Abdul Ballout huszonegy éves volt, amikor néhány nappal ezelőtt meghalt. Szülei Libanonból származnak, de ő maga Németországban született és ott is nevelkedett. Tizenhat évesen már iszlamista. Egy évvel később elítélték súlyos testi sértés és fegyveres rablás miatt. Tavaly megpróbált csatlakozni az Iszlám Államhoz, de a libanoniak lekapcsolták, mielőtt átjuthatott volna Szíriába. Novemberben visszatért Németországba, és már a repülőtéren letartóztatták azon alapos gyanú alapján, hogy terrorcselekményt szándékozik elkövetni az országban. Ez év májusáig volt előzetesben, majd a bíróság egy év tíz hónap büntetésre ítélte. Azért csupán ennyire, mert a testület a német fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjog értelmében fiatal felnőttnek tekintette.

Ép elmével azt gondolnánk, hogy a történet egy része ezzel lezárult, legalább egy időre kivonják a forgalomból, addig sem kell rettegni tőle. De nem. Az ügyész hiába fellebbezett és követelt szigorúbb büntetést, a bíróság próbaidőre szabadon engedte és arra kötelezte, hogy részt vegyen egy deradikalizációs programban (komolyan így hívják) és rendszeresen jelentkezzen a pártfogójánál. Két foglalkozáson részt is vett, de nem sikerült megszerettetni vele a toleran­ciát. A rendőrség továbbra is veszélyes személynek könyvelte el, és részben (!) megfigyelés alatt tartotta, amit az is bizonyít, hogy miután Abdul néhány nappal ezelőtt egy furgonnal a berlini pride résztvevői közé hajtott, aztán egy konyhakéssel megölt egy nőt és húsz embert megsebesített, majd lelépett a helyszínről, azonnal tudták, hol keressék. És mivel rájuk támadt egy késsel, rögtön le is lőtték. És ahogyan ez már lenni szokott, azonnal jöttek a nyafogások, hogy nem szabad egy kalap alá venni az iszlám híveit. Holott a kutya sem akarja összemosni a szúfikat a lefejezőkkel.

Ugyanakkor bár Abdulnak vége, a kérdések maradnak. Mi lesz a többi, több tízezer Abdullal, akik Európában fenik a kést? És mikor ébred fel az LMBTQ-közösség a nagy Hamász-simogatás közepette, hogy ők repülnek majd először a tizedikről?