economx Gazdaság

Van a dunai aszálynak egy pozitív oldala: olyan lelet bukkant elő a víz alól, amit enélkül soha nem látnánk

Szerző: economx 2026. 08. 08. 2 percnyi olvasás


Van a dunai aszálynak egy pozitív oldala: olyan lelet bukkant elő a víz alól, amit enélkül soha nem látnánk

A Duna rendkívül alacsony vízállása felszínre hozta a 4. században épült, több mint két kilométer hosszú...


A Duna rendkívül alacsony vízállása Bulgáriában felszínre hozta a 4. században épült Constantinus-híd egyes részeit, amelyek az év nagy részében a folyó vize alatt rejtőznek. A pontosan 2437 méter hosszú építmény I. Constantinus római császár uralkodása idején készült, és az ókor egyik leghosszabb ismert hídjaként tartják számon – hosszával még Traianus híres, Turnu Severin-i hídját is felülmúlta.

A híd maradványai az észak-bulgáriai Gigen közelében, az egykori Ulpia Oescus római városánál váltak láthatóvá. Az átkelő innen vezetett a Duna túlsó partján fekvő Sucidavába, amelynek romjai ma Romániában találhatók. Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum régésze szerint a rendkívül alacsony vízállás ritka lehetőséget teremt arra, hogy a kutatók közvetlenül megfigyeljék, dokumentálják és eredeti környezetükben vizsgálják meg a híd rendszerint víz alatt rejtőző szerkezeti elemeit.

A hidat Kr. u. 328. július 5-én adták át személyesen a császár jelenlétében. I. Constantinus nem csupán egy átkelőt akart létesíteni: a híd stratégiai szerepet játszott Dacia provinciájának részleges visszahódításában és a gótok elleni katonai felvonulási útvonal biztosításában. A római mérnökök a gyors építkezés érdekében a mederben álló kő- és téglaalapozású pillérekre íves fagerendákból álló hídtestet helyeztek.

Az építmény azonban csupán néhány évtizedig tölthette be eredeti szerepét: a szakértők szerint 367-re már nem volt használható.

A múlt-kor.hu értesülései szerint a pleveni múzeum kutatócsoportja drónok segítségével készített légifelvételeket a folyómederből előbukkant maradványokról, amelyek alapján feltérképezhették a látható alapozás vonalát és felmérhették annak jelenlegi állapotát. A dokumentáció azért különösen fontos, mert a régészeti emlékek csak átmenetileg hozzáférhetők, a Duna vízszintjének későbbi emelkedésével ugyanis ismét a folyó felszíne alá fognak kerülni.

Az európai nyár rendkívüli hőhullámai és az egyes térségeket sújtó aszály jelentősen csökkentették több nagy folyó, köztük a Duna és a Rajna vízszintjét, így számos korábban víz alatt fekvő történeti emlék vált ismét láthatóvá: a szerb–román határ közelében például ismét előbukkantak azoknak a német hadihajóknak a roncsai is, amelyeket a második világháború végén süllyesztettek el a Dunában.

Ugyanakkor nem a bolgár szakasz az egyetlen, ahol a visszahúzódó folyó rejtett emlékeket hoz a felszínre. Magyarországon, Százhalombattán a kritikus szint alá csökkent vízállás miatt tucatjával kerültek elő a második világháborúból visszamaradt, ma is életveszélyes robbanóeszközök, köztük gránátok és harckocsi elleni aknák, amelyeket folyamatosan hatástalanítanak a tűzszerészek – számolt be a veszélyes leletekről az Economx.

ad

További tartalom Önnek