Nemcsak a Duna apadt kritikus szintekre a borzasztó hőségben: a Pó vízszintje a Cremona melletti mérőállomáson július 30-án 8,59 méterrel süllyedt a vízrajzi nulla pont alá, amivel

egy centiméterrel alulmúlta a 2022-es súlyos aszály idején felállított korábbi negatív rekordot.

A vízhozam az éves átlag harmadára csökkent – közölte a Pó-medencei Vízgyűjtő Hatóság. A 652 kilométer hosszú folyó az Alpokból ered és az Adriai-tengerbe ömlik, mellékfolyóival együtt közel 900 vízerőművet, Európa legnagyobb rizstermesztő vidékét és az olasz agrártermelés mintegy harmadát tartja fenn.

Az éghajlatváltozás miatt a Pó vízjárása szélsőségessé vált, tavaszi árvizek és nyári aszályok váltják egymást. Az alpesi hó korábban olvad el, az intenzív, lokális záporok nem töltik fel a vízkészleteket, a beépítettség és a talaj lefedése pedig csökkenti a talajvíz utánpótlódását. A ferrarai öntözési konzorcium elnöke, Stefano Calderoni szerint a tavaszi csúcsvízhozam idején két hét alatt akár 10 milliárd köbméter víz is átfolyhat a ferrarai mérőpontnál, miközben hónapokkal később ugyanez a vidék már vízhiánnyal küzd.

Két kihívással nézünk szembe, a túl sok és a túl kevés víz kezelésével

– mondta.

A gazdálkodók próbálnak alkalmazkodni, de a lehetőségeik szűkülnek. A kukorica – amely Észak-Olaszország állattenyésztésének és tejgazdaságának az alapja – termőterülete drámaian zsugorodott, az olasz termelés nagyjából a felére esett vissza a két évtizeddel ezelőttihez képest, mivel a növény vízigényes és érzékeny a sóra. Helyét egyre inkább a szárazságtűrőbb cirok veszi át. Egyes gazdák

a korábban a déli, szárazabb vidékekre jellemző technológiákat honosítják meg,

a csepegtető öntözés például a dél-olasz Puglia régióból érkezett, és célzottan a növények tövéhez juttatja a vizet a Pó-síkságon elterjedt nagy szórófejek helyett.

A vetésszerkezet váltásának azonban megvan a maga gazdasági ára. Massimo Salvagnin, a Pó-delta közelében gazdálkodó farmer becslése szerint az ipari paradicsom hektáronként akár kétszer annyi bevételt hozhat, mint az árpa.

Ha a gazdák kénytelenek alacsony vízigényű növényekre váltani, a feldolgozóüzemek, a logisztikai cégek és az idénymunkások megélhetése is veszélybe kerül.

Az energiaszektor szintén megérzi a vízhiányt, az Enel Green Power Isola Serafini-i vízerőművében július 30-a óta mind a négy turbina áll a rendkívül alacsony vízhozam miatt. Vízhiány idején az ivóvíz-ellátás élvez elsőbbséget, ezt követi az öntözés, és csak utána jöhet az energiatermelés.

• A hatóságok idén egy mintegy nyolcvanéves szabályt módosítottak, lehetővé téve, hogy a Maggiore-tó 15 centiméterrel magasabb vízszintet tartson,
• a vízerőmű-üzemeltetőket pedig az alpesi tározókból történő vízeresztésre kérték a Pó alsó szakaszának megsegítésére.

A csökkenő vízhozam

súlyosbítja a tengervíz-betörés problémáját is, a sós víz már több mint 25 kilométerre hatol be a szárazföld belsejébe,

veszélyeztetve az öntözővíz-kivételt és az ökoszisztémákat. Az egykori mocsarak lecsapolásával nyert termőföldek alatt sós talajvíz húzódik, amelyet korábban a felszín közeli édesvíz tartott lent – elhúzódó száraz időszakokban azonban a só felszívódik a talajba, és lehetetlenné teszi a termelést. Salvagnin szerint a térséget generációk óta meghatározó

agrárgazdaság veszélybe került, a régióban sorra zárnak be a gazdaságok, és a fiatalok más szakmákat választanak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.