ÉletmódSzerző: origo 2026. 08. 09. 1 percnyi olvasás
III. György király bizarr elmezavara mögött a porfíria állt.
A porfíria lényegében a vérfesték gyártási hibája a szervezetben. A testünknek szüksége van egy speciális anyagra, a hemre, ami az oxigént szállítja a vérben, ám ha az ezt előállító folyamat elakad, a félkész alapanyagok felhalmozódnak a testben, és valósággal megmérgezik a szöveteket, ami súlyos testi és idegrendszeri tüneteket okoz. A felhalmozódott anyagok fajtájától függően a betegség megnyilvánulhat súlyos bőrtünetekben, hólyagosodásban, fényérzékenységben, vagy akár akut rohamokban is. Ez utóbbi típus kifejezetten intenzív hasi fájdalommal, izomgyengeséggel, pszichiátriai tünetekkel és a vizelet sötétvörösre színeződésével jár.

Az akut szakaszban a porfirint, vagyis a vérfesték építőelemét előállító folyamat felborulása miatt az idegrendszer közvetlen károsodást szenved. A rohamok alatt a betegek jelentős része nemcsak fizikai fájdalmat él át, hanem szorongás, hallucináció, paranoia és akut pszichózis is felléphet náluk. A XVIII. században ezeket a tüneteket még nem tudták biokémiai alapokra visszavezetni, így a megváltozott viselkedést automatikusan az elme elborulásaként könyvelték el.
Bár számos ismert történelmi alak szenvedett ebben a betegségben, mint Stuart Mária, vagy Vincent van Gogh, a leghíresebb eset a brit történelem egyik legtovább uralkodó királya, III. György volt, aki élete során több alkalommal is átesett súlyos rohamokon.

A kortársak számára érthetetlen volt, ahogyan az egyébként művelt és kötelességtudó király egyik pillanatról a másikra teljesen elveszítette az önuralmát. A rohamok idején órákon át képes volt megállás nélkül beszélni, amíg a hab meg nem jelent a száján, és a hangja teljesen el nem ment. Egy alkalommal pedig „Kedves Lordjaim és barackocskáim” megszólítással illette a lordokat a brit parlament felsőházában.