Mára már kissé avíttas hangzású, de azért időről időre még elhangzik, hogy gatyarohasztó meleg van. A kifejezés korábban inkább erőltetett, bár meglehetősen pontos leírása volt a hőhullámok meghatározta időjárásunknak, a legfrissebb kutatások alapján azonban mostanra jóval komolyabb jelentést kapott. A férfiak reproduktív mutatói már évtizedek óta romlanak: sok országban csökken a spermaszám, gyengül a spermiumok mozgékonysága, és egyre gyakoribbá válnak a termékenységi problémák, ami egyre valószínűbb, hogy részben a felmelegedés okozta probléma. Persze, a háttérben a légszennyezéstől és az elhízástól a hormonrendszert zavaró vegyi anyagokig számos tényező állhat, de ehhez a listához pedig egyre határozottabban zárkózik fel a klímaváltozás okozta, spermagyilkos hőmérséklet is.

A tartós hőség és a párás levegő túlterhelheti a herék természetes hűtőrendszerét, megzavarhatja a spermiumtermelés érzékeny szakaszait, és olyan sejtszintű változásokat indíthat el, amelyek később a spermaszámban, a mozgékonyságban vagy akár a spermiumok DNS-ének szabályozásában is megjelenhetnek. Így az egyre gyakoribb és hosszabb hőhullámok már nemcsak kényelmetlenséget vagy egészségügyi terhelést jelentenek, hanem

lassan demográfiai kockázattá materializálódnak egy olyan időszakban, amikor a férfitermékenység amúgy is kedvezőtlen pályán mozog.

Bár a klímaváltozás egészségügyi költségei között ritkán említjük a férfi termékenységet – többet beszélünk az idős és beteg emberek elkerülhető haláláról, amit a hőség okozott –, pedig a spermiumok számára gyakorlatilag egy folyamatos haláltusát jelent a mostani időszak. Evolúciósan a here működése eleve szűk hőmérsékleti tartományhoz alkalmazkodott: a témával foglalkozó élettani kutatások szerint a spermiumtermeléshez a heréknek nagyjából 2–7 Celsius-fokkal hűvösebbnek kell maradniuk a test belső hőmérsékleténél, ezért helyezkednek el a hasüregen kívül. A tartós meleg ezt a természetes hűtőrendszert terhelheti túl: 

nemcsak kevesebb vagy rosszabbul mozgó spermium képződhet, hanem a sejtek energiatermelése és a DNS működését szabályozó kémiai rendszer is megváltozhat.

A Nature tudományos folyóirat az európai hőhullám demográfiai árát megbecsülendő, több korábbi publikációból összeállított elemzése szerint a férfi termékenységnek kifejezetten árt a jelenlegi időszak – mégha ezt csak kettő-négy hónap múlva látjuk majd igazán, mert ennyi idő alatt termelődnek a spermiumok. Messziről indulva, a tudományos lap idéz egy 2024-ben publikált sejtkísérletet, amelyben sertésheréből származó Sertoli-sejteket tettek ki laboratóriumi hőstressznek. A Sertoli-sejtek a herék ondócsatornáiban található „dajkasejtek”: tápanyaggal látják el, fizikailag megtámasztják és részben elszigetelik a fejlődő ivarsejteket, így számuk és működésük ezért meghatározza, hány spermium érhet meg megfelelően.

A Nature által bemutatott kísérlet kutatói a sejteket a normálisnak tekintett 32 Celsius-fok helyett egy órán át 44 fokon tartották. Ez nem egy hétköznapi európai hőhullám közvetlen utánzata – bár egy nyári napon, vagy sötétre festett padon, széken nagyobb hősokknak is ki vannak téve a férfi nemzőszervek. Ez inkább egy szándékosan erős laboratóriumi terhelés, amellyel a sejtszintű mechanizmusokat lehet feltárni. A nyolc ismétlésből álló metabolomikai elemzés – vagyis a sejtekben található több ezer kis molekula egyidejű vizsgálata – azt mutatta, hogy a hőstressz hatására az arachidonsav mennyisége körülbelül 2,35-szeresére nőtt. Ez egy, a sejthártyákban természetesen jelen lévő omega–6 zsírsav, amely normális mennyiségben fontos alapanyag, túlzott felszabadulása azonban gyulladásos és stresszfolyamatokat indíthat el, amely a sperma mozgékonyságát, életképességét is erősen befolyásolja.

Ugyanez a Sertoli-sejteken végzett vizsgálat azt találta, hogy a felszaporodó arachidonsav megzavarta a – leegyszerűsítve – a sejtek erőműinek nevezett mitokondriumok működését. A hőkezelt sejtekben megduzzadtak ezek, csökkent az oxigénfogyasztás, miközben a sejtek egyre inkább a kevésbé hatékony glikolízisre – a cukor oxigéntől kevésbé függő lebontására – támaszkodtak. A hőstressz lényegében „lemerítette” a sejtek erőműveit:

a mitokondriumok működését jelző mutató 17,58-ról 34,82-re ugrott, ami arra utalt, hogy a bennük fenntartott elektromos feszültség összeomlott, ezért egyre kevésbé tudtak energiát termelni.

A sérült mitokondriumok közben egyre több agresszív oxigénvegyületet, úgynevezett ROS-t termeltek. Ezek kis mennyiségben még a normális sejtműködés részei, túl nagy mennyiségben viszont úgy kezdenek viselkedni, mint apró kémiai támadók: károsítják a fehérjéket, a sejthártyák zsírrétegét és akár a DNS-t is, mintha rozsdásítanák a spermát. A kísérletben a hőstressz és az arachidonsav hatására a ROS-ok, valamint a sejtzsírok sérülését jelző malondialdehid szintje a kontrollhoz képest nagyjából másfélszeresére-háromszorosára emelkedett. Ezt nevezik oxidatív stressznek: a károsító molekulák gyorsabban keletkeznek, mint ahogy a sejt saját antioxidáns védelme képes lenne hatástalanítani őket.

A Sertoli-sejtek erre egyfajta belső nagytakarítással reagáltak. Ilyenkor a sejt becsomagolja és lebontja a megsérült fehérjéket, valamint a rosszul működő alkatrészeit, hogy megpróbálja helyreállítani a rendet. Ez eleinte hasznos védekezés, de ha a hőterhelés túl erős vagy túl sokáig tart, a folyamat már magát a sejtet is kimerítheti. A kísérletben több, ezt a „takarítást” jelző fehérje szintje is jelentősen megváltozott, ami arra utalt, hogy a sejtek felpörgették a sérült alkotóelemek lebontását.

Az emberkísérletek szerint is szétfő a sperma

Az állatkísérletek után 2026-ban embereken is megvizsgálták, milyen nyomot hagyhat a hőség a férfi termékenységben. Carrie Nobles és munkatársai 1220, meddőségi kezelésben részt vevő, Utah állam Wasatch Front térségében élő férfi adatait elemezték, a kutatásuk egy 2013 és 2018 között zajló, folsav- és cinkpótlást vizsgáló programhoz kapcsolódott. A résztvevőktől hat hónappal a bevonás után ondómintát vettek, ebből megbecsülték a spermiumok epigenetikai életkorát, majd az eredményeket összevetették a férfiak lakóhelyére vonatkozó, óránkénti hőmérsékleti adatokkal.

A Nobles és szerzőtársai által használt „epigenetikai életkor” nem azt jelenti, hogy egy spermium szó szerint hónapokkal idősebb lett. A DNS egyes pontjaihoz metilcsoportok kapcsolódnak, amelyek a genetikai kód átírása nélkül befolyásolhatják, mely gének működnek aktívabban vagy kevésbé aktívan. Eezek a mintázatok egy része az életkorral kiszámíthatóan változik, így statisztikai „óra” készíthető belőlük: lényegében amikor a minta idősebbnek látszik annál, amit a férfi tényleges életkora alapján várnánk, gyorsult epigenetikai öregedésről beszélünk. Ez lehetséges kockázati jelző, nem pedig önmagában meddőségi diagnózis.

A 2026-os amerikai kutatás szerzői nem pusztán a nyári és téli átlaghőmérsékletet hasonlították össze, hanem külön megvizsgálták, hogy a férfiak a spermiumképződés egyes fejlődési szakaszaiban az idő mekkora részét töltötték a helyben szokatlanul magas hőmérsékleti küszöbök felett. A spermatogenezis során először mitózissal szaporodnak az elődsejtek, majd a meiózisnak nevezett kétlépcsős osztódás felezi meg a kromoszómák számát. Ezt követi a spermiogenezis, amikor a gömbölyű sejtből fejjel és farokkal rendelkező spermium alakul ki, végül pedig a spermiáció, vagyis az érett sejtek felszabadulása.

Nobles és munkatársai azt találták, hogy nem önmagában a magas hőmérséklet számított a legtöbbet, hanem az, amikor a meleg magas páratartalommal párosult. Ilyenkor a test nehezebben hűti magát izzadással, ezért nagyobb hőterhelés éri a szervezetet. A tanulmányban szereplő 16,1, 17,2 és 17,8 Celsius-fok ezért nem a szokásos levegő-hőmérsékletet jelenti, hanem ezt a hőség és páratartalom alapján számított értéket. A legmagasabb küszöböt csak a vizsgált órák körülbelül 2 százalékában lépte túl az időjárás.

Minél több időt töltöttek a férfiak a forró, párás küszöb felett, annál inkább úgy tűnt, mintha a spermiumok biológiai órája előreszaladna. Ha a teljes spermiumképződési időszakban 10 százalékponttal nőtt a 17,2 fokos nedveshőmérséklet felett töltött idő aránya, az epigenetikai életkor átlagosan mintegy 44 nappal emelkedett, míg a 17,8 fokos küszöbnél ez már körülbelül 63 napot jelentett. A hőség különösen a meiózis, vagyis a spermiumok kialakulásához szükséges sejtosztódás idején hagyott erős nyomot: 

ebben a szakaszban ugyanekkora többletterhelés nagyjából 53 napos gyorsulással járt együtt.

A Nobles-tanulmány becsléseinek bizonytalansága sem elhanyagolható. A legmagasabb küszöbnél a 0,173 éves eredmény 95 százalékos konfidenciaintervalluma 0,030 és 0,316 év között húzódott. Ez azt a tartományt jelöli, amelybe a statisztikai módszer alapján a valódi átlagos összefüggés nagy valószínűséggel eshet. Emiatt a puszta évszakos összehasonlítás nem mutatott világos kapcsolatot, vagyis a kutatásból nem az derült ki, hogy minden nyár káros,

de az kijelenthető, hogy a szélsőségesebb és tartósabb hőterhelés jelentősen árt a férfi nemzőképességnek.

Konkrét hatás is látszik

Azt érdemes megjegyezni, hogy az előző, 2026-os emberi kutatás nem bizonyította, hogy a kimutatott epigenetikai eltérések valóban kevesebb fogamzást, több vetélést vagy rosszabb újszülöttkori eredményeket okoznak – főként azért, mert a partnerek egészségügyi állapota is számít, valamint egy sor más tényező, kezdve a táplálkozással vagy az átlagos munkahelyi stresszinttel. 

A tényleges személyes hőterhelés helyett kültéri, lakóhelyhez rendelt adatokat használtak, miközben nem tudni pontosan, ki mennyi időt töltött légkondicionált helyiségben vagy forró munkahelyen. Az eredmények meddőségi kezelésre jelentkező férfiaktól származnak, ezért a teljes férfinépességre is csak óvatosan általánosíthatók.

Csakhogy a hőség hatása közben már nemcsak laboratóriumi sejtekben és ondómintákban látszik, hanem az európai anyakönyvekben is: Hajdu Tamás, a Hun-Ren kutatója 32 ország 1969 és 2021 közötti adatait, összesen csaknem 244 millió élveszületést vizsgált meg egy 2024-ben megjelent kutatásában.

Eredményei szerint minden olyan nap után, amikor a napi átlaghőmérséklet meghaladta a 25 Celsius-fokot – ami jellemzően nagyjából 34 fokos nappali csúcsot jelentett –, kilenc hónappal később 0,68 százalékkal kevesebb gyermek született.

A több napon át tartó hőhullámok hatása 0,73 százalékra, 60 százalék feletti páratartalom mellett pedig 0,9 százalékra nőtt. Egy teljes, tartósan forró hónap után a modell már 15–18,5 százalékos átmeneti születésszám-csökkenést jelzett.

Ebből persze nem következik, hogy Európa kizárólag a melegben károsodó spermiumok miatt néptelenedik el, mert a születési statisztikákból nem lehet különválasztani a romló spermaképet, a sikertelen fogantatásokat, a nagyon korai terhességvesztéseket és azt az egyszerű emberi reakciót, hogy elviselhetetlen forróságban keveseknek támad kedvük gyereket csinálni.

A kieső születések körülbelül kétharmada ráadásul később, főként a hőséget követő 11–16. hónapban pótlódott, vagyis egyelőre inkább csak elhalasztotta a gyereknemzést, nem pedig ellehetetlenítette.

De a fenti kutatások alapján a kockázat valós, kimutatható, mégha a pontos mértékét egyelőre nehéz meghatározni a sok összefüggő és egymásra ható folyamat miatt. Így mindez egy olyan kontinensen jelent újabb kockázatot, ahol 2024-ben már csak 3,55 millió gyermek született, az uniós termékenységi ráta pedig történelmi mélypontra, nőnként 1,34 gyermekre esett – és mint arról részletesen írtunk, Magyarországon is ez a helyzet, az előző kormány állami családtámogatási rendszerei mellett is.

Európa demográfiai válságát nemcsak a hőhullámok magyarázzák: a lakhatás, az anyagi bizonytalanság, a későbbi családalapítás és az életmód jóval fontosabb tényezők. A sejtkísérletek, a spermiumok gyorsuló epigenetikai öregedése és az európai születési adatok azonban már kellemetlenül összeállnak egy közös történetté: a „gatyarohasztó meleg” többé nem pusztán nyári szófordulat, hanem lassan valódi demográfiai változóvá válik.

Címlapkép forrása: BSIP via Getty Images