– Kirgizisztán 35 éve nyerte el függetlenségét azt követően, hogy a Szovjetunió felbomlott. Milyen terveik vannak az idei évre és vár-e bármilyen változást a kirgiz–magyar kapcsolatok alakulásában?

– Augusztus 31-én fogjuk ünnepelni az ország függetlenségének 35. évfordulóját, amely nagyon fontos mérföldkő nem csak egy ország, hanem bármelyik férfi és nő életében is, fogalmazhatunk úgy, hogy ebben a korban válik valaki igazán éretté. A neves alkalomból Bishkekbe látogat majd 25 ország állam- és kormányfője, számos országot pedig különleges küldöttek fognak képviselni. Egy nappal korábban, augusztus 30-án Kirgizisztánba érkezik Hszi Csin-Ping kínai elnök is, illetve idén mi töltjük be be a Sanghaji Együttműködési Szervezet elnökségét is. Reméljük, hogy Magyar Péter miniszterelnök is részt vesz az ünnepségen, hiszen Magyarország a legfontosabb európai partnerük. Orbán Viktor az elmúlt évtizedben szoros kapcsolatot épített ki Közép-Ázsiával, de ennél romantikusabb okai is vannak Kirgizisztán és Magyarország kiváló kapcsolatának. Mi a magyarokra távoli rokonként tekintünk, sok hasonló szavunk van, közös szokásaink. Én is szorosan követtem a magyar választásokat és emlékszem, hogy a végeredményt követően nagyon aggódtam amiatt, hogy az új magyar kormány megszakítja vagy leépíti ezen kapcsolatokat. Azonban a magyar barátaim megnyugtattak, szerintük ugyanis Magyar Péter nem fogja lerombolni a kelettel épített hidakat. 

– A Szovjetunió felbomlását követően miben tért el a nemzetté válás Kirgizisztánban a szomszédos országokhoz képest? Milyen sajátosságai vannak a kirgiz népnek?

– 1991-ben nagyon hasonlóak voltunk a többi közép-ázsiai országhoz, de mondhatnám azt is, hogy nem igazán különböztünk az olyan országoktól sem, mint Moldova vagy Ukrajna. A Szovjetunión belül valójában csak a balti államokra lehetett egyfajta különcként tekinteni. Az unió felbomlását követően a korábbi tagállamok elindultak nemzeti útjukon, hogy megtalálják saját identitásukat és felélesszék az államiságukat. Mi, kirgizek büszke nomádok vagyunk, nem tekintünk a pénzre úgy, mint a nyugati világban, sokkal inkább a szabadságot tartjuk fontosnak. Az 1990-es évek elején a Kirgiz Köztársaság kifejezetten népszerű volt a Nyugat szemében. Az első elnökünk például Thomas Jefferson híres mondatát, miszerint az amerikai demokrácia az erdőből érkezett, költötte át arra, hogy a kirgiz demokrácia a hegyekből érkezett. Hosszú éveken át a demokrácia szigetének tekintettek bennünket Közép-Ázsiában, mi voltunk a legjobb diákjai a Bretton Woods-i rendszernek és hittünk a reformokban. A szomszédos országoktól eltérően nem voltak természeti kincseink, de mindent megtettünk, hogy teljesítsük a Nyugat neoliberális elvárásait. Mi voltunk az első ország a térségben, amely elindította a privatizációt és mi folytattuk le először a sokkterápiát is. A demokrácia területén is kiemelkedő eredményeket értünk el, az országban már a kezdetektől volt ellenzék és ünnepeltük a parlamentáris demokráciát. Ez merőben eltér a szomszédainktól. Kirgizisztánnak példának okán már a hatodik elnöke van.