Az akkumulátorgyártás környezeti hatásai évek óta a hazai közélet egyik legvitatottabb kérdését jelentik. A beruházások gazdasági jelentősége mellett rendszeresen felmerülnek azok a környezetvédelmi és egészségügyi aggályok is, amelyek elsősorban a gyártás során használt veszélyes vegyi anyagokhoz kapcsolódnak. Ezek közül az egyik legismertebb az N-metil-2-pirrolidon (NMP), amelyet széles körben alkalmaznak a lítiumion-akkumulátorok elektródáinak gyártásában, ugyanakkor reprodukciót károsító, magzatkárosító hatású anyagként tartanak nyilván.

Éppen ezért keltett jelentős szakmai visszhangot a Bay Zoltán Kutatóközpont fejlesztése, amely biológiai úton képes lebontani az NMP-t, új lehetőséget kínálva az ipari szennyvizek kezelésére. Az Index elsőként mutatta be a magyar kutatók technológiáját, amely laboratóriumi és félüzemi körülmények között már bizonyította működőképességét.

Itt azonban nem álltunk meg, kíváncsiak voltunk, hogy a hazai akkumulátorgyárak miként viszonyulnak az innovációhoz: ismerik-e, folytattak-e egyeztetéseket a kutatókkal, alkalmazzák-e már a technológiát, vagy tervezik-e annak bevezetését. Ennek érdekében megkerestük a Magyarországon működő vagy beruházást megvalósító legnagyobb akkumulátorgyártókat, a CATL-t, a Samsung SDI-t, az EVE Powert és a Sunwodát. Válasz végül két vállalattól, a CATL-től és a Sunwodától érkezett.

Nyitottság van, konkrétum még nincs

A válaszok alapján egy közös kép rajzolódik ki: ismerik a magyar fejlesztést, figyelemmel követik, ugyanakkor ipari alkalmazását egyelőre korainak tartják. A vállalatok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nyitottak a későbbi együttműködésre, amennyiben a technológia nagyüzemi körülmények között is bizonyítja megbízhatóságát.

A CATL felhívja a figyelmet, hogy az NMP nem kizárólag az akkumulátorgyártásban használt anyag, hanem számos iparágban – többek között a gyógyszer-, festék-, lakk-, elektronikai és műanyagiparban – is régóta alkalmazzák, használata pedig szigorú határértékekhez kötött. A vállalat tájékoztatása szerint a debreceni gyár szakértői már egyeztettek a Bay Zoltán Kutatóközpont munkatársaival, akik személyesen mutatták be fejlesztésüket.

Az NMP az ipar számos területén régóta használt szerves oldószer Magyarországon, használata nagyon szigorú határértékekhez kötött. Az akkumulátoripar mellett a festék- és lakkgyártás, valamint a gyógyszergyártás területén oldószerként használják, de megtalálható az elektronikai iparban, a műanyag- és polimergyártásban, tisztítószerekben és bevonateltávolítókban is. A CATL Debrecen szakértői szinten tárgyalásokat folytatott a Bay Zoltán Kutatóközpont munkatársaival, akik a vállalat képviselői előtt is bemutatták a technológiájukat. Az általuk bemutatott technológia nagyon innovatív, azonban annak ipari léptékű felhasználása tudomásunk szerint még fejlesztés alatt van. Társaságunk továbbra is figyelemmel kíséri a kutatóközpont munkáját és nyitottak vagyunk arra, hogy a jövőben megvizsgáljuk a gyárunkban történő alkalmazás lehetőségeit. A CATL Debrecen tervezéskor egy, az ipari mértékű felhasználásban is biztonságosan működő, ugyancsak biológiai lebontásra épülő, kiemelkedő eredményeket produkáló technológiát választott, ami korszerű, zárt rendszerű kezelést tesz lehetővé. A további fejlesztések kapcsán szívesen működünk együtt a Bay Zoltán Kutatóközponttal vagy a kutatóközponthoz hasonló, innovatív megoldásokon dolgozó cégekkel.

Hasonló álláspontra helyezkedett a Sunwoda is. A vállalat azt közölte, hogy vezető kutatás-fejlesztési szereplőként folyamatosan figyelemmel követi az akkumulátoripar technológiai fejlődését, így természetesen a Bay Zoltán Kutatóközpont fejlesztéséről is tudomása van.

A társaság ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyíregyházi gyár építése még korai szakaszban tart, ezért jelenleg egy ilyen új technológia integrációjáról még nem lehet felelős döntést hozni. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy nyitottak az együttműködés lehetőségére, különösen azért, mert hosszú távon minél több magyar partnerrel kívánnak együtt dolgozni.

A reprodukciót károsító anyagok kezelésével kapcsolatban a Sunwoda szerint a jelenlegi iparági ismeretek alapján a működés megkezdésekor már a legfejlettebb, az iparágban elérhető technológiákat alkalmazzák majd, miközben folyamatosan figyelemmel kísérik az európai uniós és a magyar szabályozás változásait, illetve a tudomány fejlődését.

Kiemelték, hogy a Hungary Sunwoda már megszerezte a magyar hatóságoktól az IPPC-engedélyt, amely az iparág egyik legszigorúbb környezetvédelmi megfelelési rendszere. Hozzátették, hogy egyes területeken – például a tűzvédelemben – saját belső előírásaik még az uniós szabályoknál is szigorúbbak.

A vállalat szerint már rendelkeznek jóváhagyott hulladékgazdálkodási tervekkel, amelyek a víz-, gáz-, vegyi és szilárd hulladék kezelésére egyaránt kiterjednek, és céljuk, hogy veszélyes anyagok sem normál, sem rendkívüli üzemi körülmények között ne juthassanak ki a környezetbe. Emellett már magyar hulladékkezelő vállalkozásokkal is kötöttek szerződéseket, illetve további egyeztetések zajlanak a hulladékok kezeléséről és feldolgozásáról. Hangsúlyozták azt is, hogy a környezetvédelem és az üzembiztonság területén saját kutatás-fejlesztési tevékenységet is folytat, amelyet a jövőben is tovább kíván erősíteni.

Újra megkerestük a Bay Zoltán Kutatóközpontot

A két válasz ugyan eltérő hangsúlyokkal, de lényegében ugyanarra a következtetésre jut: a magyar fejlesztést ígéretesnek tartják, ugyanakkor jelenleg még nem látják ipari méretben kiforrottnak. Figyelemre méltó, hogy mindkét vállalat nyitottságot mutat a későbbi együttműködés iránt, a CATL pedig azt is megerősítette, hogy szakértői szinten már egyeztetett a kutatóközponttal.

A gyártók válaszainak ismeretében ismét megkerestük a Bay Zoltán Kutatóközpontot annak tisztázására, hogy valóban folynak-e tárgyalások a Magyarországon működő nagy akkumulátorgyárakkal, milyen fázisban tartanak ezek az egyeztetések, és mikorra válhat a technológia ipari méretekben is alkalmazhatóvá.

A Bay Zoltán Kutatóközpont több, Magyarországon működő vagy beruházást előkészítő akkumulátorgyártóval is kapcsolatba lépett az NMP-tartalmú ipari szennyvizek kezelésére fejlesztett technológiájával kapcsolatban. Az egyeztetések azonban vállalatonként eltérő szakaszban tartanak – írta lapunknak küldött válaszában a Bay Zoltán Kutatóközpont kutatás-fejlesztési igazgatója.

A CATL szakértőivel több alkalommal folytattunk érdemi szakmai egyeztetést, amelynek keretében a technológiát részletesen is bemutattuk. A Samsung SDI-val az elmúlt időszakban többször felvettük a kapcsolatot, de az NMP-kezelési technológiáról egyelőre nem kezdődött érdemi tárgyalás. Egy másik, szintén az akkumulátoriparhoz kapcsolódó fejlesztésünkkel összefüggésben ugyanakkor már elindult közöttünk egy szakmai kommunikációs folyamat. A Sunwodával szintén megtörtént a kapcsolatfelvétel; tájékoztatásuk szerint a nyíregyházi beruházás jelenleg még nem tart abban a szakaszban, amikor egy ilyen technológia integrációjáról felelős szakmai döntést lehetne hozni

– erősítette meg Vida Ádám.

Felhívják a figyelmet, hogy a CATL azon megállapításával kapcsolatban, miszerint a technológia ipari léptékű alkalmazása még fejlesztés alatt áll, fontos különbséget tenni a technológia működőképessége és az adott gyárba történő üzemi integráció igazolása között.

„A fejlesztés laboratóriumi és félüzemi körülmények között már bizonyította, hogy képes az NMP biológiai lebontására. Az ipari méretű alkalmazhatóság teljes körű igazolásához ugyanakkor valóban szükség van arra, hogy a technológiát egy akkumulátorgyár valós üzemi környezetében, az adott gyárra jellemző összetételű szennyvízzel is tesztelhessük. Ez nem kizárólag a mi technológiánk sajátossága: minden új ipari megoldás esetében az éles környezetben végzett validáció jelenti a piacra lépés egyik legfontosabb mérföldkövét” – fogalmazott Vida Ádám.

Pilotreaktort ajánlottak fel

A kutatóközpont éppen az ilyen fejlesztési helyzetek kezelésében rendelkezik kiemelkedő tapasztalattal. Alapvető feladatunk, hogy a kutatási eredmények és az ipari alkalmazás közötti távolságot áthidaljuk: megértsük a technológiai, integrációs, üzemeltetési és partneroldali kockázatokat, majd olyan megoldást dolgozzunk ki, amely ezeket lépésről lépésre csökkenti. Pontosan ismerjük tehát az első ipari alkalmazás nehézségeit, és nem egyszerűen technológiát kínálunk, hanem a teljes validációs és integrációs folyamatban aktív szakmai partnerként kívánunk részt venni.

Ennek előmozdítása érdekében a Bay Zoltán Kutatóközpont konkrét pilotprogramot is felajánlott. Elmondták, hogy saját költségükön telepítenének kisméretű pilotreaktort a gyár területére, amely a tesztüzemek során keletkező, NMP-tartalmú szennyvíz kezelésére lenne alkalmas. Ez lehetővé tenné, hogy ellenőrzött, valós ipari környezetben, az adott gyár saját szennyvizével vizsgáljuk a technológia hatékonyságát, stabilitását és integrálhatóságát. Ám a pilotüzem elindítására mindeddig nem nyílt lehetőség – hangsúlyozták.

Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a folyamatban nem kizárólag a gyártóktól várunk kockázatvállalást. Készek vagyunk saját pénzügyi, mérnöki és kutatói erőforrásainkat is mozgósítani annak érdekében, hogy az első ipari teszt kockázatainak jelentős részét átvállaljuk. A felajánlott pilotreaktor telepítése, a vizsgálatok szakmai előkészítése, az üzemeltetés támogatása és az eredmények kiértékelése mind ezt a célt szolgálja. Olyan együttműködési modellt kínálunk, amelyben a gyártó a lehető legkisebb technikai és pénzügyi kitettség mellett, valós üzemi adatok alapján győződhet meg a technológia alkalmasságáról.

A technológia nagyobb térfogatáramokra történő méretezése önmagában nem ismeretlen mérnöki feladat számunkra. A jelenlegi fejlesztési szakasz legfontosabb feladata ezért nem a biológiai lebontási elv működőképességének igazolása, hanem a konkrét gyári rendszerhez történő illesztés és annak üzemi validációja.

Elmondásuk szerint a kutatóközpont alapvető missziója, hogy az innovatív kutatási eredményeket iparilag alkalmazható megoldásokká fejlessze. „Pontosan értjük, hogy egy új technológia első üzemi alkalmazása a gyártó részéről körültekintést és bizonyos mértékű kockázatvállalást igényel. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy az ipari innováció csak akkor tud előrelépni, ha a fejlesztői oldal nem pusztán a partner nyitottságára számít, hanem maga is kész erőforrásokat rendelni a bizonytalanságok csökkentéséhez. Mi ezt a felelősséget vállaljuk” – fogalmazott Vida Ádám, aki kiemelte, hogy

„A technológiánk ezt a terhelést képes érdemben mérsékelni. Készen állunk minden olyan szakmai és technikai együttműködésre, amely transzparens módon igazolja a megoldás ipari léptékű megbízhatóságát, és hozzájárul az akkumulátorgyártás környezeti terhelésének csökkentéséhez.”

Az elmúlt évek legfontosabb akkumulátorgyári visszásságai

Az akkumulátorgyárak működése körül az elmúlt években számos hatósági és szakmai vita bontakozott ki Magyarországon. Több üzem esetében kerültek nyilvánosságra környezetvédelmi szabálytalanságok, ismétlődő hatósági bírságok, valamint engedélyezési hiányosságok.

A gödi Samsung SDI gyár működésével kapcsolatban például több alkalommal merültek fel problémák a veszélyes anyagok kezelésével, a monitoringrendszerek működésével, a zajterheléssel és a környezetvédelmi előírások betartásával. Az is rendszeres kritikaként jelent meg, hogy a lakosság és az önkormányzatok csak korlátozott mértékben férnek hozzá az üzemek környezeti adataihoz, miközben a hatósági ellenőrzések eredményei gyakran csak utólag válnak ismertté. Szakértők többször felhívták a figyelmet arra is, hogy a gyors iparági bővüléssel párhuzamosan a felügyeleti rendszernek is lépést kell tartania, különösen a veszélyes vegyi anyagok, a szennyvizek és a levegőbe jutó kibocsátások ellenőrzésében.

A Bay Zoltán Kutatóközpont fejlesztése éppen ezért túlmutat egy egyszerű technológiai innováción: ha ipari méretekben is alkalmazhatóvá válik, hozzájárulhat ahhoz, hogy az akkumulátorgyártás egyik legtöbbet vitatott környezetvédelmi kockázata érdemben csökkenjen.

(Borítókép: A debreceni CATL akkumulátorgyár. Fotó: Mónus Márton / Reuters)