Az egész egy debreceni lakossági bejelentéssel indult: valaki fényképet is küldött egy nagyjából harmincfős gólyacsapatról, azzal, hogy a madarak bajban vannak. Orbán Zoltán szerint ez tipikus félreértés. 

A fehér gólya költési szezonja július második felében, augusztus elején ér a végéhez: a fiókák ekkorra elhagyja a fészket, a fiatalok és az öreg madarak pedig kisebb-nagyobb csapatokba verődve táplálkozva készülnek a néhány hét múlva induló nyárvégi elvonulásukra országszerte. 

Sokan azért kezdenek aggódni, mert a gólyák gyakran száraz, kopár, első ránézésre táplálkozásra alkalmatlan területen álldogálnak. Csakhogy ennek több, nagyon is racionális oka van:

• A kopár részek jól beláthatók, így a szőrmés ragadozók – például a róka – nehezebben tudják megközelíteni a csapatot.
• Ezek a területek ráadásul gyorsan felmelegednek, a felszálló meleg levegő, vagyis a termik pedig energiatakarékos emelkedést kínál a nagy testű madaraknak – ezt hívják termikelésnek. 
• Végül a kopár talajról visszaverődő napsugárzás afféle „hőtükörként” alulról is éri a gólyákat, ami kiváló napfürdőzési lehetőség: a meleg elpusztítja a hónapokig a fészekben fejlődő fiókákon elszaporodó külső élősködőket, például a tolltetveket.

„Ha röpképes, akkor nincs baj”

Arra a kérdésünkre, hogy laikusként mikor gyanakodhatunk mégis valódi bajra, a szakember pofonegyszerű szabályt adott. 

A tesztet is elárulta: ha valaki lassan, óvatosan közelít, és a gólya végül felrepül, akkor semmi gond – ha viszont nem tud elszállni, az árulkodó jel lehet. Ezt azonban Orbán Zoltán szerint tényleg csak a legvégső esetben érdemes megpróbálni, egy pihenő csapatnál pedig végképp felesleges. 

Megkérdeztük azt is, ilyen csapatokat látva kit kell értesíteni: a válasz szerint senkit, mert nincs miért, mert a gyülekező csapat, mint olyan nem kerül bajba.

Kivételt legfeljebb az jelent, ha egy vagy több madár jelölőgyűrűt visel és ezt le tudjuk olvasni – ebben az esetben az adatokat a ringers@mme.hu e-mail címre elküldve válaszul megkapjuk a madár élettörténetének ismert adatait. 

Holott a csapat – a fentiekben leírtak szerint – pihen, a melegedő levegő emelőerejére vár és közben akár napfürdőzik is. Vagyis a legtöbb esetben pontosan az a helyes emberi magatartás, ha nem csinálunk semmit.

A jó szándékú etetés akár halálos csapda is lehet

A leggyakoribb reflex, hogy az ember dobna valamit a madaraknak – ezért is kérdeztünk rá, mi történik, ha valaki eteti a gólyákat. A szóvivő szerint ez nemcsak szükségtelen, hanem kifejezetten veszélyes. 

A fehér gólya, bár a közelünkben él, nem házi- vagy társ-, hanem vadállat, ezért emberi segítség nélkül kell és tud is boldogulni. 

A legsúlyosabb kockázat azonban messze van innen. A fehér gólya hosszú távú vonuló madár, útja során pedig olyan országokon halad át a Közel-Keleten és Afrikában, ahol nem madárbarát a fogadtatás, sőt aktívan vadásznak rá. 

Ha a madár megtanulja keresni az ember közelségét, mert azt tanulta meg, hogy enni kap, azzal drasztikusan nő a lelövésének kockázata. 

Orbán Zoltán ezért is fogalmazott sarkosan: „Aki mást mond, az vagy szándékosan torzít, vagy egyszerűen nincs kellő ismerete.” Röviden: a jó szándékú etetés a gólya ellensége, nem a barátja.

Meddig maradnak, és merre indulnak? Közel tízezer kilométeres út vár rájuk

Sokakat érdekel, meddig láthatjuk még a csapatokat, ezért rákérdeztünk a menetrendre és az útvonalra is. A hazai gólyák alapvetően augusztus második felében, jellemzően az augusztus 20-ai héten indulnak el és néhány nap alatt el is hagyják az országot.

Azokban az években, amikor a zsákmányállatok száma a nyár második felére jelentősen csökken, a gólyáink akár már július végén is megkezdhetik az elvonulást. Mivel a fehér gólya elsősorban rovarokat, ezen belül sáskákat fogyaszt, melyek a félsivatagi, forró időjárást is jól tolerálják, ez a helyzet ritkán fordul elő.

A közép- és kelet-európai állomány, így a magyar madarak túlnyomó része nem a nyugati, Gibraltárt érintő, hanem a keleti útvonal, a Boszporusz felé indul. Innen az út Törökországon, Szírián, Libanonon, Izraelen és a Sínai-félszigeten át vezet Afrikába; a magyar gólyák jelentős része Csád és Szudán térségében tölti a telet, de akár Dél-Afrikáig is repülhetnek. 

A vonulás közvetlen oka nem a hideg, hanem az időszakos táplálékhiány: a rovarok ugyanis télen nem aktívak, s bár a fehér gólya jól megél a téli álmot nem alvó kisrágcsálók, elsősorban a mezei pocok vadászatával, állomány szinten még nem történt meg a viselkedésváltás, a vonulás helyetti helyben maradás.

A visszatérés tavasszal a szaporodási ösztön hajtására történik, jellemzően március közepén. 

Az Indexnek egy 2017-es interjúban Orbán Zoltán már részletesen elmagyarázta, miért nem maradnak a gólyák egész évben Afrikában, a Hortobágyi Madárkórház pedig évről évre augusztus 20-án engedi útjukra a felkészített példányokat.

A gazdák szövetségese – de a klíma őt sem kíméli örökké

Végül arról kérdeztük a szakembert, mennyire illeszkedik a fehér gólya a hazai ökoszisztémába, és okoz-e bárhol zavart. A válasz részben megnyugtató, mert a faj nem konkurense, hanem segítője a gazdáknak.

Gondot az jelent, hogy a hazai állomány szinte kizárólag emberi településeken él, jórészt a második világháború utáni villamosítás nyomán az oszlopokra települve. 

A közhiedelemmel szemben nem a béka a fő tápláléka – zsákmányának csak elenyésző részét adják a békák és a halak –, hanem elsősorban a gyepeken vadászott rovarok, sáskák, valamint kisemlősök és apró gerincesek. Épp ezért világított rá Orbán Zoltán: 

A klímaváltozás szerinte egyelőre közvetlenül nem fenyegeti a fajt, hiszen a gólya a száraz, kiégett gyepeken is jól elvan, és gyorsan alkalmazkodik. 

Van azonban egy sebezhető pontja: mivel nagy testű madárként nincs érdemi természetes ellensége, az állományt főként az időjárás szabályozza.

Ha május–június fordulóján egy tíznapos-kéthetes, hűvös, esős időszak köszönt be, és a hőmérséklet 10 fok környékére esik, a fiókák tömegével pusztulhatnak el, mert a hidegben ledermednek és nem veszik fel a táplálékot.

A klímaváltozás pedig épp az ilyen szélsőségek gyakoriságát és erejét növeli – vagyis hosszú távon itt lehet a fehér gólya igazi próbatétele, még ha az állomány ma még nincs is kritikus állapotban.

(Borítókép: Egy fehér gólya repül el a fészkéből. Fotó:  Kaszás Tamás / Index)