KülföldSzerző: origo 2026. 08. 09. 2 percnyi olvasás
Szokatlan halálközeli élményről számolt be egy férfi.
Mike McKinsey, egy építési felügyelő Chattanoogából, Tennessee államból, éppen megérkezett fia esküvőjének helyszínére, amikor hirtelen rosszul kezdte érezni magát. Eleinte csak egy influenzára gyanakodott, de nem sokkal a főpróba vacsora után lázas lett, és már aludni sem tudott. Ami ezt követte arra még ő sem számított: szokatlan halálközeli élménye során egy mennyországi várost látogatott meg.
Nem akarta elrontani fia nagy napját, ezért végigcsinálta az egész esküvőt, és csak utána ment kórházba. Mike-ot vakbélgyulladás gyanújával vizsgálták meg; amikor az orvosok megkopogtatták a lábát, a fájdalomtól felsikoltott. Azonnal a műtőbe tolták, de mielőtt rátették volna az altatómaszkot, látta, hogy valaki besétál utána: állítása szerint maga Jézus lépett be az ajtón.
A Round Trip Death podcast egyik epizódjában elárulta, hogy 45 percig volt halott, és rengeteg dolgot látott ez idő alatt.
Mike azt állította, hogy Jézus fizikai személyként lépett be, fehér köpenyt viselt, sötétebb bőrrel, mint amilyennek gyerekként mutatták.
Rövid, sötétbarna szakálla és sötét, hullámos haja volt. A szeme sötét zöldeskék volt. Annak ellenére, hogy másképp nézett ki, azonnal tudtam, hogy Jézus az. Ahogy közelebb jött hozzám, kinyújtotta a kezét, és azt mondta: "Válaszolni akarok az imádra". Nagyon zavart voltam, és azt hittem, meghaltam, de megfogtam a kezét.
Az alak ezután elvezette Mike-ot oda, arra a helyre, amit ő a mennyországnak nevezett. Úgy írta le a helyszínt, mint egy füves dombot, amelyet fehér, vakító fény vesz körül.
Gyönyörű, dús zöld füvön álltam, egészen sötétzöldön. A fűszálak tökéletesen gondozottak voltak. Az érzékszerveim annyira felfokozódtak, hogy minden egyes fűszálat éreztem, amely a lábamhoz ért. Még a fűszálak pontos számát is tudtam
- mondta a férfi, aki elé ezt követően egy újabb gyönyörű látvány tárult.
Elmondása szerint egy dombon állt, melyet szép pasztellszínű virágok díszítettek, és úgy tűnt, mintha egy enyhe szélben ringatóznának, pedig nem volt légmozgás.
A virágok alatt egy hatalmas város terült el, de a fehér függöny, amely addig előttem volt, most leereszkedett a városra, szinte mint a köd. Így mindössze a ködből kinyúló háztetőket láttam. Majdnem pontosan a központban egy óriási arany kupola magasodott, a város szerte pedig más, kisebb kupolák is voltak, valamint rengeteg magas, fehér torony, amelyek szintén áttörtek a ködön. Azt hittem, templomtornyok, de a tetejükön nem voltak keresztek, amit furcsának találtam. A város túloldalán egy igen magas hegy állt, amelyet tökéletes formájú zöld fák borítottak. Fenyőfáknak tűntek, de csipkés tűleveleik voltak, és még onnan is, ahol álltam, minden apró részletet ki tudtam venni. A fák felett az égbolt az általam valaha látott legélénkebb, legcsodálatosabb színekben pompázott: ragyogó vörös, narancs, lila és kék. Olyan volt, mint egy gyönyörű naplemente, de nap sehol sem látszott. Azután a tekintetemet a távolban egy kör alakú forma vonzotta magához, amely úgy nézett ki, mint egy óriási igazgyöngy.
Mike részletesen beszélt az égen átsuhanó fénycsövekről is, amelyek közül egy még a fejét is eltalálta, de fájdalom helyett meleg, szeretetteljes érzéssel töltötte el. A látvány szinte teljesen megbabonázta, majd térdre rogyott, és visszatért a valóságba, az intenzív osztályra - írta az Unilad.
Napi