Szudán modern kori története, legalábbis az utóbbi 50-60 év, a Kárpát-medencénél jóval nagyobb területű, Afrika és az arab világ határán fekvő ország viharos évtizedeinek krónikája. A korábban brit-egyiptomi kondomíniumként, vagyis inkább brit gyarmatként igazgatott állam 1956-ban nyerte el függetlenségét, ám az etnikai, vallási és gazdasági feszültségek már a kezdetektől fogva meghatározták a mindennapjait. A mintegy 48 milliós lakosú ország ma Afrika egyik leg súlyosabb humanitárius k atasztrófájával néz szembe.

Évtizedes polgárháborúk és Dél-Szudán elszakadása

A függetlenség elnyerése után Szudán szinte megszakítás nélkül belső konfliktusokkal nézett szembe. A muszlim-arab többségű északi elit és a főként keresztény, illetve animista afrikai törzsek lakta déli országrész közötti ellentétek két elhúzódó polgárháborúhoz vezettek (1955–1972 és 1983–2005). A harcokban több mint kétmillió ember vesztette életét.

A 2005-ös békemegállapodást követően, 2011-ben történelmi népszavazást tartottak, amelynek eredményeként Dél-Szudán kikiáltotta függetlenségét. Ezzel a kiszakadással Szudán gyakorlatilag elveszítette területe harmadát és korábbi kőolajkészleteinek döntő többségét, ami komoly gazdasági válságba sodorta a kartúmi vezetést.

A dárfúri népirtás és a diktatúra

A 2000-es évek elején az ország nyugati tartományában, Dárfúrban robbant ki újabb véres konfliktus. Az Omar el-Besír elnök által támogatott arab milíciák (dzsandzsavid) szisztematikus etnikai tisztogatásokat és tömegmészárlásokat hajtottak végre a helyi fekete-afrikai lakosság körében. A dárfúri népirtásban százezrek haltak meg, és milliók váltak földönfutóvá.

A remény tavaszától a teljes összeomlásig

2019-ben a tömegtüntetések hatására a katonaság megbuktatta a harminc évig uralkodó el-Besírt. A civil átmenet reményét azonban 2021-ben egy újabb katonai puccs zúzta porrá, amelynek élén Abdel Fattah al-Burhan tábornok, a hadsereg parancsnoka és Mohamed Hamdan Dagalo tábornok, az ún. Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) vezetője állt.

 2023 tavaszán a két katonai vezető közötti hatalmi harc nyílt polgárháborúba torkollt. A harcok Kartúmot és Dárfúrt csatatérré változtatták, összeroppantva az ellátási láncokat és szétzilálva az infrastruktúrát.

Éhínség és katasztrófa a jelenben

A folyamatos harcok következtében Szudánban a mezőgazdasági termelés leállt, a segélyszállítmányok eljutása szinte lehetetlenné vált. Napjainkban az ország lakosságának több mint fele szenved az akut élelmiszerhiánytól és a súlyos éhínség tömegek életét fenyegeti, miközben több mint 10 millió ember kényszerült megint otthona elhagyására.