GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 08. 3 percnyi olvasás
Mindennek a vásárlók isszák meg a levét.
Donald Trump egyik legfontosabb gazdaságpolitikai intézkedéséből minden idők egyik legnagyobb amerikai vám-visszatérítési programja lett. A washingtoni kormányzat július végéig már körülbelül 100 milliárd dollárt fizetett vissza az importőröknek abból a pénzből, amelyet az elnök 2025-ben bevezetett vámjai alapján szedett be. Ez a teljes összeg mintegy 60 százaléka, a számla azonban tovább emelkedhet.
Az amerikai vám- és határvédelmi hatóság, a CBP friss bírósági beszámolója szerint a vállalatoknak eddig visszautalt összeg megközelítette a 100 milliárd dollárt. A kormányzat összesen nagyjából 165–166 milliárd dollárnyi vámot szedett be a később elbukott intézkedések alapján – írta a Reuters. A folyamat még korántsem ért véget. A vámhatóság július végéig mintegy 128,7 milliárd dollárnyi lehetséges vagy már jóváhagyott visszatérítési kérelmet fogadott be. Ebből közel 29 milliárd dollárnyi igényt még vizsgálnak, további 1,6 milliárd dollárt pedig azért nem tudtak kifizetni, mert az érintett importőrök nem adták meg a szükséges banki adatokat. A program mérete önmagában is rendkívüli: több mint 330 ezer importőr fizette meg az érintett vámokat, összesen több mint 53 millió árubehozatal után.
A példátlan visszafizetési hullámot az amerikai legfelsőbb bíróság február 20-i döntése indította el. A testület 6–3 arányban mondta ki, hogy az 1977-ben elfogadott Nemzetközi Rendkívüli Gazdasági Felhatalmazásokról szóló törvény, vagyis az IEEPA nem jogosítja fel az elnököt vámok kivetésére.
Trump erre a törvényre hivatkozva vezetett be vámokat Kanada, Mexikó és Kína ellen, majd ugyanezt használta a 2025. április 2-án meghirdetett, szinte az egész világot érintő „felszabadulás napi” vámcsomag jogalapjaként.
A legfelsőbb bíróság határozata szerint az amerikai alkotmány kifejezetten a Kongresszus hatáskörébe utalja az adók és vámok megállapítását. Bár az IEEPA rendkívüli helyzetben széles mozgásteret biztosít az elnöknek a külkereskedelem szabályozására – például embargók vagy importkorlátozások bevezetésére –, a jogszabály nem említi a vámok kivetésének lehetőségét.
A bíróság nem önmagában Trump kereskedelempolitikai céljait tiltotta meg, hanem azt mondta ki, hogy az elnök az adott törvény alapján nem vethetett volna ki ilyen terheket.
A Nemzetközi Kereskedelmi Bíróság ezt követően arra utasította a vámhatóságot, hogy kamatokkal együtt fizesse vissza a jogellenesen beszedett összegeket. A kormány kezdetben arra figyelmeztetett, hogy az ügyek egyenkénti feldolgozása több mint 4,4 millió munkaórát igényelhet. A CBP ezért külön, tömeges ügyintézésre alkalmas rendszert hozott létre, amely 2026 áprilisában kezdte fogadni a vállalatok kérelmeit.
A visszatérítések közvetlen kedvezményezettjei azok az importőrök, amelyek az áruk amerikai beléptetésekor megfizették a vámot. Ez azért fontos, mert Trump többször azt állította, hogy a vámokat a külföldi országok vagy vállalatok fizetik.
A gyakorlatban azonban az összeget az amerikai importőr utalja át, majd eldöntheti, hogy lenyeli a többletköltséget, vagy ráveri a vásárlókra.
A most visszafizetett pénz ezért nem kerül automatikusan azokhoz a fogyasztókhoz, akik időközben drágábban vásároltak.
Az amerikai vámszabályok nem kötelezik a vállalatokat arra, hogy a visszakapott összeget továbbadják ügyfeleiknek.
Az Amazon eddig mintegy 600 millió dollárnyi vám-visszatérítéshez jutott. A társaság jelezte, hogy bizonyos, korlátozottan meghatározható esetekben visszatérítheti a vásárlókra közvetlenül áthárított pótdíjakat, a pénz egy részét pedig alacsonyabb árak támogatására fordíthatja. A Supply Chain Dive beszámolója szerint azonban a legtöbb vámterhet a platformon értékesítő külső kereskedők fizették meg, így az Amazon vásárlóinak többsége nem számíthat közvetlen pénzvisszatérítésre. A rendszer a kisebb vállalkozásokat is hátrányosan érintheti. Ha egy cég nem hivatalos importőrként, hanem közvetítőn keresztül hozott be árut, előfordulhat, hogy hiába viselte a drágulást, jogilag nem ő jogosult a visszatérítésre.
A legfelsőbb bíróság ítélete nem vetett véget Trump vámoffenzívájának.
Az elnök kormánya az IEEPA helyett az 1974-es kereskedelmi törvény 301. szakaszára támaszkodva újabb, 10 vagy 12,5 százalékos vámokat vetett ki 60 kereskedelmi partner termékeire.
Az amerikai kereskedelmi képviselet, az USTR az intézkedést azzal indokolta, hogy az érintett gazdaságok nem tiltják vagy nem ellenőrzik kellő szigorral a kényszermunkával előállított termékek behozatalát.
Az USTR hivatalos közleménye szerint az alacsonyabb, 10 százalékos kulcs azokra az országokra vonatkozik, amelyek már rendelkeznek ilyen importtilalommal vagy vállalták annak bevezetését, míg a többi érintettre 12,5 százalékos teher jut.
Bizonyos nyersanyagokat, hiánytermékeket és az amerikai gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen árucsoportokat mentesítettek.
Az új jogi konstrukciót azonban máris megtámadták. Huszonöt amerikai állam szerint a kényszermunka elleni fellépés csupán ürügy arra, hogy a kormány más törvény alapján ismét bevezesse a bíróság által elkaszált, széles körű vámokat.
A New York-i főügyészség által ismertetett kereset szerint az adminisztráció nem tartotta be a 301. szakasz előírásait, és nem mutatott ki egyértelmű kapcsolatot az új vámok, valamint a kényszermunka visszaszorítása között.
Trump tehát ugyan elveszítette első vámháborújának jogalapját, gazdaságpolitikai stratégiáját nem adta fel. A kérdés most az, hogy az új konstrukció kiállja-e a bíróság próbáját – vagy Washingtonnak később újabb dollármilliárdokat kell majd visszafizetnie.
Napi