A miniszter közösségi oldalán arról írt: középső gyermekét felvették az álmai egyetemére, a család pedig a regisztrációhoz szükséges adatokat próbálta bevinni az egyetemi informatikai rendszerbe. „Agyrém” – foglalta össze tapasztalatait lényegre törően. 

Tanács Zoltán szerint a tanulmányi rendszerhez valószínűleg soha nem ültettek le olyan tesztelőt, aki valódi felhasználói szemmel nézte volna végig a felületet, és feltehetően évek óta nem is nyúltak hozzá – miközben az ország összes egyetemén milliárdokat fizetnek érte.

A legtöbb mező használhatatlan

A bejegyzés konkrét példákat is felsorol. A dokumentumfeltöltésnél a megengedett maximális méret pdf esetében 2, jpg esetében 1 megabájt, holott a miniszter szerint a leggyengébb telefonos fotó is 2-3 megabájtos, így a felhasználóra marad a kicsinyítés vagy a konvertálás.

A bankszámlaszám igazolásához dokumentumot kell feltölteni, de a rendszer nem árulja el, pontosan milyet. Ha a felhasználó feltöltötte és mentette az adatot, a mező üresen marad, mintha semmi nem történt volna – hogy a feltöltés sikerült és ellenőrzés alatt áll, csak egy másik menüpontban derül ki. Több dokumentumnál meg kell adni az érvényesség kezdetét és végét, ám csak egyetlen dátummező tölthető ki. Hivatalos iratok esetében pedig a rendszer azonosítót kér, anélkül hogy megmondaná, a papíron szereplő többféle szám közül melyikre gondol.

„És ez még csak a regisztráció volt” – jegyzi meg a miniszter.

Túlárazott és használhatatlan rendszerek

Tanács Zoltán szerint a probléma nem egyedi: az állami informatikai fejlesztésekre nagyon ritka kivételektől eltekintve az volt jellemző, hogy sok év alatt, sokszorosan túlárazva, mai szemmel használhatatlan, gyenge minőségű rendszerek jöttek létre. Ennek okát abban látja, hogy nem a felhasználók valódi kiszolgálása volt a cél, hanem az, hogy minél több pénzt lehessen kivinni a közösből.

Állítása szerint a tanulmányi és iratkezelési rendszerek piacán az elmúlt években több mint 100 milliárd forintot költött erre az állam. A miniszter bejelentette: az ügyben a feljelentést már megtették.

A valódi verseny lehet a megoldás

A megoldáshoz a tárcavezető szerint nincs szükség nagy dolgokra, elsőként a szoftverfejlesztés néhány alapelvét kellene alkalmazni. A jó alkalmazások szerinte valós felhasználói igényre épülnek, logikusan használhatók és felhasználóbarátak, gyorsak, mobilról is tökéletesen működnek, akadálymentesítettek és szükség esetén többnyelvűek, a visszajelzések alapján folyamatosan javulnak, biztonságosak, továbbá megfelelő ár-érték arányt képviselnek.

A második feltétel a miniszter szerint annak világos meghatározása, mit épít fel és üzemeltet maga az állam, és mely alkalmazásokat veszi igénybe a piacról, tiszta versenyfeltételek mellett.

„Annak a hírére, hogy megszüntetjük a közigazgatásban a jelenleg kötelező és egyetlen iratkezelő rendszer egyeduralmát és kötelező bevezetését, elkezdtek indikatív ajánlatokat bekérni az intézmények a piacról – és láss csodát, harmad, negyed, de valahol tized (!) áron kaptak ajánlatot ugyanarra, sőt jobb funkcionalitásra” – írja a miniszter.

Tanács Zoltán bejegyzését azzal zárta: meggyőződése, hogy valódi verseny esetén az értelmetlen adatbekérő mezők és a használhatatlan felületek is gyorsan eltűnnek majd a rendszerekből.

(Borítókép: Tanács Zoltán 2026. július 16-án. Fotó: Kaszás Tamás /Index)