• Vajon valóban mindenki tudja fiatalon, milyen életet szeretne élni?
• Egy ötvenes nő szerint sokan csak később döbbennek rá, hogy másra vágynak, mint korábban gondolták
• Véleménye heves vitát váltott ki a közösségi médiában, ahol ezrek osztották meg saját tapasztalataikat

Manapság egyre többen döntenek tudatosan a párkapcsolat és a gyermekvállalás nélküli élet mellett. Sokak számára ez az életforma elégedettséget, szabadságot és beteljesülést jelent, függetlenül attól, hogy 25, 40 vagy 60 évesek.

Számos előnyt lát az egyedülálló életben

Ezt a szemléletet képviseli a 32 éves Lena is, akinek közösségi médiában közzétett bejegyzése hozzászólások lavináját indította el. Nyíltan leírta, hogy családja gyakran kérdezi tőle, mikor megy férjhez, és mikor vállal gyermeket, ám válasza mindig ugyanaz.

„Soha. Boldog vagyok egyedül, a saját otthonomban” – írta.

Lena szerint pénzügyi függetlensége lehetővé teszi számára, hogy olyan életet éljen, amilyet szeretne, anélkül, hogy egy partner vagy család elvárásaihoz kellene alkalmazkodnia. Úgy véli, generációjának olyan lehetőségei vannak, amelyek édesanyja és nagymamája számára még nem álltak rendelkezésre.

„Az egyedüllétnek számos előnye van. Nincsenek végtelen kompromisszumok, nem kell attól tartanom, hogy valaki megbánt, és nincsenek olyan mindennapi kötelezettségeim sem, amelyeket nem szeretnék vállalni” – írta.

Szabadidejét sportolással, tánccal és a barátaival tölti, emellett rendszeresen megajándékozza magát kedvenc virágaival. Bár szülei önzőnek tartják, és azt tanácsolják neki, hogy beszéljen szakemberrel, Lena azt állítja, teljes mértékben elégedett az életével.

A „Hányan vagyunk még így?” kérdésére tucatnyi nő válaszolt, akik egyetértettek a véleményével.

Ez is érdekelheti

Egy ötvenes nő más szemszögből közelítette meg a kérdést

A hozzászólások közül különösen nagy figyelmet kapott egy ötvenes éveiben járó nő véleménye, aki egészen más nézőpontot osztott meg.

„50 éves vagyok, nincs férjem és nincsenek gyermekeim, ezért pontosan tudom, milyen az egyedülálló élet” – írta. Szerinte a magányhoz és a családhoz való viszony az életkor előrehaladtával jelentősen megváltozhat.

„Valahol negyvenéves kor körül fordulópont következik be. Ekkor egyes nők minden korábbinál erősebben kezdenek vágyni gyermekre és családra, még akkor is, ha korábban meg voltak győződve arról, hogy erre nincs szükségük” – fogalmazott.

Véleménye szerint sokan évekig halogatják a fontos életdöntéseket, mert úgy érzik, még bőven van idejük, miközben élvezik a szabadságot, az utazást és a kötelezettségek nélküli életet.

„Aztán egyszer csak mindent azonnal szeretnének. A probléma az, hogy ekkor már nehezebb megfelelő partnert találni. A fiatalabb férfiak gyakran nem érdeklődnek irántuk, a velük egykorúaknak pedig sokszor már vannak gyermekeik egy korábbi kapcsolatból, és nem szeretnének ismét családot alapítani” – írta.

Üzenetét azzal zárta, hogy az emberek gyakran csak akkor kezdik értékelni azt, amijük volt, amikor az már nehezen elérhető.

„Az ember különös teremtmény. Csak a kimerültség után kezdi igazán értékelni a pihenést, és bizonyos dolgokat csak akkor ért meg, amikor azok már nem vagy csak nehezen érhetők el” – fogalmazott.

Szabadság vagy félelem?

A bejegyzés nyomán felmerült kérdés azonban jóval túlmutat az egyedülálló és a családi élet közötti választáson. Vajon a partner nélküli élet valóban a szabadság kifejeződése, vagy olykor az elköteleződéstől való félelem is szerepet játszhat benne?

A pszichológusok szerint a családi élet sok ember számára a hovatartozás, a biztonság és a mély érzelmi kapcsolatok forrása. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az önálló életforma önmagában nem az önzés, az éretlenség vagy a kudarc jele.

A mai nők olyan lehetőségekkel rendelkeznek, amelyek a korábbi generációk számára még nem voltak adottak: gazdasági függetlenséggel, a saját döntések meghozatalának jogával és életútjuk szabad megválasztásának lehetőségével.

A kérdés tehát nem az, hogy valaki egyedül vagy párkapcsolatban él, hanem az, hogy milyen okokból hozza meg ezt a döntést. Tudatos választásról van szó, amely békét és elégedettséget hoz, vagy inkább a csalódásoktól, az érzelmi fájdalmaktól és a közelségtől való félelem elkerülésére tett kísérletről?

A pszichológiai érettség nem egyetlen életforma követését jelenti. Sokkal inkább azt, hogy valaki őszintén felismeri saját szükségleteit, és olyan döntéseket hoz, amelyeket nem a társadalmi elvárások, hanem a személyes beteljesülés iránti igény vezérel.

(via)