GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 09. 7 percnyi olvasás
Egy évtized alatt több mint 60 százalékkal nőtt az Európai Unióban a kutatás-fejlesztésre, vagyis K+F-re elkülönített kormányzati költségvetési előirányzatok összege. Magyarországon is látszik nominális javulás, de az ország 2025-ben egy főre vetítve és GDP-arányosan is az uniós mezőny alsó részében maradt. A legnagyobb magyar sajátosság azonban nemcsak a források alacsony szintje, hanem azok szerkezete: az általános egyetemi alapokból finanszírozott K+F statisztikai aránya a 2010-es évek eleji 30 százalék körüli szintről 2025-re gyakorlatilag eltűnő, 0,2 százalékos szintre zsugorodott.
Az Európai Unió kormányai 2025-ben becslés szerint összesen 130,2 milliárd eurót irányoztak elő kutatás-fejlesztésre, közölte az Eurostat pénteken. Ez az uniós GDP 0,69 százalékának felelt meg, és 2,4 százalékos növekedést jelentett 2024-hez képest. Tízéves távon még látványosabb a bővülés: 2015-ben 81,1 milliárd euró volt az uniós kormányzati K+F-előirányzat, vagyis 2025-re nominálisan 60,5 százalékkal nőtt a keret.
Módszertani megjegyzés: az Eurostat által közölt GBARD-mutató nem a ténylegesen felhasznált K+F-ráfordításokat méri, hanem a központi, regionális és helyi költségvetésekben kutatás-fejlesztésre elkülönített előirányzatokat. Ez a mutató tehát elsősorban a kormányzatok költségvetési prioritásait mutatja. Nem azonos a teljes nemzeti K+F-ráfordítással, vagyis a GERD-del, amely a vállalati, felsőoktatási, állami és nonprofit szektor K+F-ráfordításait is tartalmazza. Az Eurostat arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2025-ös adatok a legtöbb tagállamnál előzetesek, és az egy főre jutó értékeket a népességváltozás is befolyásolhatja.
Az egy lakosra jutó kormányzati K+F-előirányzat 2025-ben 288,9 euró volt at EU átlagában, 57,7 százalékkal több, mint tíz évvel korábban. Magyarországon ugyanez az érték 57,4 euró volt, vagyis az uniós átlag alig 20 százaléka. Rövid távon sem látszik érdemi záródás: az EU-ban az egy főre jutó előirányzat 2024-ről 2025-re 283 euróról közel 289 euróra nőtt (+2,1%), Magyarországon viszont 57,2 euróról csupán 57,4 euróra emelkedett (+0,3%).
Az uniós rangsor élén Luxemburg, Dánia és Németország állt: Luxemburgban 917,2 euró, Dániában 627,1 euró, Németországban 553,5 euró jutott egy lakosra. A legalacsonyabb értékeket Romániában, Magyarországon és Máltán mérték, rendre 18,8, 57,4 és 73,7 euróval.
Ez alapján Magyarország 2025-ben az EU második legalacsonyabb egy főre jutó kormányzati K+F-előirányzatával rendelkezett.
A tízéves változás ugyanakkor árnyalja a képet. Magyarországon az egy főre jutó előirányzat 2015 és 2025 között 31,6 euróról 57,4 euróra nőtt, ami 81,6 százalékos nominális emelkedés. Ez magasabb az uniós átlagnál, de nagyon alacsony bázisról történt, és 2025-re sem volt elég az uniós középmezőnyhöz való felzárkózáshoz. Ráadásul az euróban mért nominális változásból önmagában nem következik reálértékű javulás: a forintárfolyam, az infláció és az árszintek különbségei miatt a tényleges vásárlóerőre csak külön számítás alapján lehetne következtetni. Az Eurostat szerint Románia volt az egyetlen tagállam, ahol 2015 és 2025 között euró/fő alapon csökkent a kormányzati K+F-előirányzat; a legnagyobb növekedést Bulgária, Lettország, Szlovénia és Litvánia mutatta.
A második grafikon GDP-arányosan mutatja ugyanazt a jelenséget. Ez a mutató más kérdésre válaszol, mint az euró/fő adat: nem azt jelzi, hogy abszolút értelemben mennyi forrás jut egy lakosra, hanem azt, hogy a megtermelt jövedelemhez mérten mekkora prioritást kap a K+F a kormányzati költségvetési előirányzatokban.
Az EU-ban a kormányzati K+F-előirányzat 2025-ben a GDP 0,69 százalékát tette ki, Magyarországon viszont csak 0,25 százalékát. A magyar mutató 2015-ben 0,27 százalék volt, vagyis tízéves távon nem emelkedés, hanem enyhe csökkenés látszik. GDP-arányosan Németország, Finnország, Ausztria, Észtország és Szlovénia tartozott a legerősebb országok közé, míg Magyarország a negyedik legalacsonyabb értéket mutatta Írország, Málta és Románia után.
Ez különösen azért fontos, mert az euró/fő adatot erősen befolyásolják az országok közötti jövedelmi, árszintbeli és árfolyamkülönbségek. A GDP-arányos mutató ezzel szemben jobban közelíti azt, hogy a kormányzati költségvetési tervezésben mekkora relatív súlyt kap a kutatás-fejlesztés.
Ezen a mércén Magyarország nemcsak az uniós átlagtól marad el jelentősen, hanem a saját 2015-ös szintjétől is.
A harmadik grafikon a magyar és az uniós egy főre jutó idősor közötti különbséget mutatja 2010 és 2025 között. Az EU-átlag 2011–2012-ben még csökkent, majd néhány évig lényegében stagnált, 2016 után viszont tartós, 2020-tól pedig gyorsabb emelkedő pályára állt: 2010-ben 184,2 euró, 2015-ben 183,2 euró, 2025-ben már 288,9 euró volt az egy főre jutó kormányzati K+F-előirányzat.
Magyarországon ezzel szemben erősen ingadozó pálya rajzolódik ki, két látványosabb kiugrással: 2013-ban 67,0 euró, 2020-ban 75,4 euró volt az egy főre jutó előirányzat, majd mindkét eset után visszaesés következett.
A 2013-as magyar kiugrást nemcsak a villámgyors korrekció miatt nem érdemes tartós trendfordulóként értelmezni. A KSH régi GBARD STADAT-táblájában a 2013-as adatnál külön jelölés szerepel, amely szerint az érték eltér a Frascati Kézikönyv módszertani ajánlásától. Ez önmagában is óvatosságot indokol az idősoros összehasonlításban.
A 2020-as emelkedés esetében konkrétabb kapaszkodót jelent az NKFI Alap 2020. évi programstratégiája: egy kormányhatározat elfogadta az alap programstratégiáját, további 31,4 milliárd forintos előirányzati túlteljesülést hagyott jóvá, a mellékletben pedig a 2020. évi pályázatok keretösszege 144,96 milliárd forintként szerepelt. Ez segít értelmezni a 2020 körüli magyar kiugrást, de az Eurostat-adatok önmagukban nem teszik lehetővé a teljes elmozdulás okainak pontos szétválasztását.
A negyedik grafikon GDP-arányosan mutatja ugyanezt. Itt is az látszik, hogy az EU-átlag viszonylag szűk sávban mozgott, míg Magyarországon nagyobb kilengések jelentek meg. A magyar adat 2013-ban 0,65 százalékra, 2020-ban 0,53 százalékra ugrott, 2025-re viszont 0,25 százalékra csökkent. Ez arra utal, hogy
a magyar idősor változásait nem lehet pusztán a GDP alakulásával magyarázni; a költségvetési előirányzatok szerkezete, időzítése és módszertani besorolása is szerepet játszhatott.
Az ötödik grafikon Magyarországot néhány régiós és szomszédos országgal veti össze. Ausztria ebben az összehasonlításban külön kategória: az egy főre jutó kormányzati K+F-előirányzata nagyságrendileg magasabb, ezért indokolt, hogy a grafikonon külön tengelyen szerepeljen (bal). Az osztrák érték 2025-ben 527,4 euró volt, vagyis több mint kilencszerese a magyar adatnak.
A közelebbi összevetésben Szlovénia emelkedik ki: az egy főre jutó előirányzat 2015-ben még 77,5 euró volt, 2025-ben viszont már 304,3 euró. Csehország, Horvátország és Lengyelország szintén jelentős nominális növekedést mutatott, miközben Magyarország alacsony szintről javult, de a régiós mezőny alsó részében maradt. Románia még ennél is gyengébben szerepelt: nominális euró/fő alapon 2015 és 2025 között csökkent az előirányzata, és ezzel nemcsak a régiós, hanem az uniós összevetésben is a lista végén állt.
A hatodik grafikon már nem a teljes előirányzati szintet, hanem annak célok szerinti megoszlását mutatja. Itt bukkan elő a legfontosabb magyar sajátosság. Az EU-ban 2025-ben a kormányzati K+F-előirányzatok legnagyobb tétele az általános tudásszint fejlesztését szolgáló, általános egyetemi alapokból finanszírozott K+F volt: ez az összes GBARD 37,3 százalékát adta. Az Eurostat ezt General University Funds (GUF) néven tartja nyilván; lényegében olyan közfinanszírozási forma, amely a felsőoktatási intézmények általános működésén keresztül támogatja azok kutatási tevékenységét is.
Magyarországon ugyanennek a GUF-kategóriának az aránya 2025-ben mindössze 0,2 százalék körül volt. Ezzel párhuzamosan a magyar előirányzatok nagyobb hányada jelent meg más célok alatt: különösen a nem GUF-forrásból finanszírozott általános tudásfejlesztés, az egészség, az oktatás, a közlekedési és telekommunikációs infrastruktúra, valamint az ipari termelés és technológia súlya volt magasabb az uniós átlagnál. Ez alapján nemcsak az állítható, hogy
Magyarországon alacsonyabb a kormányzati K+F-előirányzat szintje, hanem az is, hogy annak szerkezete érdemben eltér az uniós mintától.
A hetedik grafikon ezt az eltérést idősorosan is megmutatja. Magyarországon 2010-ben még 28,9 százalék volt a GUF aránya a kormányzati K+F-előirányzatokon belül, 2011-ben pedig 34,7 százalék. Ez akkor még nem állt távol az uniós átlagtól, amely 2010-ben 32,5 százalék volt. A magyar arány azonban a 2010-es évek második felében gyorsan csökkent, majd 2023-tól 0,2 százalék körüli szinten stabilizálódott. Eközben az EU-ban a GUF továbbra is meghatározó kategória maradt, 2025-ben 37,3 százalékos aránnyal.
A magyar GUF-arány visszaesése időben egybeesik a felsőoktatási fenntartói és finanszírozási szerkezet jelentős átalakításával. A Budapesti Corvinus Egyetem esetében az alapítványi fenntartás 2019. július 1-jén indult el, majd 2021-ben több nagy egyetem fenntartói jogait közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vették át. A kormányzati tájékoztatás szerint 2021. augusztus 1-jével többek között a Budapesti Gazdasági Egyetem, a Debreceni Egyetem, az Óbudai Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem is az új fenntartói modellbe került.
A KEKVA-rendszer jogi keretét a 2021. évi IX. törvény adta meg, amely a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat sajátos, magánjogi autonómiával rendelkező jogalanyként határozza meg. Ez fontos háttér a magyar adatok értelmezéséhez, mert a GUF-kategória visszaesése időben egybeesik a felsőoktatási fenntartói és finanszírozási szerkezet átalakításával. Közvetlen oksági kapcsolatot ugyanakkor nem lehet bizonyossággal kimondani, mivel sem az Eurostat, sem a KSH nem közölt olyan módszertani magyarázatot, amely tételesen levezetné, hogy a modellváltás önmagában okozta volna a GUF-arány összeomlását.
A 2025-ös adatok értelmezésén ez nem változtat, de a Tisza Párt májusi győzelme után az új kormány megkezdte a KEKVA-rendszer átalakítását; kormányzati tájékoztatás szerint a felsőoktatási tevékenységet ellátó alapítványok esetében az oktatási és gyermekügyi miniszter gyakorolja az alapítói jogokat a magyar állam nevében, az egyetemeket fenntartó alapítványok megszűnésére pedig hosszabb átmeneti időszakot határoztak meg.
Az Eurostat adatai így egyszerre mutatnak uniós bővülést és magyar lemaradást.
Miközben az EU-ban a kormányzati K+F-előirányzatok 2016 után tartósan emelkedtek, Magyarország 2025-ben egy főre vetítve és GDP-arányosan is az uniós mezőny végén állt. A magyar kép azért is különleges, mert nemcsak a források szintje alacsony, hanem a szerkezetük is eltér az uniós mintától: az EU-ban legnagyobb kategóriának számító egyetemi alapfinanszírozás Magyarországon 0,2 százalékra zsugorodott.
Címlapkép forrása: Shutterstock
Napi