TechtudSzerző: origo 2026. 08. 09. 1 percnyi olvasás
Választ adhatnak arra, hogyan épültek a piramisok.
Az ókori egyiptomiak több mint 4500 évvel ezelőtt modern szállítóeszközök és gépi daruk nélkül építették lenyűgöző piramisaikat. A Vörös piramis közelében végzett legújabb vizsgálatok szerint a víz kulcsfontosságú szerepet játszhatott a hatalmas építőanyagok mozgatásában; a kutatók úgy vélik, hogy magához a piramishoz egy gondosan szabályozott vízi út vezetett.
A Vörös piramis a Kairó közelében fekvő dahsúri nekropolisz legmonumentálisabb építménye. A 105 méter magas piramis a IV. dinasztia idején, Sznofru fáraó uralkodása alatt épült, nagyjából i. e. 2590 és 2575 között.
Különlegessége, hogy ez az ókori Egyiptom első valódi, sima oldalú piramisainak egyike, melynek jellegzetes, rozsdás árnyalatát a mészkőtömbökben lévő vas-oxid kölcsönzi.
A régészek még a 19. században tártak fel két hosszú, egyenes vonalú építményt a piramistól délnyugatra. Sokáig úgy vélték, hogy ezek feljáróutak vagy esetleg egy hatalmas szállítórámpa maradványai lehetnek, amelyeken keresztül a közeli kőfejtőkből az építkezés helyszínére juttatták a köveket.
A párizsi Paleotechnic kutatóintézet munkatársai azonban a közelmúltban műholdfelvételeket és a környék vízgyűjtő területeinek térképeit is elemezték. Eredményeik szerint a két építmény valószínűleg nem rámpa, hanem gát volt, feladatuk pedig a mára teljesen eltűnt Vádi Dahsúr nevű vízfolyás szabályozása lehetett.
A feltételezések szerint a gátak akár 600-700 méter hosszúak is lehettek. Elsődleges céljuk a hirtelen lezúduló áradások mérséklése volt, miközben a felgyülemlett vizet tudatosan a Vörös piramis irányába terelték.
A keleti építmény minden bizonnyal a víz visszatartását szolgálta, míg a kacsacsőr alakú bukógáttal ellátott nyugati szerkezet a hordalékot foghatta fel, egyúttal finoman szabályozva az elterelőcsatornába jutó víz mennyiségét.
A két gát együttesen egy összetett, összekapcsolt hidraulikai rendszert alkothatott. Ez a zseniális mérnöki megoldás nemcsak az időszakos vízlefolyást szabályozta és az áradások tetőzését mérsékelte, de hatékonyan gátolta a hordalék túlzott felhalmozódását is.
A rendszer többet nyújtott puszta árvízvédelemnél: elengedhetetlen szerepe volt az építkezéshez vezető, hajózható vízi út fenntartásában is. Ezen a mesterséges csatornán keresztül szállíthatták hajókkal a munkásokat, a súlyos mészkőtömböket, a faanyagot, az élelmet és az egyéb alapvető készleteket.
Napi