A Vér-vízesés az antarktiszi Taylor-gleccser egyik legkülönlegesebb természeti jelensége: a gleccserből vasban gazdag, vörös víz ömlik a Bonney-tóba, feltűnően elszínezve a környező jeget. Ezt a jellegzetes árnyalatot a jégpáncél alatt rekedt sóoldat magas vastartalma okozza.

A Vér-vízesés titka: nem algák festik vörösre a jeget

A jelenséget 1911-ben fedezte fel Thomas Griffith Taylor ausztrál geológus. A kutatók kezdetben úgy vélték, hogy a vöröses elszíneződést algák okozzák, de később fény derült a valódi okra. 

Mivel a sóoldat fagyáspontja lényegesen alacsonyabb a tiszta vízénél, a jégtakaró alatt is folyékony maradt. A vízben lévő oldott vas oxigéntől elzárva színtelen, amint azonban a felszínre tör és érintkezik a levegővel, azonnal oxidálódik, így rozsdavörösre festi a jeget.

A Vér-vízesés mikroszkopikus élővilága

Korábban is ismert volt, hogy a Vér-vízesés zord, extrém környezete mikroorganizmusoknak ad otthont. A kutatások eddig főként a sejtmag nélküli prokariótákra (baktériumokra és archaeákra) fókuszáltak, míg a sejtmaggal rendelkező eukarióta mikroorganizmusokra kevesebb figyelem irányult. Utóbbiak közé tartoznak a fotoszintetizáló kovamoszatok is, amelyek jelenlétükkel értékes információkat őrizhetnek bolygónk egykori környezeti viszonyairól.

Összesen 167 mintát vizsgáltak

Angela Zoumplis, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem mikrobiológusa csapatával alaposan megvizsgálta, hogy élnek-e eukarióta mikroorganizmusok a Vér-vízesés környezetében. A kutatás során 167 mintát gyűjtöttek be: a vörös víz mellett az üledéket és a jeget is elemezték, emellett a McMurdo-szárazvölgyek egyéb pontjairól és a környező tengerből is vettek mintákat. Annak érdekében, hogy az aktív élő szervezeteket elkülönítsék a passzív genetikai maradványoktól, a mintákból kivonták és elemezték a környezeti RNS-t (eRNS).

Aktív mikroorganizmusokat találtak

Az eredmények alapján egy eukarióta mikroorganizmusokból álló, jellegzetes közösséget azonosítottak.