GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 09. 5 percnyi olvasás
Van, amelyikbe nem jut elegendő nyersolaj, van, amelyiknél a vízhiány okoz gondot: az üzemanyagok és a termékek így is, úgy is drágulhatnak.
Az európai hőhullám már az olajfinomítókon keresztül is sújtja az energiaellátást. Míg az ázsiai finomítók nagyot szakítanak, addig a Dél- és Közép-Európa jelentős részén egyre gyakoribb 40 Celsius-fokot meghaladó hőmérsékletek miatt a kontinensen – hasonlóan az atomerőművek esetéhez – egyre inkább a működtetés technikai és környezeti feltételei kerültek előtérbe. Az elhúzódó szárazság miatt apadnak a folyók, kiszáradnak a talajok, és megszaporodtak a pusztító erdőtüzek is, amik hatással vannak az olajfinomítók működésére. Mindez tovább fokozza a nyomást egy olyan piacon, amelyet már eleve megterhelnek a közel-keleti konfliktus miatt kialakult nyersolaj-ellátási zavarok.
A World Weather Attribution kutatócsoport friss elemzése szerint az emberi tevékenység okozta klímaváltozás jelentősen növelte a szélsőséges időjárási eseményeknek mind a valószínűségét, mind az intenzitását. A nyári hőség így már nem egyszeri rendkívüli esemény, hanem visszatérő működési kockázattá vált Európa olaj- és villamosenergia-ipara számára.
Korábban az évszakok váltakozása elsősorban a fűtési és hűtési igényeken keresztül befolyásolta az energiaárakat Európában. A Standard Chartered elemzői szerint azonban az extrém hőség és az aszály ma már közvetlenül a finomítók termelési hatékonyságát is rontja, vagyis az időjárás egyszerre növeli a keresletet és korlátozza a kínálatot.
Bár az egyes hatások önmagukban viszonylag mérsékeltek, együttesen jelentős nyomást helyeznek a finomítói árrésekre és különösen a dízel haszonkulcsára a nyári hónapokban. Az ICE gázolaj–Brent árrés, amely az európai dízelpiac egyik fontos mutatója, július 31-én meghaladta a hordónkénti 75 dollárt, ami közel húszéves csúcsnak számít. Amennyiben a szélsőséges időjárás tovább romlik, az elemzők további emelkedést sem zárnak ki.
Mint az Oilprice összeállítása írja,
az európai olajfinomítók többsége az 1960-as és 1970-es években épült, amikor a tervezés során a hideg és gyakran fagypont alatti időjárás jelentette a fő kihívást.
Emiatt ezek a létesítmények nincsenek felkészítve a mai extrém nyári hőhullámokra. A hőhullámokban több ponton jelentkezhet nehézség működtetésükben.
A környezetvédelmi előírások ugyanakkor tiltják a túl meleg hűtővíz visszavezetését a természetes vizekbe a vízi élővilág védelme érdekében, ezért a finomítóknak csökkenteniük kell termelésüket, amikor a vízhozam kritikusan alacsony.
A Duna és más európai folyók rekordközeli alacsony vízállása nem kizárólag – mint lapunkban megírtuk – a szerbiai Pancsova (Pančevo) olajfinomítójának okoz problémát, bár a legsúlyosabb helyzet jelenleg Szerbiában van, ezen a téren. A NIS tulajdonában lévő pancsovai finomító ellátását jelentősen nehezíti a Duna rendkívül alacsony vízállása: a folyami szállításban részt vevő uszályok csak korlátozott mennyiségű rakománnyal közlekedhetnek, ami visszaveti a kőolaj és az üzemanyagok behozatalát. A szerb kormány ezért rendkívüli lépéseket tett az ellátásbiztonság fenntartására, és lehetővé tette, hogy más olajvállalatok is hozzáférjenek a finomító kapacitásaihoz.
A hőség, az aszály és az energiapiaci feszültségek azonban egyre több európai finomító működésére hatnak, igaz, eltérő módon:
míg egyes üzemeknél a nyersanyag- és késztermék-szállítás akadozik, máshol a hűtési kapacitások kerültek nyomás alá.
A probléma nem áll meg a Balkánon. A Duna mentén fekvő országokban az alacsony vízállás egyre komolyabb logisztikai kockázatot jelent. A közép-európai finomítók számára a Duna kulcsfontosságú logisztikai útvonal: az alacsony vízszint miatt az uszályok kisebb mennyiséget tudnak szállítani, emiatt több fuvarra és alternatív szállítási megoldásokra van szükség.
Ausztriában az OMV bécsi Schwechat finomítója egyelőre nem kényszerült termeléscsökkentésre, ugyanakkor a Duna alacsony vízállása már itt is érezteti hatását. A folyami szállítás korlátozása miatt drágul a nyersanyagok és késztermékek mozgatása, ami növeli az ellátási lánc költségeit.
Mint megírtuk, a Duna rendkívül alacsony vízállása már a Mol működését is közvetlenül érinti. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Dunai Finomítóban július 31-én tartott Magyar Péter miniszterelnökkel közösen sajtótájékoztatót, melyen kifejtette, hogy az üzemanyag-ellátás jelenleg biztosított, ugyanakkor a vállalatnak műszaki beavatkozásokra és állami támogatásra is szüksége van ahhoz, hogy szélsőséges körülmények között is fenn tudja tartani a termelést. Hernádi Zsolt kiemelte, hogy a Duna alacsony vízállása a Dunai Finomító vízellátását is érinti, ezért a Mol már korábban felkészült a hasonló helyzetekre. Felidézte, hogy a 2018-as aszály után áthelyezték a vízkivételi szivattyúkat, így alacsonyabb vízállás mellett is biztosítható maradt a finomító működéséhez szükséges vízellátás. A mostani helyzet azonban további fejlesztéseket indokol, ezért a vállalat az államhoz fordult segítségért egy mobil szivattyúállomás kiépítéséhez.
Németországban elsősorban a Rajna menti finomítók kerültek nehezebb helyzetbe. A folyó a német energia- és vegyipar egyik legfontosabb szállítási útvonala, amelyen keresztül nyersolaj, finomítói alapanyagok és késztermékek egyaránt mozognak.
Érintett lehet többek között a Karlsruhe mellett működő MiRO finomító, valamint a Shell wesselingi és godorfi üzeme.
Ezeknél egyelőre nem a termelés leállása jelenti a fő kockázatot, hanem az, hogy a csökkenő vízmélység miatt az uszályok csak kisebb rakományokat tudnak vinni. Ez jelentősen megemeli a szállítási költségeket, és lassítja az ellátási láncokat.
A Rajna vízállása ugyan még nem érte el a 2018-as vagy 2022-es kritikus szinteket, de a hajózási korlátozások már érzékelhetők.
A folyami szállítás drágulása különösen a belső európai piacokat érintheti, ahol a tengeri kikötők és a szárazföldi finomítók közötti kapcsolat jelentős része a folyókon keresztül zajlik.
Az alacsony vízállás mellett az extrém meleg is egyre nagyobb kihívást jelent az európai energiaipar számára. A magas külső hőmérséklet rontja a levegős hűtőrendszerek hatékonyságát, míg a folyóvízre támaszkodó hűtési megoldásoknál egyszerre jelent problémát a kisebb vízhozam és a magasabb vízhőmérséklet. Emiatt több európai ipari létesítménynek korlátoznia kell működését, amikor a környezetvédelmi előírások miatt már nem lehet elegendő mennyiségű hőt visszavezetni a folyókba.
A holland–belga ARA-térség – Rotterdam, Antwerpen és környéke – Európa egyik legfontosabb olajkereskedelmi központja. A tengeri kikötők miatt ezek a finomítók kevésbé vannak közvetlenül kitéve a folyóvízhiánynak, ugyanakkor a Rajna alacsony vízállása miatt a közép-európai szállítási útvonalak szűkülnek. Emiatt emelkednek a belvízi fuvarozási költségek, miközben a nyersolaj, a finomított üzemanyagok és a finomítói alapanyagok szállítása is kevésbé hatékony. Így akkor is szűkülhet a fizikai ellátás, ha maga a finomítói termelés csak korlátozott mértékben esik vissza.
Ez azt jelenti, hogy a problémák nem feltétlenül a finomítók kapacitásában jelentkeznek, hanem az ellátási láncokban: a termékek lassabban és drágábban jutnak el a fogyasztókhoz.
Azaz praktikusan áremelkedésre lehet számítani az aszály következtében az üzemanyagoknál, és azon keresztül a késztermékek, szolgáltatásoknál is.
Az európai energiapiacon így egyszerre több kedvezőtlen folyamat erősíti egymást: a közel-keleti konfliktus miatt bizonytalanabb nyersolajellátás, az aszály miatt romló folyami logisztika, valamint a hőhullámok miatt növekvő működési költségek.
Napi