GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 09. 9 percnyi olvasás
Miközben Európa az energiaátmenetre és a karbonsemlegességre összpontosít, egy kevésbé látványos, mégis alapvető kérdés háttérbe szorul: hogyan használjuk fel a rendelkezésünkre álló nyersanyagokat. Pedig ma már egyre több nemzetközi elemzés igazolja, hogy a körforgásos gazdaság nem csupán a hulladék mennyiségét csökkentheti, hanem érdemben mérsékelheti az üvegházhatású gázok kibocsátását, lassíthatja a biodiverzitás csökkenését, és új gazdasági lehetőségeket is teremthet. Bár a rendelkezésre álló bizonyítékok egyre meggyőzőbbek, a körforgásos gazdaság széles körű elterjedését továbbra is lassítják a rövid távú gazdasági érdekek.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az OECD évtizedek óta foglalkozik a körforgásos gazdaság témakörével, egyik összegző tanulmányában a fogalom alatt olyan gazdaságot ért, amelyben a hulladék- és a szennyezőanyag-kibocsátás a minimálisra csökken, az erőforrásokat a lehető legtovább a rendszerben tartják, a használatuk végén pedig az anyagok visszakerülnek a termékciklusokba.
Világszerte ezen kívül azonban több mint 100 definíció létezik a körforgásos gazdaságra. A globálisan elfogadott meghatározás hiánya megnehezíti a körforgásosság mérését. Jelenleg nem létezik olyan harmonizált monitoringrendszer (nyomon követési keretrendszer), amely lehetővé tenné a körforgásos gazdaság mélyebb megértését és a körforgásos gazdasági stratégiák valós értékelését.
E hiányosságra reagálva nyolc EU-tagország (Németország, Franciaország, Szlovákia, Svájc, Hollandia, Ausztria, Olaszország) környezetvédelmi hatóságának vezetője, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által 2020 decemberében elfogadott Bellagio-i Nyilatkozat hét alapelvet fogalmazott meg, hogy iránymutatást nyújtson a döntéshozóknak a robusztus monitoringrendszerek és mutatók kidolgozásához a kormányzati szintek és az érintett szereplők körében.
Az is igaz, hogy ezzel a megközelítéssel már 30 évvel ezelőtt foglalkoztak a Wuppertal Intézetben Ernst von Weizsäcker vezetésével. A koncepció elsőként „Factor Four” néven vált világhírűvé 1997-ben, amikor Ernst Ulrich von Weizsäcker, Amory B. Lovins és L. Hunter Lovins kiadták azonos című jelentésüket a Római Klub (Club of Rome) számára, aminek a célja a "Dupla jólét, fele erőforrás-felhasználással" (Doubling Wealth, Halving Resource Use) szlogennel írható le. A könyv 50 gyakorlati példán keresztül mutatta be, hogy a meglévő technológiákkal (pl. hatékonyabb szigetelés, könnyebb autók, hiperhatékony világítás) azonnal megduplázhatnánk a gazdasági kibocsátást, miközben a felére csökkenthetnénk a bolygó környezeti terhelését.
Ahogy a globális környezeti válság mélyült, a kutatók azt látták, hogy a négyszeres szorzó már nem elegendő. Von Weizsäcker ausztrál kutatókkal (Charlie Hargroves, Michael H. Smith) együttműködve 2009-ben jelentette meg a Factor Five című kötetet. A könyv egyes ágazatok (pl. acélgyártás, cementipar, építészet és közlekedés) rendszerszintű átalakítását célozta meg. Bebizonyították, hogy a fenntartható dizájn és a modern mérnöki tudományok révén a 80%-os hatékonyságjavulás (azaz az ötszörös termelékenység) technikailag és gazdaságilag is életképes.
Azóta sok kutatás, temérdek publikáció jelent meg a körforgásos módszerekről. Egy ötletes rendszerezése a módszereknek a Potting és munkatársai által kidolgozott „körforgásossági létra” (gyakran 9R-keretrendszerként említve), amely hierarchikus modellként rangsorolja a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiákat. A létra – a leginkább kívánatostól a legkevésbé kívánatos felé haladva – az értékek megőrzésére, a hulladékok minimalizálására és az erőforrások kimerülésének megelőzésére törekszik.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) idén májusban közzétett elemzése 17 körforgásos gazdaságra irányuló intézkedés potenciális környezeti és éghajlati előnyeit becsülte meg, amelyek az élelmiszer-, lakhatási, mobilitási és fogyasztási cikkek ellátási rendszereire vonatkoznak. A jelentés rámutatott arra, hogy a körforgásos gazdaság elveinek szélesebb körű alkalmazása jelentősen hozzájárulhat az Európai Unió éghajlati és környezetvédelmi célkitűzéseinek eléréséhez.
Az EU környezetpolitikai döntéshozatalában már régebb óta elismerik a körforgásos gazdaság kiterjesztésének bolygónk állapotára gyakorolt előnyeit. A 2020-as körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv egy olyan „regeneratív növekedési modellre” utal, amely „többet ad vissza a bolygónak, mint amennyit elvesz tőle”; továbbá kijelenti, hogy a körforgásos gazdaság kiterjesztése „döntő mértékben hozzájárul majd az éghajlat-semlegesség 2050-ig történő eléréséhez”.
A körforgásos gazdasághoz kapcsolódó egyéb szakpolitikai kezdeményezések közé tartozik
Európában, ahol a tisztább energiatermelési rendszerre való átállás folyamatban van, az anyagfogyasztással kapcsolatos környezeti és éghajlati hatások egyre fontosabbá válnak. Ez jó okokkal magyarázható, hiszen az International Resource Panel becslése szerint a globális üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának 55%-a, a szilárd részecskeszennyezés (PM) egészségügyi hatásainak akár 40%-a, valamint a szárazföldi biológiai sokféleség csökkenésének 90%-a a természeti erőforrások kitermelésének és feldolgozásának tulajdonítható.
A körforgásos gazdaság egyedülálló lehetőséget kínál ezeknek a hatásoknak a kezelésére azáltal, hogy a gazdaság értékteremtő képességét oly módon növeli, hogy a természeti erőforrások igénybevételét minimalizálja. Az értékteremtés az olyan gazdasági tevékenységek révén valósulhatna meg, amelyek a körforgásos tervezésre, a termékek javítására és megosztott használatára, valamint a hatékonyabb hulladékgazdálkodásra összpontosítanak.
Ezek a stratégiák lényegében szűkítik, lassítják vagy bezárják az anyagkörforgást, ezáltal enyhítve az új anyagok előállításával járó környezeti és éghajlati hatásokat. A körforgásos gazdaság tehát hozzájárulhat ahhoz, hogy a természeti erőforrások és anyagok felhasználása hatékonyabb legyen és kisebb terhelést gyakoroljon a környezetre.
Ez viszont ösztönözheti az innovációt, a beruházásokat és a munkahelyteremtést az értéklánc más szegmenseiben. Például elősegítheti olyan szolgáltatásalapú tevékenységek fejlesztését vagy bővítését, mint a javítás, az újrafelhasználás, a megosztás, az anyagvisszanyerés és a körforgásos üzleti modellek.
Ezen túlmenően ezek a beavatkozások a jólét szélesebb körű aspektusaira is hatással lehetnek. Például a kevesebb anyagfelhasználás és hulladéktermelés a légszennyezés csökkenésével hozzájárulhat a környezeti állapot és az emberi egészség javulásához.
A körforgásos gazdaságra irányuló intézkedések végrehajtása 22%-kal, azaz közel 1 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértékkel csökkentené az EU éghajlati lábnyomát, amennyiben a jelenlegi gazdasági szerkezet változatlan maradna.
Összességében ennek a csökkenésnek 71%-a az EU-27-ben, míg a fennmaradó 29%-a az EU-n kívül valósulna meg.
A 17 modellezett körforgásos intézkedés közül az öt legnagyobb éghajlat-mérséklési potenciállal rendelkező a következő:
A körforgásos gazdaságra irányuló intézkedésekből származó ÜHG-kibocsátás-csökkenés az erőforrások hatékonyabb felhasználásával magyarázható. Például az állati eredetű fehérjék előállítása erőforrás-igényesebb, mint a növényi eredetűeké. Ugyanakkor az épületek élettartamának meghosszabbítása és az építőelemek újrafelhasználásának növelése csökkentené az erőforrás-igényes anyagok, például a cement és az acél iránti keresletet.
Az eredmények nem jelentik a körforgásos gazdaságra irányuló intézkedések kimerítő felsorolását, de azt jelzik, hogy a lakhatási, mobilitási és élelmiszer-rendszerekben elért csökkentések a modellezett 17 körforgásos gazdaságra irányuló intézkedésből származó összes csökkentés akár 85%-át is kitehetik.
A Finn Innovációs Alap egy átfogó projektje 2026 végén zárul le, ami a biológiai sokféleség csökkenésének a megállítását célozza körforgásos eszközökkel. A projekt világossá teszi, hogy a globális biodiverzitás-csökkenés kritikus mértéket öltött, veszélyeztetve az ökoszisztémákat és a gazdaságot. A hagyományos, lineáris termelési rendszerek túl sok erőforrást pazarolnak, a jelenlegi intézkedések pedig elégtelenek. A tanulmány egyedülálló módon számszerűsíti, hogy
a körforgásos gazdaságra való átállás önmagában képes megállítani és 2035-ig részben megfordítani a fajok kihalását.
A kutatás négy kulcsfontosságú, leginkább érintett szektorra fókuszál: élelmiszeripar és mezőgazdaság, erdészet, építőipar, valamint textilipar. A megvalósítható szakpolitikai és üzleti beavatkozások a termékek élettartamának növelésére, a hulladékmentességre és a regeneratív termelésre épülnek. Ezen megoldások közvetlenül csökkentik a nyersanyag-kitermelést, és kezelik a biodiverzitást fenyegető fő okokat: a földhasználat-változást, a klímaváltozást és a szennyezést. A modell bizonyítja, hogy
a hatékonyabb anyaghasználat és a természet regenerálása nemcsak ökológiai mentőöv, de komoly gazdasági lehetőség is.
A tanulmány egy globális, dinamikus földhasználati modellt (MAgPIE) alkalmazott, amellyel azt vizsgálták, hogyan hatnak a körforgásos gazdasági beavatkozások a biodiverzitást fenyegető legfőbb tényezőkre (elsősorban a földhasználat-változásra).
A modell lényegi mechanizmusa a következő láncolatra épül:
A modell forgatókönyve szerint a körforgásos átállás önmagában – egyéb globális természetvédelmi intézkedés nélkül is – képes megfordítani a trendeket. A legfontosabb számszerűsített eredmények:
A modell kimutatta, hogy a vizsgált négy szektor közül nem egyenlő arányban oszlanak meg a hatások:
A GACERE (Global Alliance on Circular Economy and Resource Efficiency – Körforgásos Gazdaság és Erőforrás-hatékonyság Globális Szövetsége) magas szintű kormányközi szakpolitikai szövetség tanulmánya megmutatja, hogy
a nyersanyagok kitermelése közvetlenül felelős a levegőszennyezésből eredő egészségügyi hatások közel 20%-áért globálisan.
A környezetszennyezéssel kapcsolatos gazdasági veszteségeket évente 4600 milliárd dollárra becsülik, ebből önmagában a légszennyezés becsült gazdasági költsége globálisan 2900 milliárd dolláros (a világ GDP-jének 3,3%-át kitevő) gazdasági veszteséggel jár. A körforgásos modellek alkalmazása ezzel szemben egy 4500 milliárd dolláros gazdasági lehetőséget jelent, miközben radikálisan csökkenti a gyárak kéményeiből származó kibocsátásokat.
Számos egyéb példát lehetne hozni, a világ szinte minden országából: úgy tűnik, hogy amikor ilyen cikkeket olvasunk, akkor azt hihetjük, hogy kezünkben a megoldás a környezetszennyezésre, a nyersanyagszűkösségre, a levegőtisztaság védelmére és a természetvédelemre egyaránt. De valahogy mégsem az történik, ami akár már közép- és rövid távon is mindent egybevetve racionális lenne, hiszen, ha csak néhány fillérrel drágább a körforgásos módszer, mint a hagyományos, akkor biztos nem a körforgásos nyer.
Határozottabban kellene szabályozni mind az EU, mind a Tagországok szintjén, hogy ne a pillanatnyi, hanem a hosszabb távú versenyképesség, az erőforrások körforgásos használata, a természet és az ember egészsége fontosabb legyen, mint a mindennapi profit hajszolása.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi