A Marine Biodiversity Observation Network vezető kutatója, Neil Hammerschlag találóan az „óceánok tankjainak” nevezte őket. Nem véletlenül, hiszen a tigriscápáknak van a leghosszabb és legsokszínűbb étlapja a cápavilágban, amiért a tengerbiológusok körében kiérdemelték a megtisztelő, ám kevéssé elegáns „az óceánok szemetesei" becenevet.

Mit rejt egy tigriscápa gyomra?

A tigriscápák táplálkozási szokásai döbbenetesek és egyben gyomorforgatóak is. Visszatérő menüjük a tengeri puhatestűek, tüskésráják, tengeri kígyók, fókák, tintahalak és bálnák, de gondolkodás nélkül megeszik a tengeri madarakat és a vízbe tévedt szárazföldi állatokat is. Tetemeik gyomrában találtak már patkányt, antilopot, kutyát, kecskét és macskát is. Egy Ausztrália partjainál kifogott példány például visszahányta a földrész egyik legtüskésebb lakóját, egy hangyászsünt, mert valószínűleg a tüskék még az ő acélkemény emésztőrendszerén sem mentek át.

Az emberi civilizáció hulladékait sem vetik meg, így került már elő tigriscápa gyomrából

Bár a fehér cápával és a bikacápával együtt a tigriscápát is a „Nagy Hármas” néven ismert, az emberre legveszélyesebb cápafajok között tartják számon, a statisztikák nem olyan riasztóak. A számok azt mutatják, hogy nagyságrenddel esélyesebb az, hogy valakit elsodor egy tengeri áramlat vagy belecsap a villám, mint hogy egy tigriscápa áldozatává váljon.

Hurrikánvadászok: amikor más menekül, ők akkor ülnek asztalhoz

A legtöbb tengeri élőlény – köztük a legtöbb cápafaj – érzékeli a légnyomás hirtelen zuhanását egy közeledő trópusi vihar előtt, és azonnal a mélyebb, védettebb vizek felé veszi az irányát, hogy elkerülje a pusztítást. A tigriscápák azonban éppen az ellenkezőjét teszik, mert a katasztrófára dögkeselyűként tekintenek, és egyenesen a vihar közepébe úsznak a garantált lakoma reményében.

A jelenséget Hammerschlag és csapata 2016. október 6-án dokumentálta részletesen, amikor a pusztító, 5-ös kategóriájú Matthew hurrikán átsöpört a Bahama-szigeteken - idézi fel a BBC. A Grand Bahama partjainál fekvő Tiger Beach sekély, homokos és korallos vizei a tigriscápák kedvelt gyülekezőhelye. Amikor a vihar közeledett a kutatók arra számítottak, hogy a cápák elhagyják a sekély vizeket. A rájuk korábban felerősített adókészülékek adatai alapján azonban megdöbbentő felfedezést tettek: a tigriscápák nemhogy nem menekültek el a sziklákat görgető, fenéktalajt felkavaró pusztítás elől, de a hurrikán csúcspontjának napján egyre többen lettek, majd miután a vihar elvonult, a számuk megduplázódott a térségben.

A vihar rengeteg élőlényt pusztított el a térségben, így teknősöket, halakat, homárokat, rákokat és madarakat. A tigriscápák a közeledő hurrikánban nem veszélyt, hanem egy óriási ingyen lakomát láttak”

– magyarázta Hammerschlag. Mindezt a vakmerőséget részben annak köszönhetik, hogy hidegvérűek, illetve, hogy testfelépítésük olyan erős, mint egy tanké. Testhőmérsékletüket a környező víz szabályozza, így szívesen tartózkodnak a 26 Celsius fokos vizekben, vagyis pontosan abban a hőmérsékleti tartományban, amely a trópusi ciklonok kialakulásához is elengedhetetlen.

Ezer kilométeres vándorlások az élelemért

A tigriscápák nem pusztán ügyeskedő dögevők, hanem pontosan ismerik a természet ritmusát és a szezonális táplálékbőséget. Évente több ezer kilométert vándorolnak, hogy menetrendszerűen megérkezzenek a legdúsabb táplálékforrásokhoz. Pofátlanságuk netovábbja, hogy érkezésüket az ausztráliai Raine-szigetnél a zöld teknősök fészkelési időszakára időzítik. Hawaii-ra pedig akkor mennek, amikor a French Frigate Shoals-atollnál az albatroszfiókák megkezdik repülési próbálkozásaikat.

Vándorlásuk során elképesztő távolságokat úsznak, hiszen rendszeresen megteszik a trópusi korallzátonyok és az Atlanti-óceán északi nyílt vizei közötti 7500 kilométeres kört. Egy megjelölt tigriscápa három év alatt rekordot döntött, mert mintegy 44 ezer kilométeres utat tett meg az Atlanti-óceánban.

Amikor megérkeznek a táplálékforráshoz, akkor már takarékoskodnak az energiával. Ahelyett, hogy az egészséges teknősöket hajszolnák, előszeretettel fogyasztják el a legyengült vagy elpusztult egyedeket. Ez a kegyetlennek látszó viselkedés valójában felbecsülhetetlen értékű ökológiai szolgáltatás. Érdemes belegondolni, hogy így megállítják a betegségek továbbadását és a tetemek eltakarításával megakadályozzák a fertőzések terjedését a tengeri élővilágban.

Bár szomorúnak hat a kisteknősök megtizedelése, azonban ez nem más, mint az élőhelyvédelmi egyensúly fenntartása. A teknőspopuláció „kézben tartásával" gyakorlatilag megvédik a tengeri fűvel borított mezőket a túllegeltetéstől, ami számtalan más faj számára biztosít létfontosságú élőhelyet.

Különös személyiségük van

A félelmetes hírnév mögött meglepően komplex lények rejtőznek. Natasha Marosi, a brit Exeteri Egyetem kutatója és a Fiji Shark Lab alapítója szerint a tigriscápáknak határozott egyéniségük van. A Fijinél megfigyelt egyedek közül egy fiatal nőstény, Tsunami, kifejezetten tüzes és merész viselkedést mutatott, míg egy másik, Jawgina nevű cápa egyszerre sugárzott sebezhetőséget és harcos szellemet.

Hasonló megfigyelésekről számoltak be a Bahamákon búvárkodók is, ahol egyes tigriscápák kifejezetten pimasznak és kíváncsinak, míg mások kimondottan tartózkodónak és félénknek bizonyultak. Hammerschlag kutatásai azt is bebizonyították, hogy a cápáknak összetett társas életük van, és képesek hosszan tartó barátságokat is kialakítani fajtársaikkal.

A tigriscápák tehát messze nem esztelen evőgépek. Habár gyomruk szinte mindent elvisel, csúcsragadozói és takarítói szerepükkel elengedhetetlen láncszemei az óceánok egyensúlyának.

(Borítókép: A Hawaii északnyugati szigetei környékén készült közeli felvételen egy tigriscápa látható. Fotó: Education Images / Getty Images)