A 69 évesen elhunyt William Orbit pályafutásának csúcspontjai több oldalra nyúlnának el, többek között Robbie Williamsszel, az All Saints-szel, a Prince-szel, a Kraftwerkkel, Britney Spears-szel, Beth Ortonnal és a U2-vel, de az egyik legünnepeltebb a Madonnával 1998-ban megjelent Ray of Light című albumán való együttműködés.

Amikor Madonna szerepelt az Evita című filmben, megszületett első gyermeke, Lourdes, és zenei karrierje hanyatlónak tűnt, a Ray of Light döntő lépést jelentett a techno és az ambient zene új világába. Az Orbit, aki korábban remixeket készített Madonna Justify My Love és Erotica című számából, tökéletes produkciós partnernek bizonyult, a Ray of Light stílus- és textúra keveréke pedig Madonna egyik legcsodálatosabb vívmányává tette, hiszen az albumból 16 millió példányt adtak el világszerte.

„Igazán tisztelem őt, mint egyént, akivel dolgozhatok, mint kolléganőt és mint főnököt” – mondta Orbit. "Ő is egy munkatárs. Soha nincs unalmas pillanat." Ray of Light két Grammy-díjat szerzett az Orbitnak, egy másikat pedig a Beautiful Stranger (1999) című dalon végzett munkájáért, amelyet Madonna adott elő, és az Orbittal közösen írt a The Spy Who Shagged Me című Austin Powers-filmhez. Szintén 1999-ben az Orbit elkészítette a Blur 13-as albumát, amelyen a banda határozott erőfeszítéseket tett, hogy megszabaduljon britpop eredetétől, valamint a Spice Girl Mel C debütáló szólóalbumát, a Northern Star-t.

A sztárok nyilvánvalóan tökéletesen igazodtak az Orbithoz 1999-ben, hiszen ebben az évben is Pieces in a Modern Style szólóalbuma a 2. helyre került a brit listán. Klasszikus kompozíciók válogatása volt az Orbit elektronikus kezelésén átszűrve.

Samuel Barber tervezett Adagio for Strings című dalának verziója a 4. slágert hozta neki a brit kislemezlistán a holland DJ Ferry Corsten remix verziójában. Corsten elmondta, hogy az Orbit „folyamatosan megkérdőjelezte a konvenciót, befogadta a váratlanokat, és olyan hangokat hozott létre, amelyek évekkel megelőzték korukat”.

William Wainwright néven látta meg a napvilágot a kelet-londoni Shoreditchben, a szülők idősebb fiaként, akik mindketten iskolai tanárok voltak. A klasszikus zene volt a szokásos filmzene a Wainwright-háztartásban.

William a Southgate-i Minchenden gimnáziumban járt, de a weboldalán található életrajz szerint: „15 évesen úgy döntött, hogy otthagyja a formális oktatást, és saját maga és világot tanított.”

Évekig tartó utazása során Nagy-Britanniában és Európában találta „guggolásban, gyümölcsszedő táborokban Norfolkban és Eveshamben, Worcestershire-ben, és egy gabonauszályon Hollandiában”.

Építőként és kórházi portásként dolgozott, sőt rajzoló gyakornokként is dolgozott a Humphreys and Glasgow-ban, egy offshore olajfúrótornyokat tervező cégnél.

Zenei kalandjai a gitártanulással kezdődtek, ami oda vezetett, hogy tinédzser évei alatt Londonban és Párizsban buzkált, és elég ügyessé vált ahhoz, hogy ebédidőben fellépjen az észak-londoni islingtoni King's Head pubban.

Zenei sorsát azonban nem a gitár, hanem az elektronikus zene, a szintetizátorok új világának kiaknázására való alkalmassága és a felvételtechnika vágtázó fejleményei határozzák meg.

Döntő lépést tett 1980-ban, amikor Grant Gilberttel és Laurie Mayerrel megalapította a Torch Song csoportot. A Centro Iberico névre keresztelt Notting Hill-i, használaton kívüli iskolában működtek. 1984 és 1987 között három ambient-electronica stílusú albumot adtak ki, a Wish Thing, az Ecstasy és az Exhibit A címet. A Prepare to Energize című számuk szerepelt az 1984-es Tom Hanks Bachelor Party című filmben. A feloszlás után a Torch Song az 1990-es évek közepén megreformálódott, és megjelent a Toward the Unknown Region (1995-ben).

Miles Copeland, aki az IRS Records kiadójához szerződtette őket, így nyilatkozott az Orbitról: "Ő egyike azon kevés embereknek, akikkel pályafutásom során találkoztam, és akit zseniként jellemeznék. A térrel és az idővel való játék olyan tudatában volt, amit korábban csak egyetlen felvonásban hallottam, ez pedig a Pink Floyd." Maga az Orbit azt mondta, hogy "a hang olyan, mint a gitt, rugalmas. Bármit megtehetsz vele."

1979-ben az Orbit és Mayer megalapította a Guerilla Studiost, amely az Orbit kiadójának, a Guerilla Recordsnak az alapja lesz. A Guerillában a Cocteau Twins, Howard Devoto, Erasure, the Fall, Gary Numan és Sting művészek vettek részt. 1988-ban az Orbit Harry Enfield, Paul Whitehouse és Charlie Higson komikusokkal is együttműködött a Loadsamoney (Doin’ Up the House) című kislemezen, amely az Orbit első slágerlemeze lett, amikor a 4. helyre került.

Az Orbit nem mindennapi pályafutására jellemző volt, hogy a populáris zenei szakmában eltöltött évtizedek után csak 60 éves kora után szenvedett traumatikus élményeket a drogokkal kapcsolatban.

Los Angelesben élt, de 2017-ben visszatért Londonba, majd a Cotswolds-i Chipping Nortonba költözött. A túlzott kokain és különféle tudatmódosító termékek összeomlást idéztek elő, aminek következtében 28 napra a St Mary's Paddington-i kórházba osztották.

A Channel 4 Krishnan Guru-Murthynak adott 2022-es interjújában, amely egybeesett The Painter című albuma megjelenésével, elmondta, mennyire boldognak és kreatívnak érezte magát, miután „Négy borzasztó évem volt. Rengeteg szörnyűség volt az életstílusban, amelyek közül néhányat magamra hoztam, részben a sors. Olyan dolgok, amik csak úgy megtörténtek, hogy az összes felhalmozódott.”

Az album címe azt a tényt tükrözte, hogy Orbit tehetséges és termékeny művész is volt, aki egy nevadai dohányzás abbahagyó menedékhelyén kezdett festeni, ahol „vino és Van Gogh” felnőtt művészeti órákra járt.

„Az ember felbukkan, berúg, és olcsó akrilokkal vacakol” – fogalmazott jellegzetes önkívületekkel.