiatal akadt, olyanok, akikre még Bródy János is azt mondta, hogy az unokái lehetnének, a korfa mégsem annyira öregedő.
A művészeket amúgy is úgy válogatták össze, hogy ne legyen köztük sok a régi róka. Az így is szívet melengető és megsüvegelendő, hogy a színpadon láthattuk Hobót (81 éves), Deák Bill Gyulát (77 éves), Charlie-t (78 éves), Tolcsvay Lászlót (76 éves), Halász Juditot (83 éves), Koncz Zsuzsát (80 éves), Vikidál Gyulát (78 éves), s bár a szövegtudás nem mindenkinél volt zökkenőmentes, a súgógép meg akadozott, ez a koncert nem arról szólt, hogy azok, akik már bizonyítottak, most ugyanúgy hozzák a formát vagy tartják a ritmust, hanem arról, hogy amit láttunk, az örömzenélés, kortársak és barátok tisztelgése Bródy János és életműve előtt.
Presser Gábor és Kiss Tibor azért megmutatta, hogyan kell Bródy-dalokat előadni, nemkülönben a Csík zenekar, egészen új értelmet adva mindennek, de ezt tőlük már megszoktuk.
S ha már szó esett az ikonokról, vannak feltörekvő és már bizonyított tehetségek a fiatalok között is. Ez a koncert erről is szólt, és különösen érdekes volt hallani azt, ahogyan hozzányúltak egy-egy Bródy-dalhoz, és ahogyan előadták azt.
Bár a fiatalok közül is neves előadók érkeztek, és kifejezetten változatos zenei irányt képviseltek, és az is kétségtelen, hogy senki nem azt várta tőlük, hogy a Bródy-dalokat pontosan úgy adják elő, ahogyan azt Bródy Jánostól hallottuk és megszoktuk, mégis azt kell mondani, hogy
nem mindenkinek áll jól a Bródy vagy lehet, egy másik Bródy-dal jobban állt volna.
Beton.Hofi például akkor kezdett igazán élni a Hungarian Blues című dalban, amikor áttért saját dalára, a Be vagyok zárvára. A Carson Coma viszont olyan pazar lendülettel adta elő a Mr. Alkoholt, hogy az egyszerre lett bródys és kómás. Dzsúdló a Filléres emlékeimből csak a refrént hajlította túlságosan magára, a Welhello viszont totális koncertélménybe tolta Micimackót és az Ezek ugyanazokat. A Bagossy Brother Companynek kifejezetten jól áll Bródy János zenei és szövegvilága, a miklósi fiúk zenéjében is ott lakik a melankólia, igaz, most nem ezzel bizonyítottak és győzték meg a közönséget a Hunyd el a szemed és a Ne gondold című dalnál.
Sena a Colombóval őserő, bármikor bármilyen bombaélményre képesek (A virágok tengere és Goodbye, London), az Ivan & The Parazol (Ha megnyitod a szíved és Add a kezed) olyan szférákba tolta az estét, hogy kár, hogy csak két dalt adtak elő. Palya Bea Szőke Anni balladája gyönyörűségesen hidegrázós, a Street Sixteen pedig (Újra itt van és Amikor én még kissrác voltam) alighanem már most a jelen sztárformációja, és ezzel a fiúk, szerencsére, alighanem tisztában is vannak.
Hernádi Judit a lányával, Tarján Zsófival énekelt, Lábas Viki hangja éteri, a Blahalouisiana atom, Hrutka Róbert mindig is zseni volt.
A koncert igazi értékét az adta, hogy a közönség többször együtt énekelt az előadókkal. Akkor is, ha erre senki nem buzdította a küzdőtéren állókat, ha pedig mégis, az szemmel láthatóan és füllel hallhatóan még jobban sikerült.
Öröm volt Tolcsvay László arcán látni a boldogságot, amikor a Sziget egy emberként énekelte Az első villamost és a Jöjj, kedvesemet, Feke Pál megilletődötten vallotta be, hogy ő bizony az István, a királyon nőtt fel, és élete álma vált valóra most, amikor Deák Bill Gyula és Vikidál Gyula után lépett a színpadra.
Sok szempontól most vált érhetővé az is, hogy Bérczesi Robinak hogyan és miért sikerült ennyire egyedi hangzást megálmondnia, mert kiderült, hogy azon a Bródy-dalon tanult meg gitározni, amit most is előadtak. A Hiperkarmával a Személyi igazolvány olyannyira hiperkarmás lett, mintha Bródy János előre megírta volna nekik a zenei irányt.
Az est egyik meglepetését Azahriah szállította, aki a Ha én rózsa volnék című dalhoz egyetlen gitárral a kezében ült a székbe, és az előadás csak azért nem lett azis, mert valójában azis+ lett, hiszen a dalt – a színpadi világban először fellépő, szereplő –
édasanyjával közösen énekelte.
Az est felfedezettje címet mégsem ő vitte el, hanem az Örkény Színház Kamara Kórusa, amelyben – Mácsai Pál részvételével – Ó, kisleány kezdetű dalt ötféle zenei stílusban adta elő, humortól átitatva, és a közönség ovációjából ítélve arra juthattunk, hogy az opera verzió előkelő helyen végzett, még akkor is, ha abban mintha Bánk bán Hazám, hazám című áriája is felbukkant volna.
A Bródy Dalok Napjának nagy érdeme, hogy elmaradtak belőle az elmúlt időszakban megszokott, elterjedt politikai kiszólások. Kevés, persze így is akadt, az is intelligens módon, hiszen Bródy János azért Bródy János, mert ő Bródy János, és ennek megfelelően nem mulasztotta elmondani azt, hogy miután közölte, hogy sír és nevet, meg van hatódva, hogy:
azt hiszem, közös az örömünk, túléltük az elmúlt tizenhat évet.
Az elmúlt 16 év című dalát már úgy konferálta fel, hogy azt lényegében áttette múlt időbe.
A koncerten inkább a társadalmi felelősségvállalás kapott nagyobb hangsúlyt, Fullajtár Andrea, Törőcsik Franciska, Radnay Csilla és Döbrösi Laura a Magyarországot egyre durvábban sújtó aszály veszélyére hívta fel a figyelmet.
A koncert látványára nem lehetett panaszunk, a dalok alatt vetített képek néhol egészen pazarul tökéletesek voltak, a hangulatuk, az üzenetük egybeolvadt a szöveggel, a melódiával (pl. Földvár felé félúton).
Az előadókat kísérő koncertzenekar becsületesen nyomta, csak a tiszetelet hangján lehet róluk beszélni. Többnyire a hangosításra sem lehetett panasz, a kerekesszékben érkező Deák Billnek azért nyomnia kellett rendesen, pedig neki van hangja, hogy hallani lehessen az István, a királyból az Áldozatunk, fogadjátokat.
Az esten nem tudott fellépni Majka, Zorán, és hiányzott Szöréyni Levente is. Mindhárman videós üzenetet küldtek, Szörényi Levente egy dalt is (Ne gondold). Zorán becenevén szólította Bródyt, üdvözölte Tinit a nyolcanasok klubjában, Majka pedig, aki sajnálta, hogy nem lehet jelent, egy kocsiból üzent Bródy Jánosnak:
Az ő munkássága és élete nagy hatással van a magyar zenei életre, az elmúlt ötven évben a könnyűzene fontos szereplője volt. Óriási megtiszteltetésnek veszem, hogy találkozhattam vele.
Így telt hát a Bródy Dalok Napja a Szigeten. Egy olyan előadó, dalszerző előtt tisztelgett az ország, akinek dalait több generáció tagjai fújják kívülről. Czutor Zoltán, aki szintén az est vendége volt, így jellemezte őt, az ünnepeltet, akire lényegében még az is felnéz, aki nem vallja be: Bródy János az, aki megtanította késsel-villával enni a popszakmát ebben a Kárpát-medence nevű kocsmában.
Superar Gyerekkórus Mindannyian mások vagyunk és Hej, tedd rá! / Csík zenekar Sajnálom, hogy így esett, Lábas Vikivel közösen Nem voltál jó, Kiss Tiborral és Presser Gáborral együtt Az utcán. / Street Sixteen Újra itt van és Amikor én még kissrác voltam. / Hernádi Judit és Tarján Zsófi a Szavak és a Játsszunk együtt. / Hrutka Róbert Hej, tulipán!, Czutor Zoltánnal közösen Csillagok útján. / Mahó Andrea Szabadnak születtél. / Carson Coma Mr. Alkohol, Péterfy Borival közösen Menekülés. / Földes László Hobo Fáj minden csók és Miért hagytuk, hogy így legyen. / Csemer Boglárka Kertész leszek. / Charlie Légy hű magadhoz, Földvár felé félúton. / Hiperkarma Álmodom és Személyi igazolvány. / Palya Bea Szőke Anni balladája és Mama, kérlek. / Felcser Máté Levél a távolból. / Blahalouisiana Oly nehéz várni és Gondolj néha rám. / Gerendás Péter Hol van már az egyszervolt, Lábas Vikivel közösen Csend. / Lábas Viki Egy lány sétál a domboldalon. / Sena A virágok tengere és Colombóval közösen Goodbye, London. / Wellhello Micimackó és Ezek ugyanazok. / Radnay Csilla a Gypsy JamMal közösen Maszkabál. / Fullajtár Andrea, Törőcsik Franciska, Radnay Csilla és Döbrösi Laura A kugli, Jelbeszéd, Hitetlenség átka. / Örkény Kamara Kórus Ó, kisleány. / Bagossy Brothers Company Hunyd le a szemed és Ne gondold. / Müller Péter Sziámi Láttál-e farkast már az erdőben, Csemer Boglárkával közösen Ne vágj ki minden fát. / Gubik Petra Egy hétig tart egy szerelem. / Azahriah Ha én rózsa volnék. / Ivan & The Parazol Ha megnyitod a szíved és Add a kezed. / Péter Bence zongorán Kertész leszek. / Lovasi András Elvonult a vihar és Mondd, hogy nem haragszol rám. / Dzsúdló Filléres emlékeim / Beton.Hofi Hungarian Blues. / KFT A Kárpátiék lánya és Ha fordul a világ. / Járai Márk Engedd, hogy szabad legyek. / Deák Bill Gyula Áldozatunk, fogadjátok és Véres kardot hoztam. / Vikidál Gyula Szállj fel, szabad madár. / Feke Pál Oly távol vagy tőlem. / Bródy János Édes életünk, Nyuggerdal és Az elmúlt 16 év, Halász Judittal közösen Semmi sem tökéletes. / Halász Judit Micimackó és Boldog születésnapot. / Tolcsvay László Az első villamos és Jöjj, kedvesem. / Rúzsa Magdi Little Richard. / Koncz Zsuzsa a Valahol egy lány és Bródy Jánossal közösen Ha én rózsa volnék. / A fináléban a fellépők közös produkciója Mindannyian mások vagyunk.
(Borítókép: Bródy János 2026. augusztus 9-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Napi
