KülföldSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 09. 3 percnyi olvasás
A következő hónapok kritikusak lehetnek Európa és a NATO számára.
Nem kis riadalmat okozott az európai sajtóban a The Wall Street Journal és a CNN által nyilvánosságra hozott legújabb titkosszolgálati értékelés. Az amerikai hírszerzés jelentése arra figyelmeztet, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök készen áll közvetlenül is olyan támadásokat indítani a NATO ellen, amelyekkel tesztelni akarja a védelmi szövetség képességeit.
A hírszerző ügynökségek korábban úgy vélték, hogy Oroszország az elhúzódó ukrajnai háború miatt elkerüli a nyílt konfrontációt a NATO-val. Az új információk fényében azonban ez a forgatókönyv megváltozott:
a Moszkva által jelentett közvetlen katonai és hibrid orosz fenyegetés időablaka 2026 ősze és 2029 közé tolódott előre.
A szakértők szerint a tervezett akció hátterében nem egy klasszikus, területfoglaló invázió áll. Az orosz stratégia sokkal inkább politikai, mintsem tisztán katonai természetű: a cél a szövetségen belüli törésvonalak feltárása és a nyugati védelmi garanciák hiteltelenítése.
Vlagyimir Putyin orosz és nemzetközi nyomás alatt áll, az ukrajnai frontvonalak befagytak és az orosz veszteségek hatalmasak. Ahogy arról lapunk is beszámolt, Kijev mélységi dróncsapásokkal szisztematikusan rombolja az orosz olajipart és katonai infrastruktúrát. Ha a Kreml úgy érzi, hogy sarokba szorították, az orosz elnök még kiszámíthatatlanabbá válhat. A hírszerzés szerint Putyin meg akarja mutatni, hogy a szövetség „papírtigris”, és a tagállamok nem kockáztatnának meg egy világháborút egy kisebb szövetséges védelmében.
A szövetség alapköve, a NATO 5. cikkely, kimondja, hogy az egyik tagállamot ért fegyveres támadás az összes tag elleni támadásnak minősül. Moszkva pontosan ezt a konszenzust akarja szétzilálni. A kiszemelt célpontok elsősorban a keleti szárny gyengébb vagy földrajzilag kitettebb államai,
különösen a balti országok (Észtország, Lettország, Litvánia) és Lengyelország.
A katonai szakértők szerint egy orosz provokáció esetén a szövetségesek reakcióideje és politikai akarata döntő lesz. Ha egy korlátozott támadásra nem érkezik azonnali, egységes válaszcsapás, a kollektív védelem mítosza összeomlik, ami a NATO megszűnését jelenthetné fegyveres konfliktus nélkül is.
Sokan nem tudják, de a NATO hírhedt 5. cikkelye nem jelent automatikus védelmet egyetlen tagállamnak sem. A tagok szabadon dönthetnek a szükséges segítségnyújtás módjáról, és az aktiváláshoz egyhangú döntés szükséges. A szövetség elrettentő erejét a kétoldalú megállapodások és a keleti szárnyon állomásozó szövetséges csapatok fizikai jelenléte biztosítja. Az 1949-es washingtoni tárgyalások során az Egyesült Államok küldöttsége ragaszkodott a cikkely ilyen értelmű megfogalmazásához. Egyrészt, az USA alkotmánya szerint kizárólag a Kongresszusnak van joga hadat üzenni. Az amerikai szenátorok világossá tették, hogy nem fognak aláírni olyan szerződést, amely egy automatizmussal megkerüli a Kongresszust, és az USA-t a saját törvényhozói döntése nélkül háborúba kényszeríti. Másrészt, Washington nem akart biankó csekket adni a háborúban megtépázott, gyarmatbirodalmi konfliktusaikba még beleragadt európai hatalmaknak (főként Franciaországnak és Nagy-Britanniának). Az amerikaiak attól tartottak, hogy a gyarmati villongások vagy az európai felelőtlenség miatt az USA-nak kell majd feláldoznia New Yorkot vagy Washingtont Párizsért vagy Berlinért.
Az amerikai titkosszolgálati jelentések szerint Oroszország a hibrid háború eszköztárából válogat, a hagyományos katonai támadás esélye kisebb, de folyamatosan növekszik. A legvalószínűbb támadási formák a következők:
A jelentés a lehető legrosszabbkor látott napvilágot, a veszély pedig a legrosszabbkor fenyegeti a kontinenst. Az amerikai és európai katonai parancsnokok kongatják a vészharangot, mivel az amerikai fegyverkészletek jelentősen megcsappantak az Ukrajnának nyújtott segélyek, valamint a közel-keleti háborúk miatt.
Különösen a kritikus fontosságú légvédelmi rakétarendszerek, mint a Patriot és THAAD rakéták, valamint a precíziós tüzérségi lőszerek készletei csökkentek aggasztó szintre. Bár a védelmi ipari vállalatok történelmi léptékű gyárbővítésekbe kezdtek az Egyesült Államokban és Európában,
a gyártókapacitások bővítése éveket vesz igénybe, amit a Kreml kegyetlenül kihasználhat.
A keleti szárny államai nem várnak tétlenül: Litvánia, Lettország és Lengyelország vezetői megerősítették a kritikus infrastruktúrák védelmét, és nyilvánvalóvá tették, hogy bármilyen jellegű orosz provokáció esetén készek azonnal többezres NATO-erőket átcsoportosítani a határaikra. A kérdés már csak az, hogy a transzatlanti szövetség washingtoni vezetése, az amerikai belpolitikai változások és az európai belső megosztottságok közepette képes lesz-e megtartani azt az elrettentő erőt, amely a hidegháború óta garantálja a kontinens békéjét.
Napi