Bár a korábbi szakirodalom már utalt alkalmi találkozásokra a kaszáspókok és a békák között, ezek jobbára csupán anekdotikus beszámolók voltak. A jelenlegi tanulmány szerzői azonban négy konkrét ragadozási esetet vizsgáltak meg a trópusokon, amelyek a kaszáspókok (Opiliones) rendjébe tartozó Cranaidae család fajaihoz kötődnek. Mivel a kutatók nem gyűjtötték be a példányokat a terepi megfigyelések során, bizonyítékaik kizárólag fényképfelvételeken alapulnak.

Erős tapogatólábakkal tarthatják fogva a békákat a kaszáspókok

Luís Fernando García, az uruguayi Köztársasági Egyetem kutatója elmondta: a gerinctelen ízeltlábúakat a kisebb testméretük miatt általában a gerincesek zsákmányának tartják. Magukat a kaszáspókokat pedig gyakran lassú, törékeny és védtelen állatokként jellemzik, míg a békák ezzel szemben nagyobbak, gyorsabbak és rendkívül mozgékonyak.

A fotókon mégis jól látszik, amint a kaszáspókok viszonylag nagy békákat zsákmányolnak. Bizonyos esetekben ráadásul akkor is mozdulatlanul tartották zsákmányukat, amikor az még életben volt.

Mivel a kaszáspókoknak nincs mérgük, a kutatók azt feltételezik, hogy a zsákmány megragadására az erős tapogatólábaikat használják. Ezeket a karomszerű függelékeket jól fejlett tüskék borítják, amelyek hatékony fogószervként működve lehetővé teszik, hogy a pókszabásúak táplálkozás közben erősen lefogják a békát.

A kaszáspókok valószínűleg a békák testének olyan kulcspontjait ragadják meg, amelyekkel jelentősen korlátozni tudják a mozgásukat. Ehhez nagyon hasonló, a zsákmányt megbénító módszert figyeltek meg az Epomis nembe tartozó ragadozó futóbogaraknál is.

Nem ismert, pontosan milyen állapotban voltak a békák

A kutatók nem tudják biztosan, milyen fizikai állapotban voltak a kétéltűek az elfogásuk pillanatában. Elképzelhető, hogy aludtak, megsérültek, legyengültek, vagy valamilyen más okból kerültek eleve kiszolgáltatott helyzetbe. Emiatt azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy pusztán a kaszáspókok szorítása akadályozta-e meg a védekezésüket, vagy pedig más tényezők – például egy korábbi legyengülés – is közrejátszottak-e a sikeres vadászatban.